Karácsonykor szeretni akarunk. Jobban, mint máskor, és gyakran ez is a baj vele, velünk. Előre megfogadjuk, hogy nem fogunk veszekedni a fa, a bejgli vagy épp a gyűrött terítő miatt, mégis elhangzik pár sürgető mondat vagy kellemetlen kérdés. Beszélgetni nem könnyű, hiszen olyanok is jelen vannak, akiket évente kétszer látunk, vagy még ritkábban, és nem sokat tudunk róluk. Amit meg tudunk, az felszínes. És valljuk be, vannak olyan rokonok is, akik kifejezetten örülnek, ha az őszinteség köntösébe csomagolják gonoszkodó faggatásukat. A csak érdeklődöm-kezdetűek azonnal bekerülnek az undok kérdések közé, mert agressziót, elvárást vagy támadást tartalmazhatnak. Lássunk pár példát!
A klasszikus, félelmetes és szorongást keltő:
- Miért nincs még párod? Túl magasra teszed a lécet, pedig annyi ember van, aki magányos és jó fej!
Ez azonnal ítéletet is von maga után, hisz az sugallja, hogy egész csak akkor lehetsz, ha nem vagy magányos. Ha az vagy, az életed kudarc. Arról is véleményt mond, hogy a másik döntései rosszak, azzal a léccel példálózik, amelyről semmit nem tud a kérdező.
- Mikor jön már a baba? Meddig vártok még? Nem eleget utazgattatok eddig?
A „kedves” rokon türelmetlen, ki tudja, miért, és közben azt is szóvá teszi, hogy a pár jól érzi magát egyedül, van pénze utazgatni, ahelyett, hogy a nő otthon lenne, szülne, és gyereket nevelne. A várakozással is baja van, mintha miatta lenne így, nem beszélve arról, hogy egy élet végső igazolását a gyerekvállalásban látja.
- Nem akarsz már magadnak egy rendes állást?
A becsmérlés magasfoka, hiszen neki csak az számít, ami „rendes”. Rendes pedig az, ami megszokott, elfogadott, amit ezer éve ismer. Mindegy, hogy a kérdezett sikeres vagy jól érzi magát a bőrében, állásának nincs értelme és fontossága a kérdező megítélésében.
- Nem akarlak megbántani, de híztál/fogytál?
De meg akar. Rejtett agressziót sugall, mert amit lát, az nem tetszik neki, és nem teketóriázik, kimondja. Ezt őszinteségnek szokták nevezni azok, akik felteszik, és a kikerekedtél, asszonyos vagy, milyen szépen felszedtél pár kilót, beteg vagy, mind-mind azt jelzik, hogy az érdeklődés sértést takar. Jellemző módon, ha kikéri magának az alany, akkor a kérdező látványosan megsértődik.
Karácsonykor jelentősen felerősödik az összehasonlítás. Ki hol tart? Ki mit ért el? Kinek jó az élete?
„Az ünnepek az identitásunkat fenyegetik, mert előhívják a régi családi szerepeket” – magyarázza Dr. Buda Béla pszichiáter egyik írásában. – „Ilyenkor könnyen újra gyereknek érezzük magunkat, akinek magyarázkodnia kell.”
A legnagyobb tévedés, ha azt hisszük, magyarázkodnunk kell. Meg kell húznunk a határokat, mert az önvédelem nem bunkóság. Válaszolhatunk, de ne úgy, hogy kínosan érezzük magunkat, hanem mondjuk ki, hogy ezek nem tartoznak a karácsonyi témák közé, vagy viccel tereljünk. Esetleg kérdezzük meg, hogy miért tartják mindezt fontosnak.
„A tolakodó kérdések mögött sokszor nem rosszindulat, hanem feldolgozatlan szorongás áll” – mondja Dr. Almási Kitti. Azt azonban tudnunk kell, hogy a karácsony nem vizsgaidőszak, nem annak az ideje, hogy éves beszámolót tartsunk magunkról. Ha ezt komolyan vennénk, sokkal kevesebb kellemetlen kérdés hangzana el, nem beszélve a feszengést, amellyel az ünnepet várjuk.
A családtagok saját döntéseik fontosságát akarják ránk erőszakolni és egyben igazolni azzal, hogy a ugyanarra az útra terelnének bennünket, amelyet ők bejártak. Mindegy, hogy jó vagy rossz. Nem véletlen az a mondás, hogy A járt utat a járatlanért el ne hagyj. Ez régen talán elfogadható volt, ma nem az. Épp az a lényeg, hogy tudjunk és merjünk változtatni, és ne maradjunk meg abban a helyzetben, kapcsolatban, amiben nem érezzük magunkat jól. Ezt azonban nem érthetik meg azok, akik nem tudnak változni és változtatni.
A valódi érdeklődés kérdései nem a fentiek. Ha szeretünk valakit, igyekszünk, hogy ezt érezze is, és nem szorítjuk sarokba. Ám ez nem könnyű. Karácsonykor főleg. Így nem marad más hátra, mint megtanulni, hogy az ünnep nem a tolakodás színtere, és a szépen terített asztal mellett nem fontos belemásznunk mások lelkébe, csak mert kíváncsiak vagyunk.
