Igaz történetek – A főnök meg én?

Az igaz történetekkel sokszor úgy van az ember, hogy csodálkozni sem mer nagyon, mert nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sok emberrel találkozom, még több ember között dolgozom, mindig megtalálnak a különös történetek. Ezekből hoztam egy csokornyit a történetek főszereplőinek engedélyével. Csak a neveket és a helyszíneket változtattam meg. (Imre Hilda)

A főnök meg én?

Gyes után mentem vissza dolgozni, amikor észrevettem, hogy az iroda alaposan megváltozott. Az volt az érzésem, mintha csupa szép nő közé cseppentem volna, pedig nem a Vogue-nál voltam alkalmazásban.

Két héten belül kiderült, hogy a főnök mégis ezt hiszi. Ő is új volt, vagyis csak nekem, mert egy éve jött, amikor én még otthon babáztam. Azt sutyorogták a lányok, hogy mindegyiküket megkörnyékezi szép folyamatosan, nem tudnak ellene tenni. Először csak bókol, aztán apró megjegyzésekkel fényezi a többi előtt, majd meg-megérinti. A csajok mind harminc alattiak voltak, és hiába néztek ki jól, egytől egyig gyávának tűnt. Hogy más történt-e, arról nem akartak beszélni.

 
 

Amikor megkérdeztem Alizt, miért tűri, annyit mondott, jó a fizetés, és máshol is ez van. Lilla szerint ki lehet bírni, ha az ember prémiumot akar időnként.

Döbbenten néztem őket, mert ez mégiscsak a 21.század volt, a metoo időszaka, de mintha nálunk semmi nem változott volna. Talán az is közrejátszott, hogy a főnök negyvenes férfi volt, a maga nemében jóképű is. Nem az én esetem, habár ez egyáltalán nem számít, mert nekem ott volt Álmos és a fiunk, eszemben sem volt kitenni magam ilyesféle zaklatásnak.

Már fél éve voltam újra munkában, amikor eljött úgymond az “én időm”. Egyik délután behívatott a főnök az irodájába és rámutatott a számításaimra. Közölte, hogy azok tévesek, és hemzsegnek a hibáktól. Nagyon megrémültem, mert mindig pontosan, odafigyelve végeztem a munkám, nem értettem a dolgot. Közölte, hogy csalódott bennem, és jó lenne ezt átbeszélni. Az órámra néztem, mire megnyugtatott, hogy ő sem ér rá ilyesmire, majd másnap megcsinálom. Ha nem boldogulok, akkor öt órakor vár megint és közösen átnézzük.

Idegesen jöttem ki tőle, mert attól féltem, hogy új munka után kell néznem, ha elégedetlen lesz velem. Mivel engem még nem környékezett meg, ezért én nem szenvedtem, mint a lányok, akiknek hiába javasoltam, hogy lépjenek fel ellene. Az is igaz, hogy csak kettőről tudtam, a többiekkel nem voltam olyan kapcsolatban, hogy elmondják.

Amikor másnap szóltam az egyiknek a gondomról, leültünk átnézni a táblázatokat. Egy fikarcnyi hibát sem találtunk, mire Kriszti megjegyezte, hogy na, kezdődik. Nem értettem, mire felvilágosított, hogy ez egy trükk, és csodálja, hogy nem látok át rajta. Nehezen esett le, pedig okosnak hittem magam. Azt ajánlotta, semmiképp ne maradjak egyedül benn, mert nem biztos, hogy megúszom a “kalandot”. Nem, nem hiszi, hogy durván letámadna, de az biztos, hogy nagyon kellemetlen helyzetbe kerülhetek, és utóbb bizonyítani sem tudom. Ezen elgondolkodtam. Végül ebédidő alatt egy tervet eszeltünk ki.

Azt mondta, menjek csak be szépen ötkor, hagyjam nyitva az ajtót, ő majd megvár, és ha baj lenne, okvetlenül ránk nyit.

Az egész olyan volt, mint a filmeken. Négy órakor üzent a főnök titkárnője, hogy ötkor jelenésem van. Bólintottam, és előkészítettem a telefonom. Úgy gondoltam, felveszem a beszélgetésünket, és azzal majd leállítom, ha később próbálkozna.

Amikor öt lett, magabiztosan besétáltam és meghallgattam a hülyeségeit. Már az ötödik mondat után nyomulni kezdett. Azt mondta, én vagyok a legszebb a lányok között, és ő segíthetne nekem, hogy feljebb jussak a ranglétrán. Azt is meglebegtette, hogy üzleti utakra elkísérhetném, ha hajlandó lennék a kedvére tenni. Amikor rákérdeztem a feleségére, dagadt disznónak titulálta, aki még frigid is.
Néztem a fejét, és alig hittem a fülemnek. Reméltem, hogy a telefonom mindent felvesz. Amikor felállt az asztalánál és elindult felém, idegesen felugrottam, mire a telefon kicsúszott a zsebemből és nagy koppanással a földre esett. A kijelzőn látszott, hogy be van kapcsolva a felvételt készítő. A főnök rámeredt és elfehéredett. Lehajoltam és anélkül, hogy bármit is szóltam volna, zsebre vágtam.

– Gondolom, a kimutatások rendben vannak – mondtam széles mosollyal, de a választ nem hallottam. Kriszti kinn kuncogott az ajtó előtt, ezt később mesélte.

Attól a pillanattól kezdve békén hagyta a lányokat, engem meg került. Pár hónap múlva eljöttem, mert találtam egy jobb helyet. A felvételt azonban minden csajnak elküldtem az irodában.

fotó: Pinterest

 

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here