Hol van már a tavasz?

Már ki-kisüt a nap, boldogan melengetjük fényében arcunkat. Lassan ébredezik a természet, édesen csicseregnek a madarak, a bőrünket simogató levegő egyre lágyabb és finomabb. Hol van már a tavasz?

Hosszú téli álomból felriadva, a tavasz első jeleire ébredve, nehéz kordában tartani az egyre inkább elhatalmasodó türelmetlenségünket. Eleget ültünk már sötét szobákban, meleg takarók és forró italok társaságában: ki akarunk menni, részévé válni az újjáéledő természetnek, élvezni annak minden apró ajándékát. A barnát és szürkét zöldre és napsárgára cserélni, a vastag télikabátot pedig könnyű tavaszira – talán már ki is néztél magadnak egy új álomdarabot valamelyik üzletben.
Akár szeretjük a téli hónapokat, akár nem, ez az érzés mindannyiunkat elér előbb-utóbb.
Aktivitásra, alkotásra, újrakezdésre vágyunk, és nem értjük, ki találta ki egyáltalán a telet, és miért kell annak ilyen hosszúra nyúlnia? Tanuld meg értékelni.

 
 

Minden évszaknak megvan a maga különleges funkciója. A télé a befelé húzódás, a feltöltődés, a lezárás. A szezon hangulata, a rövid nappalok, az ünnepek, az óévbúcsúztató, az új év kezdete, mind lehetőség, hogy reflektáljuk az elmúlt időszakra, és új terveket szövögessünk az újra. Ahogy a föld is megpihen, hogy tavasszal új életnek adjon táptalajt, úgy mi magunknak is szükségünk van ezekre az időszakokra, hogy újult erővel vághassunk neki elképzeléseiknek. Örüljünk, hogy ez megadatott számunkra!

A várakozás jutalma örök érvényű törvény, hogy amire várnunk kell, azt jobban megbecsüljük. Nem értékelnénk a napfényt, a tiszta kék eget, a zöldellő fákat ugyanúgy, ha mindig ebben a látványban lenne részünk; ugyanígy a boldog, szép perceket sem, ha nem lennék időnként magunk alatt. Az élet nem egy szép, hosszú, véget nem érő tavaszi délután, de épp ebbe rejlik a csodája. A változatosság gyönyörködtet.

„Az igazi várakozás pedig nem egyéb, mint szüntelen átváltozás. Aki elkezd várni, nem egészen ugyanaz, mint akihez a várt eredmény elérkezik. Vagyis nem a várakozás tárgya változik meg az időben, hanem mi magunk.”
Müller Péter

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here