A titok egy ideig izgalmas. Sőt túlságosan is az. Azt hiszed, senki nem veszi észre, mit teszel vagy gondolsz, és ettől különlegesnek érzed magad. Pontosan így voltam én is, amíg Laci és a lányom nem járt itt. Közel egy éve szeretem Nórát. Mintha mindig is rá vártam volna. Eszemben sincs becsapni magam azzal, hogy előtte nem voltam szerelmes, vagy boldog néha. Mostanában azonban ezek eszembe se jutottak. Van az a kor, amikor az ilyesféle érzelmek háttérbe szorulnak. Mármint a boldogság eszement hajszolása. Úgy ismertem meg, hogy épp közömbös voltam a világgal szemben. Ötvenhét évesen nem lángolunk ugyanúgy, mint gimnazistaként. De ezek az érzések is igaziak, még akkor is, ha mások.
– Kérsz még valamit? – szólal meg Nóra. – Nem, mint a bejárónőd kérdezem.
Tudom, hogy viccel, de a szeme komoly marad.
– Haragszol? – nézek rá. Elfordul, mielőtt választ adna. Tölt magának is egy kis kávét, és megrántja a vállát.
– Nem tudom, lehet. De magamra is, amiért nem voltam rátermettebb.
– Nóra, kérlek! Semmi baj nem volt ezzel a helyzettel, pusztán az, hogy nem voltunk rá felkészülve. A nagy titkolózás rosszul sült el. Hidd el, eszembe se jutott téged bántani, csak nem tudtam, hogy feltárjam-e az igazat ennek a link alaknak váratlanul, vagy belemenjek a színjátékba. Sajnálom.
Felsóhajt.
– Öregszünk, és minden buli másmilyen lesz – jegyezi meg, ahogy leül szorosan mellém. – Talán át kellene írnunk a forgatókönyvet.
– Erre én is gondoltam, de ha bevesszük a családot, eltűnik a varázs, amit szerettünk…Nem fogod megbánni?
– Erre majd utóbb válaszolok. Te mit szólnál hozzá? Gyerekeink nem egyszerűek és biztosan forgatnák a szemüket.
Igaza van, de mégsem játszhatjuk ezt életünk végéig, morgom magamban.
– A legfontosabb, hogy most a régi legyél, és azt is érdemes lenne kivizsgáltatnod, miért estél el – néz rám azzal a gyönyörű szemeivel, amelyektől mindig elolvadok.
Nóra szép és kedves. Gondoskodó és szenvedélyes. Mi a fenét akarnék még az élettől, mint azt, hogy ilyen nő mellett élhessek? Tényleg, de tényleg nem értem férfitársaimat, akik a fiatal lányok után szaladgálnak, hogy visszaszerezzék ellopott fiatalságukat. Nem minden a test. Fontos és szép, de nem adja vissza az éveket, a tapasztalatot, amit egy hozzád hasonló korú megélt, akivel elég összekacsintani, és értitek egymást.
– Jó, majd utána járok…Most ne terelj! Mi legyen? Szervezzünk egy nagy közös ebédet, és borítsuk rájuk a tényeket?
Felnevet.
– Ha katasztrófát akarsz, akkor ez lenne a legjobb. De ne tegyük ki őket ennek! Magunkat meg főleg. Adagoljuk lassan, hogy legyen idejük csámcsogni a történéseken. Intézzük úgy, mintha véletlenül beléjük botlanánk, vagy hagyjuk, hogy ezt ők tegyék.
Eltöprengem. Így se lesz egyszerű, ismerve a lányom. Nem rossz gyerek, csak a természete nehéz. Nem tudom, kire ütött, az anyja se volt basáskodó, én se vagyok az, de a kishölgy időnként maga a sárkány. Boldogtalan lenne? Kezdem azt hinni, hogy igen.
– Két hét múlva egy kiállításra vagyok hivatalos! Egy volt évfolyamtársam állítja ki a képeit egy belvárosi galériában, a Glee-ben. Meghívott mindenkit, akit megtalált. Esetleg oda eljöhetnél velem és mondjuk megemlítem a lányomnak, aztán robbanjon a bomba.
– Benne vagyok! Nóra, te nem érzed, hogy túl öregek vagyunk ahhoz, hogy féljünk a gyerekeinktől?
Ezen mindketten nevetünk, de nem azért, mert nevetséges volt, hanem épp az ellenkezője. Mintha az ember sose élhetné meg, amit szeretne, mert mindig van, aki ellenzi: hol a szülei, majd a barátai, később pedig a gyerekei. Rendben van ez így? Kicsit összeszorul a gyomrom, mert attól tartok, hogy Dalma undok lesz Nórával, és azt semmiképp se szeretném. Azonnal eldöntöm, hogy gyávamód még halogatom a kettejük találkozását. Jobb a békesség, és valljuk be, szeretem a titkokat.
– Addig azonban van két szabad hetünk! – feleli nagy sokára. – Mivel nem nagyon tudsz mozogni, inkább rendelnél kaját, vagy jöjjek el néha főzni és bevásárolni?
– Is-is. Nem a főzés miatt akarok veled lenni, de végre filmezhetnénk órákon át, meg a többi… – A többi gondolata azonnal lázba hozott. Még hogy a szex csak fiataloknak való! Nem! A szex annak való, akit szeretnek, aki szereti a másikat, és élvezi fenntartások nélkül. Ezek pedig mi voltunk.
– Legyek valódi bejárónő? – mosolyog. – Ha betoppanna valaki, fuccs a tervünknek, de én többé nem bújnék el a fürdőben, ha nem bánod.
– Épp ezt akarom elkerülni. Ha úgy alakul, hogy lebukunk, akkor úgy alakul. És nem kell rám főznöd folyton, ezért mondom a rendelést is. Viszont jó lenne, ha látnálak, ha tényleg folyamatosan együtt lennénk.
– Gergely, mondtam már, hogy szeretlek? – pillant rám ellágyulva.
– Igen, nagyon régen! Amikor még abban a kis olasz étteremben voltunk abban az eldugott utcában. – Felrémlik, hogy az valóban régen volt.
– Amikor a pincér rám borította a spagettit, mert megbotlott egy kiskutyában a másik asztalnál? Hű, mintha ezer éve lett volna…Alig ismertelek akkor, és csak…
– Tudom, nem mondtad komolyan, de én megjegyeztem, és arra gondoltam, ebből lesz majd több is…
– A spagettiből?
– Nem, a szeretlekből. És lett is.
– Nem azt mondtad, hogy azóta nem mondtam?
– De éreztem.
És így igaz. Életem legszebb időszakában vagyok. Persze szerettem, amikor Dalma kicsi volt, élveztem, ha vele lehetek, szerettem a harmincas éveim, amikor még evezni jártam, de valahogy most teljesedtem ki. Ez jó érzés.
Odahajol hozzám és megcsókol. Úgy, ahogy senki, ahogy senki érintésétől nem jöttem ilyen izgalomba. Hülye, aki elhiszi, hogy az öregedés egyenlő az érzelemmentességgel. Én tudom, és boldog vagyok, hogy bátor voltam, és mertem megengedni magamnak, hogy szeressek. Hogy mindez nyálas? Nézze el nekem bárki, ilyenek az öregedő férfiak! (Ez hazugság, ilyenek azok, akik nem cinikusak és mernek hinni a jóban. No meg tartanak attól, amire én most gondolni se merek: vajon mi bajom lehet, hogy elbotlok és kórházban kötök ki?)
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
