Igaz történetek – A vidám temetés

"Az asszony szomorúan olvasta a sorokat, de csak akkor hökkent meg igazán, amikor az utasítás pontos részleteire fény derült. Az öreg kérte, hogy csak az jöjjön el a temetésére, aki szereti a humort. Különösen Hofit és a Markos-Nádas duót. Azt mondta, hogy pap is csak akkor legyen, ha nem prédikál az örök életről, hanem képes a Halál szemébe nevetni. A feleség először úgy hitte, öregének elment a józan esze, de Pali bá elmagyarázta, hogy mindig is utálta a síró-rívó embereket, neki sokkal jobban tetszenek, ha könnyük potyog a nevetéstől."

Megesik, hogy a valóság szürreálisabb, mint az álmok. Életünk során tapasztalunk jó pár furcsa dolgot, de ami a szülővárosomban esett be, az túlmutat a szokványoson. Mármint egy szokványos temetésen. A halált nem tudjuk elfogadni, és bármennyire is kegyes vagy megváltó, félünk az ismeretlentől, mert úgy hisszük, odaát is ugyanazok vagyunk, lehetünk, akik ebben a világban. Még az is lehet, hogy így van, mindenesetre egy olyan temetésről kell most írnom, ami alig pár éve történt, és valóban hihetetlen, de nem kitalált.

Egy kisvárosban, messze a fővárosi nyüzsgéstől egy szép napon meghalt Pali bácsi, akinek volt három lánya és egy fia, meg vagy egy tucat unokája. Szép kort élt meg, de nem akaródzott neki elmenni, ezért évekig azon töprengett, hogyan játssza ki a halált. Sikerült is neki, mert 87 évesen talált csak rá, akkor is békésen mosolygott az ágyában. Elaludt, amit talán a legszebb halálnak szoktak hívni. Viszont az ágya melletti asztalkán a második felesége, aki tíz évvel volt fiatalabb nála, talált egy levelet, amelyben kérte, hogy teljesítsék a temetésére vonatkozó utasításait.

 
 

Az asszony szomorúan olvasta a sorokat, de csak akkor hökkent meg igazán, amikor az utasítás pontos részleteire fény derült. Az öreg kérte, hogy csak az jöjjön el a temetésére, aki szereti a humort. Különösen Hofit és a Markos-Nádas duót. Azt mondta, hogy pap is csak akkor legyen, ha nem prédikál az örök életről, hanem képes a Halál szemébe nevetni. A feleség először úgy hitte, öregének elment a józan esze, de Pali bá elmagyarázta, hogy mindig is utálta a síró-rívó embereket, neki sokkal jobban tetszenek, ha könnyük potyog a nevetéstől.

Így Bella asszony, aki nem mert ellenkezni, elment a paphoz, elmondta neki, mit akar a néhai férje, és a pap nem tiltakozott. Állítása szerint, látott ő már elég cifra dolgot, ebbe is belemegy. Legfeljebb megszenteli a sírt, aztán nevetnek egy jót.

És a temetés valóban úgy zajlott, ahogy az öreg kérte. A ravatalozóban nyoma se volt a gyászmuzsikának, hanem Hofi Géza mesélte a magyar fociról szerzett tapasztalatait. A gyászolók pedg akarva-akaratlanul elnevették magukat. Mire elindultak a sír felé, mindenki a Rózsa, akarom mondani Rőzsa Sándoron kacarászott, és az járt az eszében, nagy kópé Pali bácsi.

Bella asszony sugárzó mosollyal nézte a temetés részvevőit, és kijelentette, hogy így kell távozni a világból. A pap is titkon kuncorászott, főleg egy-egy vaskosabb káromkodás hallatán. Így, amikor arra tévedt egy idegen, aki csak kiszaladt meglocsolni a virágokat az őszi hőségben, döbbenten nézte és hallgatta a kihangosított humoristát, aki éppen azt magyarázta el, hogy a kocsmára kiírt tábla az igazi, mert a Feltámadunk csalóka, a Sose halunk meg viszont reménykeltő.

Soha addig olyan vidám tömeg nem távozott a temetőkertből, mint akkor. Amikor Bella asszony egyedül maradt, játékosan megfenyegette a sírban fekvőt, és megígérte neki, hogy magával viszi majdan a CD-ket, amelyeken Hofi még akkor is képes nevetést csalni az emberek arcára, amikor ők legszívesebben sírnának. Egyedül a temetőcsősz méltatlankodott, mert a nagy vidámság után megfeledkeztek a járandóságáról.

Hogy Pali bá látta-e az egész komédiát, nem tudni, de az bizonyos, hogy azok, akik ott voltak, sose felejtik el.

Érdekes módon senki nem követte a példáját később, mintha az emberek megijedtek volna, hogy a Halál nem veszi őket komolyan. Én mindenesetre elgondolkodom azon, mennyire jó lenne a fájdalom helyett így örülni, ha véget ér a földi pályafutásunk.

Kép forrása: Pinterest

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here