Elgondolkodtál már azon, hogy mennyit adsz? Bármit teszel, érzel, természetesnek tűnik, sokszor észrevétlen marad. Ha jó vagy, ha talpon maradsz szélben, esőben, ha nem dönt le egy nagyobb vihar sem, senki nem veszi észre.
Ha süt a nap, zöldellnek a fák és virítanak a virágok, aligha tűnik fel, ha elhervad egy-két szál. Valahogy így vannak velünk az emberek is. Amíg a gépezet része vagy, anyaként, apaként maximálisan helytállsz, dolgozol megállás nélkül, hagyod, hogy kihasználjanak, rángassanak a nap minden órájában, addig jó vagy. Pontosabban jól alkalmazható, felhasználható. Amíg adsz, szervezel, elintézel, terhelhetővé teszed magad, addig szeretnek. Nem mondják, nem mutatják, csak elhitetik veled. Mindez addig érvényes, amíg el nem kezdesz kiállni magadért. Mihelyt eszedbe jut, hogy egy kapcsolatban, házasságban te nem csak anya vagy apa vagy, hanem nő és férfi, azonnal rád süti valaki, hogy önző vagy. Ha nem adsz meg mindent a gyerekednek, netán kötelességei teljesítésére biztatod, rossz szülő leszel.
Ha nem vagy hajlandó éhbérért dolgozni, ha azt mondod, van élet a munka után, és te szeretnél élni is, abban a pillanatban bélyeg kerül rád: lusta és élhetetlen vagy, nincs benned karriervágy, hisz lenne lehetőséged feljebb lépni a ranglétrán.
Ha kimondod, ami bánt, hiperérzékeny vagy, no meg hisztis, és jó lenne, ha nem terhelnél másokat a gondjaiddal. Az emberek semmi mást nem akarnak manapság, mint könnyű célokat, gyors elismeréseket és kevés befektetést mindezen dolgok elérésébe.
Ha netán elfáradsz és ingerült meg haragos leszel, mert bántottak, mellőztek, biztos lesz valaki, annyit mond, engedd el. Ugyan mit? A belső fájdalmat, amit már lassan megélni sem szabad, mert zavar valakit, ha nem egy smile-val fejezzük ki az érzéseinket? Nem lehetsz türelmetlen, szomorú vagy elkeseredett, mert kiégettnek és negatívnak titulálnak.
Mondd, rád ki vigyáz a mindennapokban? Van, aki megsimogatja az arcod, és annyit mond, ne aggódj, minden eső után kisüt a nap? Vajon van valaki melletted, aki néha könnyítene súlyaidon? Nincs ember, aki ne cipelne magában titkokat, vagy ne vinne lelkében tengernyi szomorúságot, megoldatlan problémát. Mindenki életében kell egy vagy több olyan ember, aki azt mondja, állj meg, jogod van sírni, bánkódni. Kell, hogy legyen valaki, aki meghallgat, mert az többet ér, mint bármilyen gyógyszer.
Mondd, figyel rád valaki akkor is, ha nem kéred? Meglátják, ha keserű vagy, és biztatnak, hogy ne add fel?
A fagyok elmúltával fel tud-e olvadni a szíved? Mondd, tudsz-e még örülni a jelentéktelen dolgoknak? Az olyanoknak, amelyből nem származik hasznod…Maradt még életedben valami, amit önmagáért szeretsz? Szeretnek téged saját magadért?
Ha válaszaid között megbújik az igen, ha bólogatsz és elmosolyodsz, mert eszedbe jut valaki, akkor életednek ezernyi értelme van.
Megtaláltad a válasz: igen, élni jó és érdemes. Feladni a legnagyobb rosszban sem szabad, mert nem tudhatod, mi van utána. Az élet, ha ma nem, holnap még tartogathat jót. A legnagyobb félelemben is. A bajok közepette is. És ez a jó nem megválaszolható. Te vagy az, mert érted, miattad lehet jobb a legnyomorultabb nap is. Higgy benne!
Kép forrása: Pinterest
