A nyár további részében nem történt semmi különös. Zsuzsó nem találkozott többet Ivánnal, de a hírek mindig eljutottak hozzá. Úgy tűnt, megint új barátnője van, de most nem mezőszéki. Zsolttal ugyanolyan langyos volt a kapcsolatuk, mint kezdettől fogva, de nem volt ebben semmi rossz, mert a nagy tüzek hatalmas lánggal égnek, és gyorsan el is lobbannak, gondolta a lány mindig.
Szülei, különösen anyja igen kedvelte a szolid srácot, biztos volt benne, hogy remek férjanyag lesz belőle. Minden vasárnap náluk ebédelt, a család megszokta a jelenlétét. Egyedül a nagymama volt fagyos vele. Nem mondott egy rossz szót sem, de mindig úgy méregette, mint egy betolakodót. Egyszer megjegyezte Veronának, hogy az ő unokája nem ilyen unalmas fickót érdemelne, mert aki legénykorában az, milyen lesz férjként? Persze nevettek ezen, de volt benne valami igazság.
Zsolt rajongott Zsuzsóért, és nem volt olyan dolog, amit meg ne tett volna érte. Ha lány epret akart, július közepén eper után kajtatott a környéken. Ha a fővárosba kívánkozott, elvitte oda is. Voltak moziban, állatkertben és vidámparkban is. Zsuzsó élvezte a várost, de bizonytalanul méregette a tömeget. Mennyire más volt ott minden, mint a városukban vagy épp Egerben! Nem hiányzott neki a nyüzsgés és a személytelen tolakodás sem.
Egyetlen dolog azonban még nem következett be köztük…Hiába jártak hónapok óta, a lány nem akarta odaadni magát. Mindig szüleire hivatkozott, meg a félelemre, hogy terhes marad, de tudta, mind hazugság. Zsolt sokáig megértőnek látszott, de a nyár vége felé, amikor már készülődtek az elválásra, egyre jobban sürgette a dolgot. Végül Zsuzsó beleegyezett. Szeme előtt lebegett Juci sorsa, akiről azt sem tudták, hogy várandós, amikor elvetélt épp náluk.
Váratlanul történt, habár órákkal előtte is panaszkodott, hogy rosszul érzi magát, azt hitték, gyomorrontása lehet. Amikor elöntötte a vér, senki sem volt odahaza, csak a lányok és a nagymama. Nem is értették, mi történik, míg Karola észbe nem kapott. Odarendelte Kálmánt, és a lányt befuvarozták a kórházba. Egy barátságtalan nővér fogadta őket, aki vasárnap lévén nem volt túl boldog, hogy dolgoznia kell.
– Kit értesítsünk, ha meglesz a műtét? – kérdezte és mélyen Kálmán szemébe nézett. A fiú elvörösödött, de nem szólt semmit.
– Miféle műtét? – kérdezte Juci.
– Te csak maradj nyugton! – szólt rá. – Ezt így hívjuk. Hollós doktor úr nem lesz boldog, hogy miattad be kell jönnie. Jobb, ha csendben maradsz.
Juci el is némult, és várta, hogy az orvos méltatlankodva megérkezzen. Mivel nem volt semmi komplikáció, megígérték, hogy másnap hazaengedik, ami azért is volt sürgős, mert Juci szülei Agárdon voltak, így volt esélye annak, hogy nem tudják meg, mi történt a lányukkal.
Sápadtan, de megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy mégse lesz anya. Zsuzsó viszont nagyon haragudott a titokért. Elvégre barátnők voltak.
A történtek miatt is halogatta szüzességének elvesztését. Tudta, hogy túl kell esnie rajta, de akkor sem volt egyszerű dolog meztelenül odaadnia magát valakinek. Eger előtt akarta. Már azt is gyűlölte, hogy a fiú megláthatja mindenét. Hiába látta már részletekben, fürdőruhában, azért a szeretkezés más volt. Arról nem is beszélve, hogy nem igazán tudta, mit kell csinálni. Látott már sok csókolózós-ölelkezős filmet, de olyat, amiben tovább mentek, nem.
