Nem is olyan régen, még a rendszerváltás előtt, nem volt érdem a munkahelyváltás. Az emberek akkor is elvegetáltak egy munkahelyen, ha az a pokol volt. Kevesen mertek változtatni, dicsőség volt egy helyen dolgozni, robotolni negyven évig. Ha megalázták, bántották, ingyen dolgoztatták, akkor se sokan mertek újba fogni.
Ám a világ megváltozott. Elfogyott a munkaerő, más szabályok léptek életbe a piacon, és kicsit át is fordult a kocka, mert manapság meg mindenki ugrik az első szónál, és szalad jobb lehetőségeket keresni. A mai világban nem lehet szólni egy munkavállalónak, hogy tegye oda magát, ne telefonozzon, vegyen részt rendesen a munkában, mert megsértődik és felmond. Így egyre inkább a munkáltató változik, és keresi dolgozói kedvét, már ha fontosak neki. Ha nem, akkor keres újabbakat, és dolgoztatja őket, ahogy csak tudja.
Állami cégeknél, de nemcsak ott, igen gyakori, hogy olyan elvárásokat támasztanak az ott dolgozókkal szemben, amelyek kivitelezhetetlenek. Mivel kevés az ember, így a tíz embernek jutó feladatot négy végzi el, de annyi fizetésért, amennyi jár neki egyedül, és senkit nem érdekel, hogy többlet munkája van, az se, ha fáradt, kedvetlen.
Így az ilyen munkaerő hamar kiég, elege lesz mindenből. Pláne, ha nem veszik figyelembe a körülményeit, nem változtatnak a beosztásán, ha kéri. Az is nagyon bántó lehet, ha folytonosan semmibe veszik a véleményét, mellőzik a fontosabb dolgoknál, és ok nélkül bírálják. Ha a felettesei belé fojtják a szót, kollégái folyton kibeszélik a háta mögött, vagy azt tapasztalja, hogy mindig azok jutnak előre, akik jól helyezkednek, mondjuk, nyalnak a főnöknek, elveszíti a kedvét, motivációját. Az ilyen hely mérgező légkörrel bír, pláne akkor, ha a beosztott lépten-nyomon tapasztalja, hogy egyesekkel kivételeznek, ha máshogyan bírálják el a hibáit, mint a kedvencekét.
A mérgező munkahelyen a kollégák egymást figyelik, mószerolják, és azt lesik, hogy származhat előnyük egy-egy helyzetből , pedig képességeik mérsékeltek vagy elenyészőek. Ám inkább szívességet tesznek a főnöknek, apró dolgokkal kedveskednek neki, és eljátsszák, hogy mások kedvezőtlen helyzetbe hozzák őket. A mártírkodás, a pletykák, a kibeszélés, sutyorgás és a hízelgés a felettesnek is kellemetlen helyzetet teremt, de ha a vezető rosszul végzi a dolgát, nem megoldásokat keres, hanem kihasználja a dörgölőzést. Ha a főnök rossz főnök, akkor nem állítja le a feléje áramló hízelgést, benyaliságot, ezzel alapot teremt arra, hogy ez a szokás menővé váljon. Így akinek van gerince, és képtelen ilyesmire, háttérbe szorul. Ezután egyszerűen nem látják meg a munkáját, nem akarják észrevenni, mert kellemetlen dolgokat, teszem azt, az igazságot mondja ki.
Mind tudjuk, hogy csak elméletben kedveljük az igazmondást, a valóságban ellenünkre van, és azonnal megsértődünk, támadunk és vádaskodunk, ha végre valaki sarkára állt, és meg merte mondani, amit addig elhallgatott. Mérgező légkörben dolgozni fárasztó, idegölő, de nincs mindig mindenkinek alkalma és lehetősége új helyet keresni. Sok helyen nincs munka, még reménye se, ezért mindent el kell fogadni, ami van. Így, ha az említett tendencia felerősödik, akkor egy csepp joga se lesz annak, aki szeretne érvényt szerezni a mondandójának. Mindez kiégéshez, gyakori megbetegedéshez vezethet. Ne higgyük, hogy mindenhol olyan rózsás a helyzet, mint a fővárosban és a környékén.
Olyan helyen tölteni napunk nagy részét, ahol folyton gyomoridegünk van, ahol nem lehet eldönteni, ki fog beárulni, kinek fog szemet szúrni a munkánk, még akkor is, ha kiváló, vagy a ruházatunk, állásfoglalásunk bizonyos dolgokban, nehéz és lélekölő. Elveszi az örömöt, amit a munka adhatna, mert igenis jó érzés jól teljesíteni, rendesen elvégezni a ránk bízott feladatot. De ha ezért csak kritika kap valaki, vagy netán szót se érdemel, amit csinál éveken át, abban az esetben helyzete egyre rosszabbá alakul. Azok, akik nincsenek a tűz közelében, lassan rájönnek, hogy bármit tesznek, nem fogják őket elismerni.
Igen sok múlik a főnökön. Ha ő nem képes jól irányítani, ha nem látja meg, hogy ki a valóságban hasznos dolgozó, akkor az a munkahely hatalmas stresszforrás. Akkor ott nem lehet szó lojalitásról, el kell menni, és keresni kell egy olyan helyet, ahol jól érzi magát az ember.
A mérgező munkahely károsabb, mint a dohányzás. Arról legalább le lehet szokni. Itt viszont menekülni kell.
Ne hagyjuk, hogy megtörjön bennünket!
Kép forrása: Pinterest
