– Egy pasi se normális negyven felett – jelentette ki Zita. – Higgy nekem! Mindnek van valami rigolyája, amit nem lehet elviselni. Amelyiken nem látszik elsőre, hogy gázos, arról előbb-utóbb kiderül, hogy pszichopata vagy anyuka kedvence. Ebből a két típusból van a legtöbb.
– Szeretem, ahogy kedvet csinálsz az ismerkedéshez – jegyezte meg Zsanett. – Kár volt megkérdeznem téged.
– Most rám haragszol, mert megmondtam az igazat? – döbbent meg a barátnője. – Haragudj csak nyugodtan, majd rájössz! Ezeket a köröket megfutottam már pár éve, elfelejtetted?
– Nem, de az a te életed, ez meg az én lehetőségem!
Zsanett idegesen gyűrögette az asztalterítőt és szörnyen haragudott magára. Nem kellett volna senkit beavatnia az esti randiba. Mi köze egyáltalán bárkinek ahhoz, hogy ő milyen emberrel találkozik? Persze ostoba módon azt akarta, hogy Zita vele örüljön, és szorítson neki. De barátnője megkeseredett az évek során. Alig mozdult ki az otthonából, és minden férfit leszólt. Ez sokkal könnyebben ment neki, mint elfogadnia, hogy erőszakos és túlontúl irányítani akaró viselkedését nehezen tudják tolerálni.
– Nem akarok beleszólni, csak téged akartalak megvédeni! – mondta végül sértődötten.
– Nagylány vagyok. Két éve nem voltam férfival, lassan már összenő odalenn, ugyan mitől kellene megvédened?
– Mindig vannak szörnyetegek, akikkel jobb óvatosan bánni…
– Tudom, most Jancsira gondolsz, de hidd már el, hogy peched volt vele. Pontosabban szerencséd, mert nem maradtál vele. De elvétve akadhat olyan, aki nem akar egy ásóval fejbe csapni és elásni az erdőben. Nem gondolod?
Zita letette a kávéscsészét az asztalra és hátradőlt. Ám legyen, ha a vesztébe akar rohanni, akkor tegye, elvégre Zsanett is felnőtt nő volt, férje két éve halt meg.
Alig volt ötven, amikor elvitte a rák. Két hónap alatt özvegy lett. Meglepően könnyen viselte a magányt, vagy csak úgy tett. Nem éltek rosszul, de nem volt nagy szerelem az övék.
Habár a nagy szerelmek sem végződnek jól, gondolva a saját házasságára, amiről mindenki azt mondta, sírig tartó lesz, vagy még azon is túl, mert nincs még egy férfi a világon, aki annyira szereti a feleségét, mint Gergely őt. És ez a csodálatosan szerelmes férfi egy napon csodálatosan bejelentette, hogy már mást szeret a sírig. Csúnya válás lett belőle. Zita azóta nem tudott a férfiakról jót mondani. Talán ezért sem sikerült neki találnia senkit. Sütött róla az előítélet, és egyik találkája sem végződött azzal a bűvös mondattal, hogy találkozunk még? Kivéve egyet.
Azóta Gergely már újra is nősült, és nem igyekezett első feleségével ápolni semmiféle kapcsolatot.
Zsanett ideges volt. Napok óta levelezett egy férfival az egyik társkeresőről, és teljesen bezsongott tőle. Telefonon is beszéltek többször, és akkor is rokonszenves volt. Sokat nevetett vele és kezdte úgy érezni, hogy mégis sikerülhet neki.
Nem akart már egyedül élni. Egyetlen lánya egyetemre járt, így sokat volt egyedül. Tudta, hogy nem sok reménye van egy mindent elsöprő szerelemre, de esélyt akart adni önmagának. Nem filmbeli kalandokra vágyott, inkább csak olyan kellemes hétköznapiakra, amelyektől Hollywood nem készít mozit, mert gyenge bevételt hozna. Készen állt az újra és remélte, hogy odafönn megértették ezt és elindították már felé a neki valót.
