Odalépett Gyurihoz és felemelte a fejét.
– Megmarad – mondta félhangosan. – Pedig az ilyen szemeteknek a Holdon volna a helyük.
– Hagyd! Majd apa elintézi! – Zsuzsó hangja még mindig sírós volt, és szíve a torkában dobogott. Mi lett volna, ha nem jön Iván? Mi lett volna vele ezen a szép nyári napon? Egyáltalán mit keres itt a srác?
– Jobban vagy? – guggolt le mellé a fiú, miután otthagyta a földön fekvőt. – Kérsz egy pohár vizet, vagy bármit?
– Nem, semmit. Jobb már.
– Te reszketsz…
– Igen…Istenem, úgy féltem.
A fiú felállt és átölelte Zsuzsót. Karjai közt elveszett a lány. Ebben az ölelésben azonban nem volt semmi, ami nem egy vigaszra szorulónak szólt volna. A lány tudta, zsigereiben érezte, hogy Iván kedvességből teszi, nem azért, mert szereti őt. Lassan kibontakozott karjaiból, és már nem sírt. Csak befelé.
– Hogy kerültél ide? Hogyhogy épp most?
– Én vagyok az őrangyalod, nem tudtad? Tettem a dolgom, ahogy azt kell.
– Iván, ne viccelj már! Mintha az égből pottyantál volna!
A fiú felnevetett.
– Mondom, hogy angyal vagyok.
Zsuzsó elmosolyodott.
– Vettem egy kocsit, és jöttem átnézetni apáddal. Azt mondta, itthon lesz délután, csak jöjjek nyugodtan. A kiskapu nyitva volt, besétáltam és meghallottalak. Mindig tudtam, hogy Gyuri nem komplett.
– Én sose gondoltam volna. Kiskorom óta ismerem. Senkije nincs. Apa befogadta, mindig is a családunkhoz tartozott valamilyen formában.
Iván elfintorodott.
– Szépen hálálta meg.
A lány végig nézett rajta. Farmer és fehér vászoning volt rajta. A nadrágot biztosan külföldről hozatta, ilyen márkát még sose látott. Elképesztően jól nézett ki, és az illata is fantasztikus volt. Mielőtt beleélte volna magát, eszébe jutott, hogy ő Zsolttal jár, Iván meg ki tudja, kivel. Hiába minden, nem lehet visszafelé nézni, nincs értelme.
– Menjünk a rendőrségre! Jelentsd fel, mert nem úszhatja meg!
Zsuzsó megdermedt. Ott faggatni fogják…Megkérdik, hogy viselkedett, vajon nem ő okozta-e a támadást? Lehet, hogy kihívó volt az öltözéke…
– Nem, nem akarom feljelenteni…Elég, ha apa kidobja.
– Ezt nem mondod komolyan! Nem maradhat így az egész! Ez a nyomorult rád támadt. Ha nem vagyok itt, megerőszakol. Felfogtad ezt?
– De itt voltál, és nem lett baj. A rendőrséget nem szeretem. Félek. Ott faggatnak, aztán majd szembesítenek Gyurival. Én nem bírnám ki, hogy úgy nézzenek rám, mint valami rossz nőre.
– Nem értelek…Most hagyod szabadon elmenni? Legyen már eszed!
– Értsd meg! Az lesz első kérdésük, mi történt. Erre mit mondhatok? Hogy nekem támadt, hogy meg akart erőszakolni, de nem sikerült neki? Így van, de majd ott röhögnek rajtam, meg összesúgnak, hogy ostoba liba vagyok, biztosan kellettem magam.
Iván hallgatott. Nem volt azonos véleményen a lánnyal, de nem akarta erőltetni. Ha ő így érzi, más úgyse léphet helyette.
– Biztos? Nem gondolod meg magad?
Mielőtt azonban a lány válaszolhatott volna, egy kemény férfihang szült közbe:
– Itt meg mi a rosseb történik? – nézett rájuk nem túl barátságosan. – Gyurival mi lett?
– Jaj, apukám…- kiáltott Zsuzsó és megint elsírta magát.
A férfi meglepődött, főleg azon, hogy a lánya, aki máskor mindig erős volt, most idegenek előtt sem fogta vissza magát.
– Gyuri…
– Gyuri megtámadta Zsuzsót. Bántani akarta, de közbeléptem – szólt közbe a fiú. Arca komoly volt és elszánt. Zsuzsó rápillantott, és belesajdult a szíve a viszonzatlan szerelembe.
– Mit akart? Gyuri? Ezt nem értem!
– Apa, meg akart erőszakolni! Nézd meg, még mindig ki van gombolva a nadrágja.
A férfi tett pár lépést Gyuri felé, aki akkor kezdett magához térni. Lassan felült és azonnal meglátta munkaadóját. Tekintete üres volt, arca rezzenéstelen.
– Menjetek be, mielőtt megjön anyád! Szedd rendbe magad, mert megijesztenéd! – szólt oda az apa. – A többi elintézem.
Zsuzsó felállt, és bement. Iván kinn maradt a teraszon és várt. Sose derült ki, mit mondott az öreg Gyurinak. A lány nem látta, ahogy kipenderítette az utcára, azt sem, ahogy a cuccait kidobta utána. Egyetlen egyet tudott csak, hogy az anyjának nem mesélték el később sem. Apja ellentétben Ivánnal, nem biztatta a rendőrséggel. Csak legyintett, és annyit mondott, ugyan minek? Csak meghurcolnák Zsuzsót, meg mindenki róla pletykálna. Arra meg semmi szükség, és különben sem történt semmi.
Az egy pillanatig se jutott eszébe, mit élt át a lánya. Az egész történetet elsüllyesztették jó mélyre és soha senki nem említette többé.
Iván végül beállt az új kocsijával, ami egy Volkswagen volt. Zsuzsó megmosakodva kijött és nézte a két férfit, akik nem vettek róla tudomást. A nap tovább sütött, a föld forgott, és hogy ezen a napon egy lány min ment keresztül, nem sokan tudták, talán nem is érdekelt volna senkit.
Iván néha rápillantott, de nem szólt többet. Nem került szóba semmi, nem beszélgettek. Az átvizsgálásért és az olajcseréért nem kellett fizetnie. Zsuzsó apja erősen megszorította a kezét, és a fiú tudta, hogy mindig hálás lesz neki. Legalábbis nem fogja úgy utálni, mint eddig.
Már ez is sokat számított.
Kilenc betű 11. rész – Aminek meg kell lennie, az meg is lesz…
Kép forrása: Pinterest
