Gróf Hugonnai Vilmáról sokáig alig hallottunk a magyar történelemben vagy az orvostudományban. Sokunkkal Kertész Erzsébet lenyűgöző könyve ismertette meg ennek a különleges asszonynak az életét.
Hugonnai Vilma 1847-ben született Nagytétényben grófi család sarjaként. Azidőben a lányok, különösen az arisztokraták, nem foglalkoztak mással, mint olvasással, zongorázással, társalgással és varrással. A nemesség körében se találunk sok olyan szülőt, aki szívén viselte volna lányai taníttatását. Ebben a környezetben, amely bár ellátta olvasnivalóval, nevelőkkel a nemesi származású gyerekeket, nem lehetett könnyű bátornak lenni, és kimondani, sőt mit több, kiharcolni a tanulás lehetőségét. A lányok kizárólag lánynevelő intézetekben tanulhattak, ám csak olyan dolgokat, amiket később, feleségként és anyaként hasznosíthattak, de nem jelentős mértékben.
Vilma édesanyja tüdőbeteg volt, hat gyereke nem érintkezhetett vele. A ritka, rövid találkozások is megérlelhették a kivételes akaratú, elszánt és előnyös külsejű kislányban, hogy egyszer majd gyógyítani akar. Miután Plöbstl Mária lánynevelőintézetébe került, ahonnét művelt, szellemes lányként tért haza, vagyona révén még kapósabbá vált. Feleségül is kérték, és bár Vilmának nem ez volt az álma, teljesítenie kellett atyja akaratát. Tizennyolcéves korában férjhez ment a nála húsz évvel idősebb nemes Szilassy Györgyhöz, aki a kor szemléletének megfelelő dzsentri életet élt: ivott, nőzött, kártyázott. Szült neki kettő gyereket, de csak egy maradt életben.
Vilma ezután kedélybeteg lett, hiába voltak tervei, vágyai, hiába buzgott benne a tettvágy, nem kezdhetett semmit az életével, lévén, hogy nő volt. Könyveket, újságokat hozatott, és sokat olvasott az emberi testről. Érdekelte a fizika, a kémia és a csillagászat is. Gondoljunk csak bele, míg mások maximum hímeztek és lányregényekkel ütötték el az időt, Hugonnai Vilma nem elégedett meg a háziasszony és anya szerepével.
Jókai Mór lapjában, a Honban látta meg először, hogy Zürichben nőket avattak orvossá. Ez érlelte meg benne az elhatározást. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga, de meglepődött azon, hogy férje beleegyezett, hogy külföldre menjen tanulni, bár mindenféle támogatást megtagadott tőle. 25 évesen nekivágott, és minden ékszerét eladva, igen takarékosan élve, 7 év alatt doktornővé képezte magát. A családi ékszereket pénzzé téve, igazi diáknyomorban tengette végig azokat az éveket. Rájött arra is, ha nyers ennivalót, zöldségeket, gyümölcsöket fogyaszt, frissebb és éberebb lesz. Abban az időben ez hatalmas meglátás volt, hiszen a vitaminok szerepéről alig tudtak az emberek.
Disszertációját a világhírű professzor, Ludimar Hermann mellett elsajátított újszerű eljárásról, a diftériánál alkalmazott gégemetszésről írta. Zürichben marasztalták volna, de neki – amellett, hogy hiányolta a gyermekét – feltett szándéka volt, hogy magyar orvosként magyar betegeket gyógyítson, így doktorrá avatása után már nyolc nappal itthon volt.
Idehaza azonban nem fogadták tárt karokkal, ahogy az már lenni szokott. Elképzelhetetlennek látták, hogy egy nő akkora tudással rendelkezzen, mint egy férfi, de az is nehézségekbe ütközött, hogy a kor embere, főleg a nők nem igazán hajlottak arra, hogy levetkőzzenek vizsgálatokkor.
Hugonnai Vilma tudta, hogy a női betegségek, a nők testének ápolása, vigyázása korszakos feladat, ugyanis nagyon sokan haltak bele ellátatlanságba és a szülésekbe is. Idehaza mégis teljes ellenállásba ütközött, felajánlották neki, hogy dolgozzon egyszerű bábaként. Ekkor úgy döntött, vállalja, miközben egyre több nőt gyógyított meg, akik rászorulóként megkeresték. természetesen ingyen.
1880-ig kellett várnia, amíg a politika úgy döntött, hogy szükség van nőkre a gyógyításban és ekkor arra kötelezték, hogy érettségizzen le. Ám Trefort Ágoston, vallás és közoktatási miniszter megtagadta diplomája honosítását. Érdekes megfigyelni, hogy férfitársadalom mily módon rettegett és retteg még ma is az okos és ambíciózus nőktől.
Időközben elvált Szilassy Györgytől, és megismerkedett a megözvegyült Wartha Vince vegyész-akadémikussal, aki első férfi páciensként felkereste a doktornőt. A válás lezárulása után összeházasodtak és egy lányuk, Vilma született. Ez a házasság már sikeres volt, férje támogatta őt, noha a támogatás először csak a diploma honosításáért folytatott küzdelemre vonatkozott, nem pedig az orvosi gyakorlatra. Wartha leginkább azt ellenezte, hogy felesége éjszaka is kimenjen betegekhez, de végül ebbe is belenyugodott, és inkább elkísérte.
Mindeközben orvosi szaklapokban is publikált, oktatott a nőnevelésben és mindent megtett azért, hogy a lánygyermekeket is ugyanolyan örömmel fogadják a családban, mint a fiúkat. Sokat küzdött azon nézetek ellen is, hogy a lányoknak nincs joguk megismerni a testüket vagy tisztában lenni a fogantatással és a szüléssel. Az elmaradott Magyarország ebben a tekintetben nem igazán volt segítségére. 1885-ben megnyitották a nők előtt is a jogi és az orvosi karokat, amelyeket Ferenc József császár nem támogatott.
Húsz évvel diplomája megszerzése után lett csak módja elismertetni azt, de így is kötelezték minden szigorlata újraletételére.
Érdekes módon a hímsoviniszta politikusoktól később sem szabadult, 1907-ben például Kmetty Károly képviselővel volt kénytelen vitázni. Kmetty megrettent a szerinte túlságosan sok hallgatónőtől (akik akkor is csak kétszázan voltak, a többezer férfi hallgató mellett), és a jelenségben egy új nőtípus, a „női szörnyeteg” megjelenését látta. Hugonnai egyebek mellett kifejtette, hogy a nők kenyérkereső munkája és a házasfelek egyenlő műveltségi szintje a családi élet szempontjából inkább még előnyös is, egyben arra is kitért, hogy a nehéz fizikai munkától bezzeg soha senki nem féltette a nőket.
Végül 1918-ban megérte a nők egyenjogúsítását. Hugonnai Vilma egész életében harcolt a férfiak uralta társadalommal, és sosem adta fel annak bizonyítását, hogy a nők ugyanolyan dolgokra képesek, mint a férfiak, csak hagyni kell őket érvényesülni.
Ez a kivételes asszony végül 1922-ben hunyt el. Az Orvosi Hetilap még arra se méltatta, hogy rövid hírben megemlékezzen páratlan életútjáról. Pedig nem kevés erőről, kitartásról és tudásról tett tanúbizonyságot.
Férjével, Wartha Vincével a Fiumei úti sírkertben nyugszik.
Kép forrása: https://images.app.goo.gl/5baVbbw1VmqxCyc79
