Na, akkor vegyünk egy kis csíkot, felcímkézve 0-tól 80-ig. Ez persze a sztenderd életvonal, valakinek hosszabb, valakinek egy félbetört vonalzó – most kivételesen általánosítsunk.
Elindul rajta a rajzolt pálcikaember – azaz hogy inkább kúszik, négykézláb, hiszen még baba. Minden szuper, a világ egy tök érdekes hely, amivel nem lehet betelni. Hét éves kortól kezdődik a szívás. Bár délutánonként már nincs kötelező alvás, van helyette szorzás, jambikus hexameter és szolfézsóra. De kit érdekel, mert pálcikaemberünk a 14-es szám környékén beleszeret az osztálytársába. 15-nél megtudja, milyen jó érzés, ahogy az alkohol lelazítja, 16-nál pedig – mivel otthon bekapcsolva maradt a Privat Gold – jönnek a 18+-os manőverek.
A világ színesebb, érdekesebb hely már nem is lehetne. Persze PálcikaPetrának még küldetése van – fel kell találnia a rák ellenszerét – úgyhogy több orvosi szakot is bejelöl, az egyikre aztán fel is veszik. Elkezd dolgozni – hát, ez megint csak legalább akkora sz*pás, mint anno a suli, ha nem nagyobb. De hát nem lehet örökké sajtos kiflin és koccintóson élni.
Diploma pipa (jó esetben), jöhet a gyakornoki meló álomfizetésért. Mert érdemi fizetést csak álmában lát. Főhősnőnk szívét 25 éves korára már jó eséllyel összetörték, sehol egy normális férfi a láthatáron, a baráti találkozások pedig egyre ritkulnak.
És így tovább, és így tovább. A napokban megkérdeztem a páromat, miért van az, hogy 30 éves korára az ismerőseink többsége egy picit kimért sz@rarc lett. Beleértve mi is. Megkomolyodtunk, ritkán járunk el, és akár fél óráig is tudunk beszélni a kajáról meg az időjárásról. Azt válaszolta, hogy ennyi idősen már mindenkinek van „puttonya”. Ez a terhes tatyó addigra már duzzad a sok csalódástól, ebben a korban mondunk le végleg a világ megmentéséről.
20 évesen azt hitted, ilyen „vén” korodra már lesz egy saját kis faházikód, büdös muskátlival az erkélyen, de a garzon bérleti díjára is alig futja. A hostess-munkára vagy a vizsgára még be tudtál menni a buliból félrészegen, egy felelősségteljes pozícióban viszont ez már nem olyan könnyen kivitelezhető. Képzeld el, ahogy a részeg mentős viszi a szomszédodat a kórházba, ahol a másnapos sebész még belerókázik egyet a felnyitott tüdejébe.
A megkeseredéssel szemben viszont igenis fel kell venni a harcot! Először is ne válts át robot-üzemmódba. Elvégzendő feladatok sorából fog állni az élet, ha hagyod. Nyilván be kell fizetni a számlákat meg a közösköltséget, de mindig lesz egy szabad fél órád, hogy leülj, és neki állj festeni úgy, mint a gimiben. Az sem baj, ha közben informálódsz a nagyvilágról. Ez ne csak a ki-kit csalt meg tengelyen mozogjon, vesd bele magad a csillagászat rejtelmeibe vagy a felfedezések korába. Gyakorlatilag tökmindegy, mibe fogsz bele, a lényeg, hogy használd hozzá az agyad.
Ha érdeklődő és nyitott maradsz, sokkal kevésbé fogod negatívan látni a környezetedet. Ha leragadsz az időben, azzal csak rosszul jársz, mert a világ nem vár meg. Ezért van az, hogy a nagymamád szomorúan csóválja a fejét, mert még mindig nem tanultál meg tésztát gyúrni. Hiába magyarázod neki, hogy azt az időt inkább vitorlázással töltöd, nem fogja érteni.
És ha már negatívumok: mi sem egyszerűbb, mint szép lassan beletörődni a sok nehézségbe, és eggyé válni vele. Ez ellen küzdeni nem kis munka, de megéri. Siránkozhatsz a régi szép időkön, ha egész hétvégén csak otthon tespedsz, és nézed a barátaid facebook oldalát, miközben magadban azt mormolod: a kurv@ anyjukat, de jó helyen nyaraltak. Aztán eszedbe jut, hogy téged is hívtak.
Lehet ezt még ragozni, a lényeg, hogy végig tudatosan kell állni az élethez. Nyugi, a kakit így is dézsából fogják önteni a nyakadba, viszont ha hagyod, ezerszer rosszabb lesz.
