„Ifjú boldog évek,
Drága szép napok –
Tavaszi vizekként elfutottatok.”
(Ivan Szergejevics Turgenyev)
A címbeli kijelentés vajon dicséret? Vagy bántás? Elgondolkodtató, hogy egyesek ezt milyen könnyen az ember képébe vágják. Vajon hogyan kell kinéznie egy nőnek vagy férfinak a korához képest? Van olyan, hogy negyvenes, ötvenes vagy hatvanas kinézet? Tényleg arról kell szólnia mindennek, hogy mit művel a kor velünk?
Azt mondják, ha nem halunk meg fiatalon, eljön a szép öregkor. Persze tudjuk, hogy az öregség minden, csak nem szép. Inkább fájdalmas, tele testi-lelki kudarcokkal, de mindenkit azzal bombáznak manapság a médiában, hogy nem lehet az, aki. Ha smink nélkül mered vállalni az arcodat, akkor vagy bolond vagy bátor vagy. Összesúgnak mögötted és megkérdik, hogy talán nincs tükröd otthon, és nem látod, mennyivel jobb lenne feldobnod az arcod kis pirosítóval vagy rúzzsal?
Ha nő vagy, bizonyára megkaptad furán-viccesen, hogy lám nálad is működik a gravitáció! Sajnos bizonyos testrészeink és a bőrünk jelentős átalakuláson megy át, magyarán lógni kezd. Ennek a folyamatnak természetesnek kell lennie. Csak akkor nem az, ha rágörcsölünk, botoxolunk, szálakat húzatunk be, mert dühöngve vesszük tudomásul, hogy valahonnan előkerült egy hatvan, hetven feletti nő vagy férfi képe, amely vadul kering a neten, és kiírják mellé, hogy na így is lehetne. Talán, de minek? Tényleg az lenne a jó világ, ha a tininagymamák dédelgetnék az unokákat, és mondjuk a játszótéren cigánykereket hánynának, miközben kisminkelik magukat? A 21. században miért ekkora probléma, ha valaki az akar lenni, ami? Miért fontos megemlítenünk, hogy hű, de lefogyott, vagy épp kikerekedett egy ismerősünk? Mintha nem ugyanazt az embert látnánk. Aki soványabb, sikeresebb lesz élete B oldalán?
Tényleg azt szeretnénk, ha mindig úgy néznénk ki, mint negyven évesen? Igen, vágjuk rá kapásból. Ennek azonban legfőképp az lenne az előnye, hogy nem fájna itt-ott, hogy jobban látnánk, hallanánk, és a munkaerőpiacon nem lenne szükség a nyugdíjra. Ez azonban a fiatalság vize nélkül elérhetetlen. Az emberiség örökös vágya megállítani az időt, eljátszani az örökléttel, de gondoljunk csak bele, milyen érzés lenne, ha teszem azt kétszáz évig élnénk, és látnánk mindenkit meghalni, akit szerettünk. Egy idő után már senki nem lenne, aki ismert és szeretett bennünket. Az öröklét nem lehetne fájdalommentes, nem beszélve arról, hogy a hosszú élet nem jelent betegségektől menteset.
Manapság fájdalmas kimondani, de nincs semmi, ami fontosabb lenne a kinézetnél. Amíg nem vagyunk betegek, nem érdekel bennünket más fájdalma. Elvétve igen, ha a szeretteinkről van szó, de rajtuk kívül aligha. Az ész, a tudás, rejtve van, egy ideig titkolni lehet hiányát. El lehet fedni pénzzel, külsőségek felmutatásával, erőszakkal vagy elnyomással. Az intelligencia nem megvehető, ahogy a humor sem, de ha dekára adnák, akkor se biztos, hogy sokan áldoznának rá.
Az emberiség tudás és haladás utáni vágyát messze túlszárnyalja egy szép arc, vagy annak látványa, hogy valaki kirakatba teszi a testét, hogy feltűnően vagy kihívóan viselkedik, és el tudja hitetni másokkal, hogy az a gyorsan romló burok, amelyben meghúzódik a lélek, sokkal fontosabb, mint bármi.
Állok a tükör előtt, és azon gondolkodom, hogy a koromnak megfelelek-e? Ilyennek kell lennem, vagy a telefon filterei segítenek, hogy még véletlenül se látszódjanak arcomon az idő nyomai. Azért a profilképért, ami alá azt írják, hogy te semmit se változtál, visszafiatalodsz, vagy mit teszel, hogy ennyire jól nézel ki, mit lehet írni? Hogy hazug a kép és gyáva vagyok? Vagy meg kell mutatni az igazságot, hogy érezzük, becsületesek és józanok vagyunk önmagunkkal szemben? Akkor viszont elmarad a lájkok száma, és lesajnáló mondatokat hallunk csak vissza.
A mai világban senkinek nem kell az őszinteség, mert az pokolian fáj, közben meg arról ábrándoznak az emberek, hogy milyen jó volt régen, amikor mások voltak az emberek. Igen, de nem akartak meghalni egy semmitmondó bókért.
A koromhoz képest jól vagyok…A koromhoz a kéményseprők értenek a legjobban. De már őket se lehet látni nagyon. Marad a megszerkesztett valóság?
Kép forrása: Pinterest