Régebben úgy képzelte, hogy csak Ivánnal lenne képes megélni az első alkalmat, de ennek esélye sem volt. Gyuri támadása sem múlt el nyomtalanul benne, de végül kötélnek állt. Egyetlen kikötése az volt, hogy a fiú szerez óvszert. Zsolt mindent megígért, csakhogy magáénak tudhassa a lányt. Egyik nap egy valódi gumival a zsebében jelent meg, a nagybátyja adta neki. Arról nem szólt egy szót sem, hogy még sose használt ilyesmit.
Megbeszélték, hogy Zsolt szüleinek házában történik meg a dolog, mert két hétig a Balatonon lesznek, Aligára szól a beutalójuk. Zsuzsó nem járt hozzájuk, talán ha kétszer találkozott Zsolt anyjával, Ica nénivel, az sok. Kellemetlen nőszemély volt, nem kedvelte a lányt. Szerinte elkényeztették, és túlságosan a divat rabja, aminek költségét az ő fia nem lenne hivatott a házasságban biztosítani. Ne azért dolgozzon szerelmetes magzata, hogy a felesége cipőkre és táskákra herdálja el! Ezen véleményét nem titkolta különösebben, így Zsolt nem szívesen vitte haza Zsuzsót, aki kifejezetten utálta anyósjelöltjét.
De a nyár, az nyár volt. A barnára sült szépséges női testnek a fiú nem tudott ellenállni. Kifejezett rohamot indított, és el is érte, hogy igent mondjanak tervére.
Rögtön másnap, ahogy a nagyszájú anyuka és a kevésbé nagyszájú apuka elhúztak Trabantjukkal a magyar tengerre. Zsolttal madarat lehetett fogatni. Olyasféle izgalom járta át, mint a bányászt, aki ezüstöt keres, de váratlanul aranyra lel.
Zsuzsó nem húzhatta tovább a dolgot. Túl akart esni rajta, elvégre tizennyolc múlt, és nem a nemzet aranykészletét őrizte. Ezt Karola mondta neki, és volt benne némi igazság, mégse érezte, hogy készen áll.
– Szereted Zsoltot? – kérdezte barátnője a kerti diófa alatt, miközben limonádét iszogattak.
A legyek álmosan dongtak a nyári végi délutánban, még a repülés is nehezükre eshetett, akkora hőség volt.
– Azt hiszem… – felelte a lány, de nem nézett fel az italából.
– Ezt aztán a lelkes válasz! – nevetett Karola. – Látom, készen állsz testestől-lelkestől…Bezzeg, ha Simon Le Bon állna itt és őróla érdeklődnék…
– Ugyan, menj már. Ő menő és baromira jóképű.
– Nem jobban, mint John Taylor.
A két lány összenevetett. A Duran Duran tagjai nem sejtették, hogy egy távoli ország kicsinyke városában két fiatal lány ábrándozik róluk. Ha sejtették volna, akkor se érdekelte volna őket, mert a közönségük 95%-a nőnemű volt, és tudták, hogy mindegyikük róluk álmodik.
– A Wild boysot nekem is elénekelhetné a szobámban – mondta Karola. – Nem mondanék nemet egy kívánságára sem.
– Te bolond vagy! Azt se tudják, hogy van Magyarország, és ahány nő jut nekik, annak felével sem bírnak. Jobbak, mint valaha a Beatles.
– Nem hinném, de nekem Kiki is bejön! Ő tiszta John Taylor. Eszméletlenül jó pasi.
Azzal Karola felpattant és beszaladt a házba. Felkapta Zsuzsó magnóját és már hozta is kifelé. A kazettáról azonnal felcsendült a Duran Duran, de nem a Wild boys, hanem a Notorius, a másik nagy kedvenc. A két lány ugrálni kezdett, rázta a fejét, Karola léggitározott is.
– Micsoda két bolond! – gondolta a nagymama, miközben a paradicsomot kavargatta. – De legalább nincs semmi bajuk, és az a nyomorult Gyuri is eltűnt a műhelyből, akit világéletében gyűlölt.
A kert megtelt számára nehezen megszokható muzsikával. De egy szót sem szólt. Szerette Zsuzsót, és a barátnőit is. Ritkán jutott eszébe, hogy neki is volt egy, akivel sülve-főve együtt volt, aztán mégis meggyűlölte. Hogyne gyűlölte volna, amikor rajtakapta a pajtában a férjével, akivel alig egy éve voltak házasok. Ekkor két hónapos terhes volt.
Kép forrása: Pinterest
