Az állatvilágban nem kevés számú utód születik, kel ki a tojásból, ami azonnal életképessé válik világrajövetelét követően, de az embergyerek nem ilyen. Nem kell bemutatnunk, milyen védtelen, sérülékeny és magatehetetlen. Mégis évek, évtizedek óta felmerül az az ostobaság, hogy egy kisbabát el lehet kényeztetni azáltal, hogy felvesszük, ha sír.
Nincs olyan nő, pláne anya, aki ne tudná, hogy a sírás jelzés. Nem szórakozásból történik, egy csecsemő nem ugráltatni akarja az édesanyját, hogy az még véletlenül se tudjon pihenni. Az emberi élet első pár éve igen nehéz, a baba abszolút kiszolgáltatott helyzetben van, mert nem képes önmagáról gondoskodni, és arra sem, hogy síráson kívül máshogyan jelezze, ha éhes, fázik, fél vagy unatkozik. Mégis még mindig benne van a köztudatban az a téves elgondolás, hogy egy csecsemő, ha sír, akkor hagyni kell, mert majd elhallgat, erősödik a tüdeje, és egyebek miatt. Gondoljunk csak bele józan ésszel: ki az a bolond, aki kitalálta, hogy a fájdalmas ordítás jót tesz a tüdőnek? Ki az, aki olyan szívtelen volt, hogy tömény rosszindulatot feltételez egy párhónapos babáról, hogy állítja, szórakozásból bőg?
Ha csak kicsit is elgondolkodunk rajta, azonnal megértjük, hogy nem rendelkezik más eszközzel egy baba, mint a sírással. Ha fázik, ha melegségre, dédelgetésre vágyik, nem beszélve, arról, ha enni szeretne, vajon mi más állna rendelkezésére, amikor se fogni, se rágni, se beszélni nem tud, hogy különböző tárgyakkal vagy hangokkal a szülő tudtára adja, hogy valami nincs rendben.
Érdekes, hogy sokan még mindig a csecsemőkori elkényeztetéstől félnek oly nagyon, pedig a gyerek éppen akkor szorul rá a legnagyobb védelemre, törődésre, odafigyelésre, de a későbbi korok elkényeztetési stratégiáit erőteljesen hárítják. A szeretet kifejezése, a biztonságot adó ölelés, ringatás, simogatás soha semmilyen módon nem lehet sok vagy túlzás egy kisbaba számára. Nem tárgyakkal bombázzák, nem ajándékokkal veszik meg a szeretetét, ahogy később, amikor sok szülő nem ér rá törődni a saját gyerekével, és valljuk be, se kedve, se türelme nincs hozzá, mert a gyerek fárasztó teremtmény, hanem azzal, hogy elringatja, hogy testének melegével közvetíti a nyugalmat. És erről a nyugalomról állítják még ma is sokan, hogy felesleges?
A mai világban, amikor túl sok inger éri a gyerekeket, abból van a legkevesebb, amit csecsemőkorban kapnak jó esetben: figyelem, törődés és szeretgetés. Tisztelet a kivételnek, de bármekkora tabu, kimondhatjuk, hogy sok szülőt zavar a saját gyereke, és semmi kedve ahhoz, hogy meghallgassa ovis vagy iskolás kalandjait, ezért hagyja, hogy telefonozzon vagy mesét nézzen megállás nélkül. Amióta a telefon átvette a hatalmat az életünk felett, egyre többször látni babakocsiban ülőket, akik már a képernyő rabjai.
Ezért egyszer s mindenkorra el kellene már felejtenünk ezt az elgondolást, amely szerint babánk tudatosan szórakozik velünk, hogy csakis azért sírdogál, hogy mi felvegyük. Igen, azért, de ez nem baj, sőt öröm kell, hogy legyen, ugyanis szeret velünk lenni, szüksége van ránk, és ezekben az első hónapokban tanulja meg mi a bizalom és a kötődés. Ha mi hagyjuk, hogy magányosan álomba sírja magát, mert nincs kedvünk századszorra is megnyugtatni, vagy utánajárni, mi lehet a baja, akkor egy idő után valóban elcsendesedik majd, de azt tanulja meg, hogy nincs senki, akinek ő annyira fontos lenne, hogy teljesítse igényeit, és ne hagyja félelemben, magányosan.
Később, amikor már óvodás vagy kisiskolás egy gyerek, akkor már bőven teszünk arról, amit elkényeztetésnek hívunk, hiszen a millió ajándék, az állandó engedékenység, amely ahhoz vezet, hogy nem ismeri a határait és a korlátait sem. Ez oda vezethet, hogy valóban tombolni fog, ha nem kapja meg, amit akar, de ez nem a szeretet hiánya lesz, hanem újabb és újabb tárgyaké, amikre nincs szüksége, de mi azt hisszük, kilóra megvehetjük a kedvességet, törődést, amit olykor nehezünkre esik átadni, bezzeg egy semmitmondó játékot, amit ötszáz forintért vettünk, és két nap múlva szétesik…
A kisbabát soha semmilyen körülmények között nem lehet túlszeretni. Neki arra van a legnagyobb szüksége, hogy dajkálják, ringassák és kézben legyen, ha úgy akarja.
Kép forrása: Pinterest
