Nincs a világon olyan ember, legyen hívő vagy ateista, aki ne gondolkozott volna el Isten akaratán, útjának kifürkészhetetlenségén. Ez utóbbit különösen akkor emlegetjük, amikor nem kapunk választ kérdéseinkre. Márpedig ez gyakran előfordul.
Nevezzük a fentebb valót Istennek, Mindenhatónak, Teremtőnek vagy az Univerzumnak, mégis sok esetben tudni akarjuk döntéseinek okát vagy magyarázatát. Ez az írás nem azt kérdőjelezi meg, van-e rajtunk kívül egy nagyobb erő, egy olyan döntéshozó, akiben hiszünk, hihetünk, hanem arra keresne válaszokat, hogy vajon miért van az, hogy olyan sok ártatlan, egyszerű ember megy el korán, mondjuk ki, hal meg, és oly sok gonosz, kegyetlen és megátalkodott élhet szabadon és sokáig.
A napokban meghalt egy fiatal lány, aki a székelyudvarhelyi tragédia második áldozata lett. Amikor összedőlt a kollégium karácsony előtt… Felmerül a kérdés, hogy Istennek miért volt szüksége arra, hogy őt is, és a majdnem tizennyolc éves srácot decemberben magához szólítsa? Spirituális körökben ezt azzal magyarázzák, hogy a lélek leszületése előtt ezt az utat választotta. Földi halandóként azonban nagyon nehéz megérteni, még inkább elfogadni, hogy egy nevetős, reményekkel teli fiatal, miért akarhatna meghalni és tengernyi bánatot hagyni maga után? Mi itt a tanítás, a választás lényege?
Nem vagyok semmiféle tudomány, léleklátás vagy egyéb mestere, de egyszerű közemberként nem tudom felfogni, hogy van egy felsőbb akarat, amelyik úgy dönt, hogy kisgyermekek haljanak meg súlyos betegségben, balesetben vagy egyéb körülmények között, nem beszélve a háborúról vagy gyilkosságról. Hogyan következhet be ilyen, ha azt mondjuk, Isten jó, megbocsátó, szereti az embert? Ha célja volt a halállal, mi lehetett az? Miért ilyen céljai vannak? Miért nem azokat bünteti, akik gyilkolnak, bántalmaznak másokat, vagy háborúkat indítanak, védtelen civileket mészárolnak le? Hogyan lehetséges, hogy ebben az életben egyesek mindent megúszhatnak, mondván majd a pokolban bűnhődnek vagy a végső elszámoláskor? Addig azonban nekik mindent lehet? Miért jut egyesek oly kevés öröm, másoknak meg temérdeknyi? Kérdése kérdés hátán, de jó válaszokat senki nem tud adni.
A hívő ember erre azonnal azt mondja, hinni kell Isten szeretetében és kegyelmében. Hogyan? Hogy higgyem el, hogy mindent lát és hall, ha ily módon engedélyezi a Gonoszt működni? Azt mondják, minden, ami szörnyűség, az a Sátán műve. Lehetséges. De ha az Úr mindenek felett áll és uralkodik, akitől csak kérni kell, hogy megadassék, miért hagyja, hogy azok szenvedjenek, akik nem tettek semmi rosszat? Ne mondja senki, hogy egy gyerek halála, szenvedése Isten akarata! Ha ez így van, akkor valami nagyon félrement. Ilyen kérdéseket nehéz feltenni azoknak, akik mélyen hisznek, mert menten kibújnak alóla. Azt sorolják, a Teremtő sok csodálatos dolgot adott ennek a világnak. Való igaz, hiszen sokan meggyógyulnak, kikeverednek olyan helyzetekből, amikből sokáig lehetetlennek tűnt, mégis újra meg újra felmerül annak kérdés, miért halnak meg ártatlanok?
Ez a két kamasz, aki még tele volt tervekkel, álmokkal, miért nem élhetett tovább? Tudjuk, hogy naponta ezrek halnak meg balesetben, éheznek, nyomorognak, fájdalmak között vergődnek, ők miért kapták ezt a sorstól, a Mindenhatótól vagy adhatunk neki bármilyen nevet? Annyit valóban könnyű mondani, hogy hinni kell és majd jobb lesz… Tényleg ennyi elég lenne? Ezek szerint csak a hitetlenek pusztulnak el naponta? A hit sokakat megmentett már a világban, de mégis maradtak bőven olyanok, akik hitték és félték Istent, mégse lett boldog életük. Mi végre hát az egész?
Ez az írás maga egy nagy kérdőjel. Nem azt akarja sugallni, hogy a világ értelmetlen, ahogy az élet is. Dehogy. Hiszen lenni, szeretni, vágyakozni a legcsodálatosabb dolog. Egyszerűen csak gondolkodásra akar sarkallni, hogy megértsünk valamit a megérthetetlenből. Ahogy az élet talány, úgy a halál még inkább az… Ami meg utána van, ha van, az a Felfoghatatlan…Hogy ennek így kell-e lennie, nem tudom…Mindenesetre igen kis porszemek vagyunk csak a mindenségben.
Kép forrása: Pinterest
