Törődj magaddal, de másokkal is!

“Hiheted nyugodtan, hogy ez álszent szöveg, de jusson eszedbe, ha bajba kerülsz, hogy van-e melletted valaki? Létezik-e ember, akit felhívhatsz bármikor, ha rosszul vagy, ha egyedül vagy, ha fáj a szíved, mert megbántottak? Egyetlen autó, telefon, lakás nem siet megnyugtatni, nem emel fel a földről és nem kötözi be a sebeid. A lelkieket sem. Ha csak a mának élsz, felejtsd el a holnapot. Hiába hiszed, hogy a holnap távoli, rá fogsz ébredni, ha kopogtat az ajtódon a magány, ha elmennek a barátaid, a gyerekeid, akikre nem volt időd, hogy elérkezett az a jövő, amitől rettegtél. Vagy épp figyelmen kívül hagytad.”

Törődj magaddal!

 
 

Szeresd magad!

Legyen énidőd!

Vedd meg, mert megérdemled!

Használj ki minden lehetőséget!

Egy életed van!

Éld meg a mát, ki tudja, mit hoz a holnap!

Ugye, ismerős mondatok? Nincs olyan pillanat az internetes platformokon, amikor ne jönne szembe velünk valamelyik. Állandóan azt sulykolja a tévé, az óriásplakát-dömping és természetesen a reklámok zöme, hogy különleges vagy, de ha nem, légy az! Még véletlenül se akarj átlagos maradni, pedig, ha beledöglik is az ember, a legtöbben azok maradnak mindörökre. Nem arról van szó, hogy meg kell elégednünk a mindennapok rohanásával, a töméntelen munkával és a szürkeséggel, de nagyon jó lenne, ha nem kábítana el bennünket a valóság.

Igen, élj, szeress és szeresd magad, de nem vagy egyedül a Föld nevű bolygó semelyik településén. Nem rólad szól a világ, és valószínűleg nem is fog, és ez hiába tesz frusztrálttá. Mindig is voltak és lesznek különösen tehetséges, elszánt és kitartó emberek, akik kitűnnek a tömegből. De a tömegen van a hangsúly! Nem lehet mindenki sztár, maximum felejthető sztárocska, de az is csak rövid ideig.

Nem, nem te főzöd a legjobb lecsót a világon, csak a családod szerint, aki szeret téged. És bármit teszel, nem leszel a legszebb, legtrendibb, legkívánatosabb nő vagy férfi a világon, mert nem egyforma minden ember. Mindig lesz, aki fanyalogni fog, és sikereid ideig-óráig tartanak. Gondolj a nagy színészekre, festőkre, írókra! Lehet, hogy maguk korában elismertek voltak, ha szerencséjük volt és jó mecénást találtak, mégis hány ember nem tudja, ki építette a Szent Péter bazilikát, ki festette a Sixtus-kápolna mennyezetét vagy ki írta a Quo vadist? Pedig a maga nemében mindegyik egyedi, csodálatos és megismételhetetlen. Ha ilyen emberekre, mint Michelangelo vagy Sienkiewicz és sorolhatnák, nem emlékszünk, ugyan miért gondolod, hogy te a tortáddal, a körmöddel vagy a fényképeiddel maradandót alkottál? Ideje lenne lejönni a Földre, mert nevetséges a küzdelem.

Lehet, hogy a világ megváltozott, de a siker és annak elismerése nem. 15 perc hírnév járhat, de ahogy a neve mondja, 15 percig. Így sokkal többet érne, ha törődnél azzal, hogy a körülötted élők jobban érezzék magukat! Sokkal boldogabb lenne egyesek, ha beszélgetnél velük, ha nem ordibálnál az utakon, és nem gondolnád, hogy akkor vagy király, ha nyomod a gázt, mint egy bolond. Akkor lennél különb, ha sose bántanál egy nőt vagy egy gyereket, ha dicsérő szó gyakran hagyná el a szád, és megértenéd, hogy semmi a világon nem számít, csak az, ki szeret és kit szeretsz te.

Hiheted nyugodtan, hogy ez álszent szöveg, de jusson eszedbe, ha bajba kerülsz, hogy van-e melletted valaki? Létezik-e ember, akit felhívhatsz bármikor, ha rosszul vagy, ha egyedül vagy, ha fáj a szíved, mert megbántottak? Egyetlen autó, telefon, lakás nem siet megnyugtatni, nem emel fel a földről és nem kötözi be a sebeid. A lelkieket sem. Ha csak a mának élsz, felejtsd el a holnapot. Hiába hiszed, hogy a holnap távoli, rá fogsz ébredni, ha kopogtat az ajtódon a magány, ha elmennek a barátaid, a gyerekeid, akikre nem volt időd, hogy elérkezett az a jövő, amitől rettegtél. Vagy épp figyelmen kívül hagytad.

Szeres magad, fogadd el, de közben ne feledkezz meg másokról a fene nagy önkeresésedben. Talán érdemes lenne néha oldalra is tekinteni, miközben annyira megérdemled a jót, amit követelsz magadnak! Nem biztos, hogy igazad lesz, de a szemellenző levétele bizonyára nem válik károdra.

Ember, ébredj már fel, mert nem maradhatsz önző, követelőző és toporzékoló kisgyerek mindörökre!

 

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here