Öt éve még ezt sem tudtad, hogy kell használni, ma már nem tudod elképzelni az életed nélküle. Egy kis játék, egy kis bulvár… és azon kapod magad, hogy még este 10-kor is a telefonod nyomkodod.
És a párod is, melletted, az ágyban. Előrejelzések szerint a mai szex elmarad, mert túl sok az értesítés meg az eljegyzési fotó. Valószínűleg te is az okostelefonfüggők táborát erősíted, csak még nem tudsz róla. Jó esetben még emlékszel, milyen is volt, hogy órákra lekötött a homokvár építése, vagy egy jó könyv. Rosszabb esetben már ebbe születtél bele.
De miért lesz nagyjából mindenki függő? Miért nem olyan ez, mint a dohányzás vagy az alkohol, hogy csak bizonyos réteget érint?
Nyomkodni a telefonod egyszerű, és a lehető legkevésbé megerőltető. Bármikor ott van a zsebedben. Szinte mindig kell a munkához, meg úgy általában a kapcsolattartáshoz. Hiába tennéd le a telefonod, miután hívott a főnököd, ha a képernyőn megjelenik, hogy Zsófi írt neked, Peti lájkolta a fotód, Anett meg most csekkolt be Dél-Amerikából. Ez izgibb, mint bambulni utazás közben.
Nem kell nagy Sherlock-nak sem lenned ahhoz, hogy rájöjj: a hírek egyre rövidebbek, a képek egyre nagyobbak és színesebbek, lényeg hogy nagyon könnyű legyen fogyasztani. Lehet, hogy régen imádtál olvasni a maja piramiskoról, ha szembe jön egy vicces videó, úgyis azt választod.
Ráadásul ez nem tűnik komoly függőségnek: nem lesznek tőle sárgák a fogaid, és a pénztárcád sem küldöd fogyókúra-táborba. Viszont egyszer, de tényleg csak egyszer számold ki, mennyi értékes időt vesz el az életedből. Meg fogsz lepődni.
Hidd el, a legjobb barátaid akkor is szeretni fognak, ha nem posztolsz magadról egy szelfit kétnaponta és nem jelentkezel be a helyi menő étteremből. Attól még, hogy babafejjé retusálod az arcod, a valóságban nem lesz sajnos szebb, csak önbizalomhiányosabb.
Nem jó érzés, ha 10 percenként csekkolnod kell a közösségi médiát, rá kell írnod valakire, vagy egyáltalán, hiányod van a fürdőben, mert kint felejtetted a telót. Szóval most, hogy már sejted, baj van, mentsd a menthetőt, és lépj ki az ördögi körből!
Első lépésként határozd el magad! Megvan? Szuper! A második, hogy rájöjj, mi vitt rá arra, hogy elővedd a telefonod? Csak az időre voltál kíváncsi, esetleg ideges vagy, és el akartad terelni a figyelmedet? Vagy csak szimplán unatkozol?
Légy reális, ha 10 percenként figyelned kell az üzenőfalat, nem fogod kibírni fél napig sem, hogy ne vedd ki a zsebedből a telefont. Határozd el, hogy csak félóránként, 
óránként, kétóránként nézhetsz rá a képernyőre! Az értesítéseket kapcsold ki! Ennek a 90%-a általában hírlevél, ami olyan, mintha a szomszéd Panni néni állandóan zargatva valami helyi pletykával. Ne pazarold rá az időd, amiről tudsz, iratkozz le!
A vezetés közbeni telefonnyomkodást természetesen azonnal zárd ki, de jó, ha az élet más területein is kordában tartod ezt a csodás szokásod. Fogadd meg magadban, hogy este 9 után nincs okostelefon (az arcodba világító fény amúgy sem a mélyalvás legjobb barátja), csak tornagyakorlatok a pároddal vagy egy jó könyv. Sőt, állítólag a 8 óra alvásba sem halt bele még senki.
És mi lesz az eredmény? Felszabadultabb leszel. Nem fogod azt érezni, hogy kimaradsz valamiből. Nem leszel egy kütyühöz láncolva. És újra látni fogod a színeket, a valóságot.
