Senkinek sem kell részletezni, hogy a kamaszkor milyen nehéz és bonyolult időszak. A kamasz lélek küzd a kamasz testtel, amivel akkor se lenne kibékülve, ha tökéletes lenne. Hiszen ahogy mondani szokás, a kismellű nagyot akar és fordítva, a sovány hízna, a dundi meg állandóan fogyna stb. Ebben az időszakban, ami nem rövid, hiszen a kiskamaszkor manapság 9-10 évesen kezdődik, és a folyamat nem ér véget a bűvös 18-assal, mert a legtöbb fiatal igen éretlen a felnőttkor küszöbén ezer inger éri a fejlődő szervezetet és látásmódot.
Keresni önmagunkat, helyünket a világban sosem egyszerű feladat, de kinőve a gyerekkorból, amikor minden sokkal egyértelműbbnek tűnt, talán a legnehezebb. Addig hittünk a szüleink mindentudásában, abban, hogy szinte félistenek, és eszünkbe se jutott megkérdőjelezni a döntéseiket. Ahogy azonban múlik az idő, dolgozni kezdenek a hormonok, kinyílik a tinédzserek szeme, ráébrednek arra, hogy a világ bonyolult, és már a leghétköznapibb dolgok se annyira színesek, ahogy addig hitték.
A mai kor egyik legnagyobb problémaforrása az információdömping, ugyanis másodpercenként jut tudomásunkra egy-egy földi csoda: valaki lefogyott 50 vagy hatvan kilót, 34-es szoknyában jár húszévesen, az övé a világ legdrágább cipője, zsebpénze nem fér rá a kártyájára stb. Egy fiatal lány, aki minden iránt fogékony, nehezen fogadja el, hogy nem kell beállnia a sorba, hogy lehet más a haja, a ruházata, mint a többieknek. Ha ki mer lépni a sorból, gúny tárgya lesz, és életük ezen szakaszában semmi mást nem akarnak annyira, minthogy elfogadják őket.
Ezért képesek nem enni, kútba ugrani, drogozni, alkoholmérgezésig leinni magukat, csakhogy a társaság elismerje őket. Nem számít, hogy kárukra van-e, hogy fájdalmuk származhat belőle. A lelki fájdalmakat sokkal kevésbé bírják el, mint a testieket. Szenvednek saját maguktól és másoktól egyaránt. Képzeljük csak el, hogy folyamatosan bejárnak egy olyan helyre, nevezzük iskolának, ahol a helyzetük, a kedvük, az elismertségük másoktól függ. Mondhatnánk, hogy a felnőttek is így vannak ezzel, hisz a munkahelyek se mások, ám mire odakerülünk, sok keserű vagy épp hasznos tapasztalatot gyűjtünk, és megtanuljuk, hogy nem kell mindenkinek elfogadnia minket. Az érzéseinkkel is jobban bánunk, és csalódottságunkat vagy bánatunkat jobban kordába tudjuk kényszeríteni.
A kamasz azonban olyan, mint egy nyílt seb. Gyógyul, gyógyulgat, aztán jön valaki, aki belemar, lekaparja a vart, és újra ott áll lemeztelenedve, és elismerés után kiált fájdalmában.
A 21. század talán az utóbbi évszázadok leghazugabbja. Elhiteti, hogy mindent lehet, csak akarni kell. Ha nem éred el, nem akartad eléggé. Ha akartad, akkor lúzer vagy, hogy mégse sikerült. Ezért nem lehetsz sztár, celeb vagy bárki, mert szerencsétlen hülye vagy, kövér vagy, rosszak a fogaid, tehetségtelen vagy. Egy kamasz nap, mint nap szembesül mindenféle kihívással, amelyben elbukik, de ő nem tud legyinteni, mert nincs meg hozzá az akarata, a tapasztalata, neki hiába mondják, hogy lesz jobb. Szerinte, ahogy manapság majdnem mindenki szerint, csak a ma van. Megszokta, hogy türelmetlen, hogy azonnal akarja a változást, és ha küzdenie kell, inkább feladja. Ha feladja, akkor meg azért utálja magát, mert nem volt benne elég elszántság.
Egy mai fiatal mást se vesz észre, csak, hogy kinek mennyi pénze van, ki miben sikeres, ki mit ér el kevés munkával, nulla befektetéssel. Ez tetszik neki. Ehhez jönnek a vérlázító, színvonal alatti műsorok, amelyekben a kőgazdagnak nevezett senkik elmondják, hogy az az élet, ha kétmillió van a zsebedben, ha nem fizetsz parkolási díjat, mert lusta vagy hozzá, és tulajdonképpen semmit nem kell tenned ezen a világon, hogy jól élj, csak legyél és követeld meg, hogy eltartsanak és pénzeljenek. Már nem az a fontos, hogy legyen kocsid vagy motorod, hanem az, hogy a lehető legdrágább legyen, mert akkor kapsz elismerést. Ma mindenhol azt lehet hallani, hogy ha valami nem tetszik, lépj. Ne próbálj tenni érte, ne akard megváltoztatni a helyzetet, ne javítsd meg, hanem ugord át, dobd el, felejtsd el.
Ha nem ezt teszed, akkor idióta vagy. Ugyancsak az vagy, ha dolgozni akarsz, ha elhiszed, hogy ez a világ miattad is lehetne jobb hely.
Az internet azon túl, hogy számtalan előnye van, óriási károkat okoz az emberi lélekben. A fiatalokéban azért jelentősebb a kár, mert ők még nem tudják értelmezni ezeket, és azt hiszik, ha bizonyítanak, a világ leborul előttük. Ennek érdekében a legnagyobb őrültségekre is képesek. Az ingerküszöb már igen alacsony, és csak az számít, ami nagyot szól.
Kamasz gyerekeink lelkileg és testileg sincsenek jó állapotban. Ritkán hajlanak a beszélgetésre, a tapasztaltabbak véleménye nem számít nekik, és nem értik még, hogy a világban túl sok a kishal, és igen kevés a nagy. A nagyok viszont megeszik a kicsiket.
Gyakorlatilag lehetetlen elérni náluk, hogy elfogadják, amit a szülő mond. Viszont a társaság szava szent, még akkor is, ha öl, kitaszít vagy pokolra juttat. Mindezekért kell vigyáznunk egyre jobban rájuk, mert naponta tapasztalhatjuk, milyen könnyen megroppannak és maguk ellene fordulnak.
Mi, akik már megéltünk hasonlókat, türelemmel és kitartással, meg hatalmas szeretettel foghatjuk őket vissza a szakadék szélén. Csak soha ne engedjük el a kezüket mondván, már nem kicsik, és mi már úgyse tehetünk semmit.
Kép forrása: Pinterest
