Jason Momoa düblőre akcióba lendült!

Magas, jóképű, kékszemű, hosszú hajú srác ül velem szemben. Jason Momoa magyar dublőre, Megyeri Balázs Blaise. Azon gondolkodom, hogy most hány magyar lány cserélne velem helyet azon nyomban, és így őszintén szólva magunk között ezt meg is értem, a srác lehengerlően mosolyog, és őszinte lelkesedéssel várja mire is vagyok kíváncsi a nagy vidra projectjével kapcsolatban. A Dune film forgatásán ismerkedett meg a híres színésszel, Jason Momoaval, akivel jól kijöttek a forgatás alatt, és aki után ráaggatták a “magyar Aquaman” nevet. Azóta egyre több helyen tűnik fel, egyre több forgatásra hívják, és ezt a hírnevet és érdeklődést most szeretné egy igazán jótékony és nemes célhoz felhasználni. De lássuk, hogy is keveredett a “magyar Aquaman” a Magyarországon már szinte teljesen kihalt vidrák megmentőjének szerepébe.

Hogy is kezdődött ez az egész? Hogy lettél a „magyar Aquaman „ és miért pont a vidrák?
Nos, Jason Momoa tavaly itt forgatta Frank Herbert kultikus könyvének filmes adaptációját, a Dűnét, ráadásul Dennis Villeneuve rendezésében, és engem választottak a fotódublőrének. Mármint Momoának. Jason Momoa talán legnépszerűbb alakítása, az Aquaman volt, olyannyira, hogy neve összeforrt a szuperhősével. Bár a Dűnében ő Duncan Idaho karakterét formálja meg, mégis az emberek őt csak Aquamanként emlegetik és engem, mint a dublőrét a magyar Aquaman címkével ruháztak fel.
De egyáltalán nem bánom, sőt megtisztelő, hiszen  a  rám irányuló figyelmet, és érdeklődést egy igazán fontos ügy szolgálatába állíthatom, a magyar édes vízek élővilágának védelmébe. Sajnos mára Magyarországon több faj mellett a vidrák helyzete is nagyon lehangoló, holott  nem is annyira régen, a kétezres évek elejéig vidra nagyhatalom voltunk. Ezek a tündéri állatok itt éltek régen a hazánkban, és igen jól érezték magukat a tavainkban, folyóinkban. A vízek szennyezetsége, élőhelyeik ellehetetlenítése, populációjuk írtása miatt szinte teljesen eltűntek.
Gyerekkorom egyik legkedvesebb állata a vidra, talán onnan jött, hogy olvastam Fekete István Lutra c. könyvét, ami egy vidrafiúról  szól. Nagyon szerettem ezt a történetet, ahogy a vidra különböző kalandok árán kapcsolatba kerül az emberekkel, a civilizált világgal. Aztán az öcsémmel ahogy nőttünk, és kezdtünk komolyodni, valahogy mindig szóba került a természet szeretetünk, és szerettünk volna tenni valamit, szerettünk volna hatékonyan és hasznosan fellépni a környezetvédelem ügyéért. Rengeteg állat vendégeskedett nálunk gyermekkorunkban.

 
 

Az állatok iránt érzett felelősség, természetük megismerése, a velük való bánás elsajátítása, a felnőttéválásunk meghatározó szegmense volt, neveltetésünk szerves, az egyik legmeghatározóbb részét képezte.

Édesapám, igazi vidéki emberként mindig összefogdosta a segítségre szoruló kisállatokat. Volt nálunk kis harkály, sündisznó, vadászgörény, kóbor kutya, kismacska, kis bagoly, szarvasgida, róka, vakond és még megannyi csodálatos kis jószág.
Az elmúlt 1-2 évben szinte felocsúdni sem volt időnk a bolygónkat ért csapáshullámok hatásából. Amazónia, Ausztrália, a Covid-19 pandémia, vagy akár a jelenlegi etnikai alapú szociális konfliktus az Egyesült Államokban, mind mind egy meglehetősen hátborzongató folyamat részei. Amikor láttuk testvéremmel az összeégett szenvedő kisállatokat Ausztráliában, rögtön bejelentkeztünk önkéntesnek és le is foglaltuk a repülőjegyeket, de aztán az utzaás terve végül meghíúsult. Elősször Ausztrália függesztette fel a beutazást, érthető okokból, majd a koronavírus terjedése, a karantén, a határok lezárása jegelte a projektet. Nem keseregtünk sokáig, ugyanis hamar jött a felismerés, hogy szeretett hazánkban, Magyarországon is van mit tenni. A lehetőség magát kínálta, Weigert Péter, a fishngo applikáció alapítója, tulajdonosa, jó barátomon keresztül megismertem Kiss Jánost,  a Tiszatavi ökocentrum igazgatóját, és Kóródy Olivért, az akváriumok és állatbemutatók szakmai vezetőjét, akikkel közösen kitaláltuk a vidraovi projektet.

