Momo egy netes horrorlány, aki először 2018-ban jelent meg a világhálón. Riasztó külsejével halállal fenyegetett és öngyilkosságra biztatott. 2019-ben megalkotója, Keiszuke Ajszo felelősnek érezte magát, mert engedélye nélkül használták és terjesztették a figurát. Meg is semmisítette, hogy ne kerüljön többet elő. A Momo-kihívás azt jelentette, hogy rajzfilmek, mesék alatt váratlanul megjelent a horrorlány és fenyegetőzött. Azt mondta, hogy megkeresi a kiválasztottat, és ha nem csonkítja meg magát, ahogy kéri, akkor hatalmas bajba kerül. A legfélelmetesebb az volt, hogy öngyilkosságba akarta hajszolni az egészen kicsiket is.
Már-már azt hittük, hogy vége ennek a korszaknak, de az internet beszivárgott életünk minden résébe, és ha nem figyelünk oda, gyerekeink áldozatokká válhatnak. mindez úgy működik, hogy üzeneteket kapnak, amelyben arra akarják rávenni őket, hogy teljesítsék a küldő kívánságát, és ha nem teszik meg, megölik őket. Pl. ilyesmiket érkenek üzenetben, játékok közben:
Szia, Momo vagyok, három éve meghaltam, elütött egy autó. Ha nem akarod, hogy ma éjfélkor ott álljak a szobádban, az ágyad mellett, és nézzem, ahogy alszol, akkor küldd tovább ezt a levelet tovább 15 ismerősödnek. Nem hiszel nekem?
Angelina (11) azt hitte, hogy csak viccelek, és senkinek nem küldte tovább a levelet. Aztán éjszaka zajt hallott a szobája sarkában, meg akarta nézni, hogy mi az, és az a valami ráugrott, Angelinát pedig reggel holtan találták az ágyában.
Tim (15) csak 6 ismerősének küldte tovább a levelet – másnap reggelre valaki amputálta az egyik lábát és az egyik karját.
Linda (13) annyi embernek küldte el az üzenetet, amennyit kértem, rátalált az igaz szerelem, és most a barátjával egy gazdag környéken él, egy gyönyörű házban.
Ha te sem küldöd tovább az üzenetet, tudod, mi vár rád, szóval légy óvatos, és küldd tovább!”
Talán ecsetelnünk sem kell, mennyire meg tud ijedni egy kisgyerek. Abban a világban, amelyben a gyerekek élnek, sokáig valós a Mikulás, a szörnyek, sárkányok és a többi mesefigura is. Hiába hisszük, hogy tudják,hogy nem léteznek, ők még nem tudnak valódi különbséget tenni a virtuális és nem virtuális valóság között. Képzeletükben tényleg vannak szellemek, akik a szekrényben laknak. Nem egyszerű azt mondani nekik, hogy az egész csak szimpla mese, és nincs mitől félniük. Ha ez segítene, senki nem félne a sötétben. Meg kell értenünk, hogy nem elegendő szőrmentén érinteni a dolgot.
Sok esetben a gyerekek nem beszélnek a félelmeikről, viszont közösségben táplálják egymásét. Tudják fokozni, és gyakran előfordul, hogy félreértenek, félremagyaráznak valamit. Momo, vagy nevezzük bárminek, direktben szól hozzájuk. A legerősebb fegyverrel él, a megfélemlítéssel. A mi van, ha igaz, ha megtörténik-kérdés annyira nyomasztó, hogy sok gyerek lebénul a félelemtől. Mi felnőttek se vagyunk mások, hiszen hányan meg hányan osztanak meg képeket azzal a hittel, hogy pénzeső zúdul rájuk, vagy küldenek el üzeneteket, csak azért, hogy ne érje balszerencse őket. A félelem és a szorongás erejét nem szabad lebecsülni.
Mit tehet a szülő, akinek gyereke találkozik a fentiekkel hasonló jelenséggel? Mindenekelőtt alaposan át kell beszélni, hogy mindez nem a valóság. Ezt sokszor kell tudatosítani. Azt is ki kell mondani, hogy ezek mögött gonosz emberek állnak, akik puszta szórakozásból teszik mindezt. Gyereknyelvre kell lefordítani az egészet, hogy megértsék. Másodsorban korlátozni és felügyelni kell az interneten töltött időt, még akkor is, ha ez csak játék vagy filmnézés. Minőségi időt kell fordítani a gyerekekre, hogy ne a virtuális világban keressenek megnyugvást, szórakozást. Ne sablonokban nyugtatgassunk, vagy halálos aggodalomban, mert érezhető lesz, hogy hiteltelen, amit mondunk. Gyerekeink szórakozása és egyéb elfoglaltsága iránt akkor is érdeklődnünk kell, ha nincs baj, mert az kevésbé lesz feltűnő, és jobban hisznek nekünk majd, ha nyugtató szavakkal próbálkozunk. A nettől való tiltás sem lehet jó megoldás, mert a „tiltott gyümölcs” vonzása mindig hatalmas. Ne gázoljunk bele feleslegesen a privát szférájukba, mert az súlyos bizalomvesztéshez vezethet, viszont, ha máskor is érdeklődünk a dolgaik felől, könnyebben megnyílnak.
A gyerekkel, legyen az egészen kicsi, nagyobbacska, vagy igen kritikus kamasz, beszélgetni kell. Mindig. Még akkor is, ha nehézkes, ha nem tudjuk hogyan, ha elutasító velünk szemben. Nem szabad feladni, mert akkor veszítjük el őt igazán, ha azt látja, nem érdeklődünk, ha hagyjuk azt tenni, amit akar. Hiába mondja, hogy neki ez nem fontos, főleg egy tinédzser, ne csapjuk be magunkat azért, hogy kimenekülhessünk egy kellemetlen szituációból.
A világ nem fog visszafordulni a bájos, cicás-kutyás képek világába, a cuki gyerekkor emlékei után a valóság nem könnyű. Ne hagyjuk, hogy beteg elmék szüleményei, lásd Momo és társai megfertőzzék gyerekeink lelkét. Résen kell lennünk, mert az internetes támadások bármikor és bárhonnan lecsaphatnak. A mi felelősségünk ezeket kezelni, helyre tenni. A gyerek bizonytalanul ténfereg még a világban, amit nem ismer. Rosszabbik esetben mi is alig, de legalább több a tapasztalatunk.
Kép forrása: Pinterest
