Mi kell ahhoz, hogy egy gyermekkori traumától szabadulni tudjunk?
- Pontos megnevezés. A traumától való szabaduláshoz először is az kell, hogy nevén nevezzük a dolgot. Csekélységnek tűnik, pedig alapvetés: meg kell neveznünk azt a konkrét dolgot, amelyet gyermekként át kellett élnünk, és most szabadulni akarunk belőle. Mivel az ember képes elkerülő magatartással hárítani a traumát, azaz tagadni, hogy egy adott dolog vele megtörtént, ezért elképzelhető, hogy jó mélyre kell ásnunk a lelkünkben ahhoz, hogy rátaláljunk a valódi traumatikus élményt okozó történésre. (Például, kiderülhet, hogy kamaszként nem az anorexia volt az alapvető trauma, hanem az azt megelőző, de magunkban eltemetett szexuális abúzus, amit ötévesen kellett átélnünk…)
- Jelen lenni a pillanatban. A traumatizált emberek számára kifejezetten nehéz egy helyben ülni, és régi emlékeket felidézni. Viszont a gyógyuláshoz elengedhetetlen jelen lenni a pillanatban, és csak magunkra figyelni. Ehhez jó technika lehet a “mindfulness” meditáció, de fontos, hogy ebben is kis lépésekkel haladjunk, nehogy túl sok feldolgozatlan érzelem árasszon el minket.
- Újraírni a történetünket. A módszer arra alkalmas, hogy kimozdítson az eddigi túlélő üzemmódból, és segítsen visszatalálni magunkhoz, az emberekhez, és úgy egyáltalán, a világhoz. Az általános beszédterápia vagy a narratív terápia alkalmas arra, hogy új környezetbe helyezzük a traumát, ezáltal egészen más nézőpontból kövessük végig a velünk történteket.
- Az önszeretet gyakorlása. A traumát átélő emberek gyakran teljesen megfeledkeznek önmagukról, az “énidőt” önzőségnek tekintik. A traumától való megszabadulás egyik jó eszköze, ha megtanítjuk önmagunkat újra szeretni, gondoskodni a testünkről-lelkünkről.
- A másokkal való munka. A traumatizált személy bezárkózik. Egyedül akar megküzdeni azzal, ami szinte feldolgozhatatlan. Ha túl akarunk jutni a minket ért, mélyen sebző esemény hatásain, nyitnunk kell – szakemberek felé, barátok felé, a család felé, akik eddig vagy nem tudtak semmit a dologról, vagy esetleg ismeret hiányában vagy félreértés miatt elfordultak tőlünk.
Egy gyermekkori, vagy éppen felnőttkorban átélt traumát feldolgozni, és szabadon továbblépni rajta nagy munka. Egyedül nem megy! Forduljunk terapeutához, szakemberhez, kérjünk segítséget!
Ezt a cikket is Neked ajánljuk: A se veled se nélküled kapcsolatok kémiája
