Netikett tanfolyam kezdő szerelmespároknak

Oké, értjük, dúl a szerelem köztetek. De muszáj ennek minden pillanatát majdhogynem élőben is közvetíteni?

 
 

Értem én, hogy ki lehet követni téged, ha valami nem tetszik, csak nyomjak a tiltás gombra, és kész. Sok ismerősömmel megtettem már ezt – aztán ha röhögni támad kedvem, lopott pillanataimban mégiscsak felnézek a profiljukra. De azért lássuk már be, hogy a posztolónak sem kéne napi kétszer csillogó szerelmes fotókat közölnie a nagyvilággal. Hogy miért? Egész egyszerűen ízléstelen.

Félreértés ne essék, nem az a probléma, ha néha kiposztolod, hogy Ausztriában/Párizsban/a Holdon jártál a kedveseddel. Az emberben alapból hatalmas a közlési vágy, ha valami jó történik velünk, azzal automatikusan el akarunk dicsekedni. De azért ne legyen már mindegy sem a mennyiség, sem a minőség.

Hiszen nincs is “szebb” annál, mint mikor egy pár a facebookon, a nagy nyilvánosság előtt tud csak kommunikálni egymással! Amikor Julcsa kirak egy közös szelfit, betaggeli rajta élete szerelmét, Bélát, és kiírja, hogy annyira szeretlek kicsim, szívecske- szívecske- szívecske. Bélának erre nem az lesz az első reakciója, hogy személyesen válaszol valamit, nem, a beszélgetést természetesen a nagy nyilvánosságnak is látnia kell. Baromi intim és őszinte.

A másik nagy kedvencem ezen fotók gyakorisága. Könyörgöm, miért kell napi szinten azt néznem, ahogy egymáshoz bújva azt üzenitek a világnak, hogy a ti szerelmeteknél nincs erősebb a világon? Ezeket a képeket úgyis csak anyukád fogja lájkolni, na meg az a pár lány, akikkel gyakorlatilag „lájkcserét” bonyolítotok le minden egyes poszt alkalmával. Magyarán muszáj mindig reagálnotok a másik új fotójára, hogy a te képed alól se maradjon el a szívecskés-hűhá-s tetszik gomb. Néha egy-egy kép bőven elég lenne, elhisszük, hogy boldogok vagytok. Ja, várjunk csak, nem.

Bizonyára nem minden esetben, de sokszor a túl gyakori szerelmesfotó posztolás messziről bűzlik. Mit akarnak ezzel bizonyítani? És legfőképp kinek, kiknek? Tényleg olyan fontos az exed orra alá dörgölni, hogy úszol a boldogságban? Simán lehet, hogy minden egyes fotó neki még egy fájdalmas késdöfés a szívébe.

Azt sem gondolom, hogy különösebben erőltetni kéne a csókos képeket. Baromira erőltetett, ahogy egyik kezeddel a telefont tartod, a másikkal meg épp próbálsz egy szenvedélyes csókba merülni a pároddal. Ja, és a háttérben meg épphogy kivehető a Colosseum, de az csak dísznek van ott, a lényeg ugyebár a ti fene nagy boldogságotok. Ennyi erőből otthon is maradhattatok volna berendezni egy saját fotóstúdiót. Persze akkor nem lehet kirakni a #italy, #rome, #travelaroundtheworld jelzőket. Ó, és szigorúan csak angolul! De azért előbb szótárazd ki, biztos, ami biztos, hogy jól írtad-e.

De az új kedvenc, az abszolút aranyérmes nálam az “épp eljegyeztek” fotók. Nem arra gondolok, mikor odatolod a jegygyűrűt a kamerába- az még a jó ízlés határain belül van. Arra a szörnyű pillanatra célzok, mikor a párod letérdel előtted, te meg szóhoz sem jutsz a meglepetéstől – valaki meg közben erről sűrű fotósorozatot készít. Ilyenkor két változat fut át az agyamon. Az első szerint a srác tényleg vitt egy fotóst titokban, a képek meg 5 perc múlva már a facebookon landolnak. Nekem ez már sok, de oké, legyen, ilyen is van, #Isaidyes, #bestdayofmylife.

A második verzió viszont remélem, hogy csak az én fantáziám szüleménye, amikor is eljátsszák a nagyközönségnek az egész jelenetet újra. Sajnos el tudom képzelni, hogy az elborultabbak ezt művelik – ahelyett, hogy mondjuk átélnék a pillanatot.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here