És akkor mesélj erről, mi is az a vidraovi!
Nos a vidraovi tulajdonképpen ugyan az, mint a gyerekovi, szóval vidra csemetéket nevelünk, hagyjuk, hogy szocializálódjanak egymáshoz, ismerkedjenek, és természetesen párt találjanak maguknak. Tudtad, hogy a vidrák egy életre választanak társat maguknak?

Nem, de most már így elgondolkodom, hogy a vidra srácok között kell szétnézzek….
Lehet, hogy nem csalódnál, mert a vidra fiúk egy életen át udvarolnak a kiválasztott párjuknak. Ezt a jelenséget kavicsozásnak nevezzük. Vagyis kiválasztanak egy kavicsot, vagy kisebb faágat, tárgyat, amit találnak az élőhelyükön, ami megtetszik nekik, majd azt pörgetik, simogatják, játszanak vele, és udvarolnak vele a lánynak. Nagyon édesek, és egy életen keresztül kitartanak a párjuk mellett. Egyébként egy vidra átlagban körülbelül 18 évet él. Az ökocentrumban most él egy vidra kisfiú, aki 20 év után veszítette el a párját, ez őt nagyon megviselte, depressziós lett, és a kis kavicsát vitte oda, ahol szerelme elhunyt. Lenyűgöző és megható, hogy ezek az állatok milyen mély érzésűek és érzelmeiket milyen magas szinten képesek lekommunikálni.

És mi lesz a feladatod ebben a vidraoviban?
Nos, nagyon szeretnék majd előadásokat tartani a vidrákról, vízi állatokról, esetleg majd túrákat vezetni, a gyerekekkel beszélgetni, hogy mit lehet tenni azért, hogy megvédjük azokat az egyedeket akik természetben élnek. Mit tegyünk azért, hogy az édesvízeink és környezetünk élővilgát megóvjuk. És mit kell tenni azért, hogy ne jussunk el odáig, hogy egy nálunk élő őshonos faj el tűnjön a környzetből. Azt szeretném elérni, hogy a környezetvédelem ne egy feladat, egy kihívás, egy probléma megoldása vagy munka legyen, hanem természetes emberi viselkedés-

Mással is foglalkozik a vidraovi mellett az ökocentrum, ha jól tudom haltelepítésen is gondolkodtok.
Igen, a másik nagy project majd októberben kerül megvalósításra, viza és tok halakat szeretnénk telepíteni, ugyanis a romániai vaskapunál sajnos ezek a halak nem tudnak felúszni. Nagyon nagy szükség lenne egy hallépcsőre, ami segítené ezeknek az állatoknak a feljutását a folyón, de sajnos jelen pillanatban ez még nincs, így ezen halfajok is veszélyeztetettek.

És akkor most ökocentrum és vidrák, és bye–bye filmezés és dublőrködés?
A filmezés adta lehetőségeknek, sem magának a filmezés varázlatának megszálottja vagyok, így ha igény van a munkámra, örömmel mondok igent. Rengeteg tervem van az ökoprojecten belül is, amit szeretnék megvalósítani, ahhoz pedig tőkére van szükségem. A kis vidrák beszerzése is hatalmas összeg volt, és jelenleg minden vagyonomat a projektre költöm.

Számomra a pénz lehetőség a hasznossá válásra, eszköz a hatékonysághoz, nem több.

Hiszem, hogy példát mutatni tettekkel lehet. Még, ha aprólépésekkel is, de cselekedetekkel lehet valós eredményeket elérni. Én csak egy hosszúhajú srác vagyok, se nem érdekes, se nem különleges, nincs hatásom a világ eseményeire, a világméretű környezeti problémák befolyásolására, de el tudok ültetni egy fát, amit gondozok, nevelek és minden szeretettemmel óvom. Ha mások is “csak” egy fáról gondoskodnak előbb–utóbb újra lesznek erdőink. Jelen esetben egy kedves, nagyon aranyos mennyétfélét választottam fa helyett, a vidrát. S lehet egy nap a gyermekeink ezeket a kis csodalényeket fogják etetni a tavaink és folyóink partján. Carl Gustav Jung szerint is az egyik legmélyebb érzelmi energiánkat a természettel való kapcsolatunk táplálja, én hiszem, hogy ez nem tűnt el teljesen.

Szóval akkor a jövőben nem csak a mozivásznon fogsz feltűnni, de a tiszatavi ökocentrumban is?
Igen, olyannyira, hogy valószínűleg majd egy kis időre le is költözöm az ökocentrumhoz. Tehát aki szeretne egy kicsit segíteni a vidrákon és azon, hogy lássuk újra ezeket az állatokat a természetben, az jöjjön és látogassa meg az Ökocentrumot. Bár nekem a vidrák a kedvenceim, de rengeteg egyéb  csodálatos kis állatot lehet itt megtalálni, melyek nem mellesleg mind hazánkban őshonos fajok. Az Ökocentrum egyúttal azt is megmutatja, milyen hitetlenül színes a magyar élővilág és micsoda kincseket bízott ránk az anyatermészet. Mindenkit várunk szeretettel.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here