Aki kitalálta az elektromos rollert, bizonyára egy elzárt faluban élt, távol minden lakott területtől, vagy a sivatagban, mert arról fogalma sem volt, hogy az emberek milyenek manapság. Így nem sejthette, hogy a közlekedési morál jócskán megváltozott, a forgalom felerősödött, és nem tizenpár autó gurul az országban, nem beszélve a buszokról, villamosokról, és uram bocsá’ gyalogosokról. Lehet, hogy az ötlet remeknek tűnt elméletben, de a gyakorlat életveszélyes.
Adva van az elektromos roller, amellyel bárhol lehet közlekedni. Lehet suhanni az úton, az autók között, a járdán, kerülgetve és súrolva a gyalogosokat. Lehet rajta plusz egy utast cipelni, legyen az kisgyerek vagy nagyobbacska, a lényeg a gyorsaság és a haladás. Félreértés ne essék, ezeken a járműveken nem kis sebességgel haladnak a használóik, és a járdán nem egyszer hőköl vissza a járókelő, és persze boldog is, amiért épségben elhaladtak mellette.
Az elektromos rollerre nem kell védőfelszerelés, ezért, aki leesik, az aszfalton piszkosul megütheti a fejét, bele is halhat, lásd tavaly egy fiatal anyuka éjjel Pesten. Pedig az egy szerencsétlen baleset volt, amikor is a roller kereke beszorult a villamossínek közé. Ha nem is okoz halált minden esetben, de csúnya töréseket, zúzódásokat sok esetben igen. Mi a haszna végül is? Egyértelműen az, hogy kiszolgálja az emberek lustaságát, emellett gyorsabb haladást jelent, mindezek pedig jelentős szempontok a ma emberének életében, csak nem mindegy, hogy milyen áron éri el.
A 21. századi Földlakó nem szívesen gyalogol, sportnak hívja a kerékpározást mifelénk, ezért kapva kap azon, ha még tekernie sem kell, ha nem akar kocsiba ülni. Hogy elektromos rollerrel közlekedni igazi kihívás, nem számít. Bizonyára tudnának mesélni bőven erről is azok az autósok, akik az utolsó pillanatban nyomtak satuféket, akik nem hallották a nulla zajjal járó eszköz közeledését. Pedig az autó és a roller találkozásánál az utóbbi kerül ki vesztesként. Ezt is, ahogy sok más eszközt, nem tudjuk ésszel és óvatosan használni. A nekünk nem lehet bajunk, velünk nem történik meg-biztonsága igen csekély és félelmetes is. Vajon belegondolunk ebbe, amikor elengedjük gyerekeinket iskolába? Megtanítottuk-e nekik, hogy a vezetés nagy figyelmet igénylő tevékenység, és akkor is történhetnek balesetek, ha valaki maximálisan koncentrál, hát még akkor, ha nem! Elképesztő megtapasztalni azt az eszement bátorságot, amellyel a rolleresek beveszik a járdát vagy az utat, és kiakadnak, ha majdnem elgázolják őket.
Mire jó az eszköz? Ha jól és szabályosan használnánk, akkor is nehéz lenne biztonságosnak vagy veszélytelennek nevezni. De nem tesszük. Ha a város tulajdona, ledobjuk oda, ahová épp gondoljuk, elvégre nem a miénk, vigyék csak a kíváncsi turisták, ha viszont a sajátunk, akkor meg igyekszünk sietni vele, bárhová megyünk. Az utak azonban nem tükörsimák és üresek. Akkora kátyúk vannak, hogy elfér bennük egy óvodás ülve, nem beszélve a huppanókról, gödrökről, kavicsokról és bármiről, ami még egy autót is zavar, pedig négy kereke van.
Lehetne-e netán hasznos az elektromos roller? Bizonyára előfordulhatna ez is, ha észen lennénk, és nem képzelnénk easy ridernek magunkat, no meg arról se feledkeznénk meg az egyszerű tényről: nem vagyunk sebezhetetlenek. Milyen kár, hogy a technika fejlődése nem egyenes arányos a felhasználói fejlődéssel és kultúrával!
Ez az eszköz félelmetes. Gyorsabb, mint kellene, viszont sokkal esendőbbek a rajta száguldók. A bicikli nem közeledik olyan sebességgel egy autó felé, vagy a zebrához, ahogy a semmiből ez teszi. Természetesen, a kerékpárokat se tudja mindenki használni, és az autósok hiába tudják, hogy számukra létezik egy kijelölt sáv, közel mennek hozzájuk. Valljuk be, a bicikliút nálunk csak egy levágott szelete a takarónak. A legtöbb helyen csak gondoltak egyet, és egy vonallal elintézték, hogy legyen. Kivétel akad, de kevés.
Nem, ez a világ nincs felkészülve az ilyen eszközök használatára. Ezért fontos lenne, ha megtanulnánk, hogy az élet törékeny, és elég egy esés, az aszfalt lesz a győztes, de nekünk akkor már mindegy lesz.
Nincs időnk, mondjuk…Ma senkinek semmire nincs ideje. Élni van? Örülni van? Ha igen, akkor maradjon is így, ha meg nincs, akkor mi végre ez a fránya lét?
Kép forrása: Pinterest
