„Ha jó anya vagy, tudod, hogy a gyereked nemcsak a „gyereked”, hanem egy Ember van rád bízva. A tiéd – és nem a tiéd. Kié? Ha vallásos vagy: Istené. Ha nem vagy vallásos, akkor mondd így: a saját magáé. Mindenki a saját magáé. A gyereked is. Tanítsd meg arra, hogy ezt tudja is. Hogy ő önmagáé.”
(Müller Péter)
A címbeli kérdést egy elcsigázott anya tette fel egyszer nekem. Nem tudtam rá válaszolni, mert az járt a fejemben, hogy a mennyben kell-e pelenkát cserélni, éjjelente ötször felkelni és kikérdezi-e helyettem valaki a törit anélkül, hogy idegösszeomlást kapna? Ha belegondolunk, csak rossz anyák léteznek. Vegyük csak szemügyre őket. Mit mond a külvilág:
- Ha túl sokat foglalkozol a gyerekeddel, akkor nem engeded szabadon szárnyalni, pedig az lenne számára a motiváló.
- Ha engeded, teszem azt sárban fetrengeni, vagy egyedül jöhet haza az iskolából, és nem kötelező neki angolra járni, akkor felelőtlen vagy, nem gondolsz a jövőjére.
- Ha hagyod, hogy elessen, nem látod el a lépcsőket csúszásgátlóval, a konnektorokat dugóval, ha nem kell minden percben kezet mosnia a világ összes baktériuma miatt, akkor te vagy maga a sátán, hisz nem véded meg, pedig ez a feladatod.
- Ha olvasol neki esténként, biztosan bugyutaságokat tanul, mert nem elég jó könyvet választasz. Ha elmagyarázod a történéseket, elveszed tőle a fantázia lehetőségét, ha nem magyarázod el, nem fejleszted.
- Ha azt kap enni, amit szeret, akkor elkényezteted, ha nem azt kap, akkor lusta vagy elkészíteni a háromszintes tortát, a pudingot csokiöntettel és napi kétszer nem sütsz krumplit, ami messze nem olyan persze, mint a Mekiben.
- Apropó, Meki: Ha engeded, szennykaját etetsz vele, gyűjtöd a felesleges játékokat, ha nem, akkor meg nem haladsz a korral. Mire számítasz? Hogy majd a nagymamánál krumplistésztát eszik? Jaj, édesem, viccelsz?
- Ha arra tanítod, hogy legyen feladata, akkor vagy lusta vagy, vagy hajcsár. Nincs időd beágyazni, hogy a gyereked kényszeríted? Ha nem tanítod felelősségvállalásra, elpakolásra maga után, hanem megadóan teszed te, akkor cseléd vagy, és élhetetlen gyereket nevelsz.
- Ha könyvet veszel neki, jaj, de cuki vagy, de te nem vetted észre, hogy eljárt a könyvek felett az idő? Ha megengeded, hogy tabletezzen vagy telefonozzon, akkor idejekorán elrontod, és természetesen lusta vagy vele foglalkozni.
- Ha segítesz neki a leckében, vagy bepakolni, nem lesz önálló. Ha nem segítesz, szívtelen vagy, nem látod, milyen nehéz a táskája, és mennyi tanulnivalója van?
- Ha adsz zsebpénzt, hogy megtanulja beosztani, nem látod, hogy ehhez még kicsi, ha pedig nagy, akkor keveset adtál. Ha nem adsz, mit képzelsz, nem rossz neki, hogy mások folyton a büfében vannak és finomságokat esznek?
- Ha faggatod, milyen volt a napja, tolakodó vagy, miért nem érted meg, hogy a gyerek is szeretne ellenni a gondolataival. Ha nem kérdezel semmi, na, akkor megint a sátán öreganyja és öregapja vagy, aki közömbös.
- Ha bekíséred a gyereked a suliba és integetsz neki, tutujgatod, és nem látod, hogy ciki neki a puszid. Ha nem kíséred be, csak elköszönsz tőle a parkolóban, akkor keresztre is kellene feszíteni téged, mert nemtörődömséged határtalan.
- Ha elengeded kirándulni, nem mérlegeled a veszélyeket, amelyek érhetik nélküled, ha nem engeded, akkor megfosztod minden jótól.
- Ha adsz rá sapkát, nem veszi fel, ha nem adsz, egész nap jajgat, hogy fázott. Ugyanez vonatkozik a kabátra és a vele kapcsolatos véleményekre is.
Szóval a külvilág szerint csak rossz anya van. Mindannyian azok vagyunk, és hogy a mennybe jutunk-e, nem tudom. Ha tehetem, megüzenem onnan. Addig meg megyek, és leordítom a kisebbiket, hogy ne bántsa a nagyobbikat, hogy aztán beárulja, hogy ő tette. Mindig ő. Sose amaz.
Kép forrása: Pinterest
