Így emlékezz rám!

Elképesztően futnak a percek, a karácsonyt szinte a nyár követi. Attól tartok, ha pislogok egyet, már hetven felett leszek, pedig nemrég ballagtam csinosan, és lestem azt a szőke hajú srácot, akibe halálosan szerelmes voltam hetekig.

Kedves Gyermekem!

Levelem egyelőre nem időszerű, de most még nem remeg a kezem, és ha nagyon igyekszem, még futni is képes vagyok. Reggelente alig fáj a térdem, és gyakran mosolygok, mert szépnek látom a világot. Mégis attól tartok, nem marad ez mindig így. Most még együtt kirándulunk, sőt veled iszom egy hideg sört a teraszon, és meg se kottyan. Emlékszel, a tengert is együtt fedeztük fel újra, mert a régi emlékek nálam elhalványultak, nálad meg nem voltak kellemesek.

Mindezt azért írom neked, hogy ne feledkezz meg arról, milyen is vagyok, vagy voltam egykoron. Ha majd múlni fognak az évek, és már nem leszek mindig fitt és jókedvű, mert alattomos fájdalmak gyötörnek, jusson eszedbe, hogy voltam én másmilyen is. Arra persze nem emlékezhetsz, hogyan nevettem fiatalon, amikor először a karomba kaptalak, vagy a csúszda végén megfogtalak a huppanás előtt. Az is én voltam, de már nem számít, mert, ahogy múlnak a napok, egyre kevésbé hasonlítok a régi időkre.

 
 

Szeretném, ha fel tudnád idézni gondoskodásom, vicceim és a főztöm, akkor is, amikor én már nem leszek képes az életet fényben látni. Amikor majd tréfáimat messze sodorja az idő, és nem jut eszembe semmi, de morgok az időjárás miatt.

Félek attól, aki majd leszek, mert minden nap kihullik belőlem pár perc, és ha eljön az az idő, amikor évek vesznek el, kérlek, akkor se gondolj rám másként, mint most, amikor még könnyű szeretni engem.

Még ideszólsz gyakran és beugrasz egy-két vigasztaló szóra, ha szomorú vagy. Megölelsz, és kéred, vigyázzak magamra, mert túl sokat dolgozom, pedig pihenhetnék is. Küldesz nekem egy vicces videókat, hogy nevessek, mert te abban a világban otthon vagy, míg én csodálkozom a ma furcsaságain.

Még itt vagyok, testben és lélekben is, de kérlek, ha majd változni kezdek, ha majd romlani fog arcom, szemem sugara halványulni kezd, akkor se feledkezz meg rólam. Ha minden jól megy, megöregszem majd, a régi albumokban már csak én ismerem fel a rokonokat, de az is lehet, hogy én sem. Egy idő után talán a kanalat sem tudom rendesen fogni, és kilötyög tányérom mellé a leves.

Emlékezz, hogy a te életed az enyémmel, mint fonódott össze, és ha időd engedi, keress fel engem, de ne csak ünnepnapokon. Hagyd meg nekem annak örömét, hogy századszorra is elmeséljek egy történetet, amelyet te már annyit hallottál, hogy legszívesebben elfutnál előle. Hunyd le a szemed, nyelj egy nagyot, és gondolj arra az emberre, aki most vagyok, akit most szeretsz.

Elképesztően futnak a percek, a karácsonyt szinte a nyár követi. Attól tartok, ha pislogok egyet, már hetven felett leszek, pedig nemrég ballagtam csinosan, és lestem azt a szőke hajú srácot, akibe halálosan szerelmes voltam hetekig. Tudom, édesem, mind ezt mondjuk, mindenki a régi időkkel jön, amik csak tegnap múltak el, mégis, légy türelmes velem. Ne szidj, ne átkozz el, ha gondot okozom majd neked, hidd el, sose szándékkal teszem!

Szeretnék még sokáig erős maradni, adni neked magamból, hogy tudd, mindig itt vagyok neked és veled, még akkor is, ha ritkábban látjuk egymást. Ezért titokban remélem, sose megyek majd az idegeidre, és nem kell értem aggódnod, mert gondoskodásodra szorulok.

Jusson eszedbe, aki voltam és vagyok most is, hogy később ne legyek számodra kín és teher. Ne tiltakozz, tudjuk, mennyire nehéz az öregekkel. Hidd el, jó akarok lenni, legszívesebben megígérném neked, mint azt is, hogy sose leszek beteg, és mindig vidáman várlak majd haza.

Ha kérhetnék valamit oda föntről, ezt kérném.

Ne gondolj rám másképp, ha vénséges leszek és idegesítő, valahol ott rejtőzik bennem az a régi, de már nem lehet előcsalogatni.

Őrizz meg emlékeidben olyannak, amilyen ma vagyok, amikor nevetek! Ez vagyok ma és holnap is, meg akkor is, ha majd a ráncok eltakarnak, és inas kezemre rászárad a bőr.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here