Amikor agykontroll tanfolyamra járt, azt tanulta, hogy a kívánságait vizualizálni kell, és részletesen el kell képzelnie vágya tárgyát. És ő elképzelte. Kigondolta, hogy ne legyen sportos, mert az folyton edzeni járna, magas se, mert ő alacsony, és hozzá nem illik egy égimeszelő. Legyen pici szakálla, mert az férfias. És ne hordjon folyton edzőcipőt, mert abba beleizzad a láb és az förtelmes. Úgy képzelte, hogy a jövendőbelije barna hajú, barna szemű, és szeret beszélgetni, várakat látogatni és keresztrejtvényt fejteni. Nagyjából ennyi volt az elképzelése.
A társkeresőn Roland valóban barna volt, de semmi mást nem látott belőle, csak a szemét, haját és a mosolyát. Mégis azonnal megtetszett neki a nem túl jó minőségű képen.
Aznap estére beszélték meg az első randit nem túl ötletesen egy teázóba. Zsanett szeretett volna nem párnákon üldögélni, de nem merte mondani, hogy gyakran fáj a háta. Így belegyezett , hogy egy japán csodahelyen ismerkedjenek. Csak nemrég nyílt a belvárosban, és akárki járt is ott, mind dicsérte. Úgy látszik, csak olyanok keresték fel, akiknek nem volt gerincproblémájuk.
Fél hatot beszéltek meg. Mivel látták egymást fényképen, ezért nem volt szükség a legyen nálad egy szál virág, meg a zöld blúzban leszek szövegre. Zsanett megmosta a haját, apró loknikat sütött bele, és szolid sminket tett fel.
Nem akart szoknyát venni, inkább egy jó farmert húzott fehér blúzzal és blézerrel. Sportosan elegáns volt, főleg bézs magas sarkújában. Virágos parfümjével megszórta a haját és a könyöke hajlatát. Aztán beszállt régi Volkswagenjébe, és a teázó közelébe gurult.
Megállt szorosan a járda mellett és mély levegőt vett. Érezte, hogy minden rendben lesz. Roland kellemes hangon beszélgetett vele előző este, és olyan kedves hangon érdeklődött a dolgai felől, ahogy már régen nem tette senki. Mielőtt azonban kiszállt volna a kocsiból, megnézte magát a tükrében. Akkor látta meg szemből a férfit. Hát nem volt magas, hiszen ezt kívánta. Sportos sem, mert kis pocakja a nadrágszíj felett gömbölyödött. Borostás volt, kialvatlan, de a lábán barna mokaszin cipőt viselt. Minden pontosan olyan volt, ahogy kívánta. A kívánt összhatás mégse okozott nála lelkesedést.
Az alacsony, gömbölyű férfi nem volt álomlovag, királyfi sem, hanem csak egy átlagos negyvenes. Olyan, akit nem szoktak a nők elképzelni, mert mind Channing Tatum testére, George Clooney mosolyára vágyik. Ehelyett ott volt egy antihős, aki szintén izgult, mert mielőtt belépett volna a teázóba, beletörölte izzadó tenyerét a nadrágjába.
Vigyázz, hogy mit kívánsz, gondolta Zsanett kissé rezignáltan. Eltette a tükrét, és letörölte ajkáról a rúzst. Elég lesz a többi is, gondolta, és remélte, hogy a kastélylátogatás és a keresztrejtvény is ennyire stimmelni fog a képzeletbeli listájával. Negyven felett, özvegyen, jobb, ha az ember nem színészek után ácsingózik, nyugtatta magát. Azzal kiszállt és elindult a teázó felé.
– Zsanett! – szólította meg valaki váratlanul.
Megfordult. És akit maga előtt látott, az kívánságával homlokegyenest ellenkezett. Magas és frissen borotvált férfi nézett rá, aki hanyagul zsebre vágta az egyik kezét. Fekete farmerja és kék inge kihangsúlyozta remek alakját.
Basszus, hogy van az, hogy az ember, megkapja, amire még vágyni sem mer, kérdezte magában, de hangosan ennyit mondott:
– Szia! A képek hazudtak!
– Ne haragudj, nem bánod? – kérdezte a férfi és a kezét nyújtotta.
– Remélem, nem fogod bevallani, hogy sorozatgyilkos vagy? – nevette el magát a nő.
– Az vagyok – mondta Roland, de mások előtt titkolom. – Azzal kinyitotta a nő előtt az ajtót és maga elé engedte. Zsanett elvigyorodott. Egyetlen gondolat járt csak a fejében: Zita tévedett: lehet, hogy vannak negyven felett is jó fej pasik.
fotó: Pinterest
