99 éves korában elhunyt Edith Eva Eger. Egy asszony, aki túlélte a 20. század legsötétebb, leggonoszabb időszakát, de nem roppant össze, és egész életét annak szentelte, hogy megmutassa, még a legnagyobb szörnyűségekből is fel lehet gyógyulni.
Edith Eva Eger 1927-ben született Kassán zsidó családban. Fiatal lányként balerinának készült, de 1944-ben családjával együtt deportálták Auschwitzba. Szüleit a haláltáborba érkezéskor azonnal elveszítette, ő maga azonban isteni csoda folytán túlélte. Pedig már első nap táncra kényszerítették Mengele, a halál orvosa előtt. Később azt mesélte, hogy úgy maradt meg lelke épsége, hogy fejben szabad maradt, és azt a szabadságot nem vehette el tőle senkit.
A háború után az Egyesült Államokba emigrált. Új életet kezdett, de magában hordozta traumáit. Úgy döntött, szembenéz velük, ezért pszichológiát tanult, és klinikai szakpszichológusként dolgozott tovább. Ötvenegy évesen doktorált. Fő szakterülete a traumafeldolgozás, a poszttraumás stressz és az önelfogadás lett.
„Nem az számít, mi történt velünk, hanem hogy mit kezdünk vele.”
Első könyvét, A döntést, 89 évesen tárta a világ elé. Sorai világszerte milliók szívéhez eljutottak. Azt hirdette, hogy a szabadság nem külső körülmény, hanem belső döntés kérdése. Dr. Eger azt tanította pácienseinek, olvasóinak, hogy a múlt nem börtön, hanem kulcs, ha szembe merünk nézni vele. Minden nap eldönthetjük, hogyan viszonyulunk a múltunkhoz. Az emberi lélek ugyanis képes túlélni a legmélyebb fájdalmat is, és fényt gyújthat mások szívében.
Halála nemcsak egy kivételes élet végét jelenti, hanem egy olyan élet befejezését, amely generációknak adott reményt. Szavai, könyvei tovább élnek, és minden ember erőt meríthet belőlük. Emléke előtt úgy tiszteleghetünk a legjobban, ha újra meg újra elolvassuk tanácsait, útmutatóját. Ha tovább adjuk a reményt, amit ő minden tettével, szavával képviselt.
Isten áldja, jó utat az örökkévalóságba, kedves doktornő!
Kép: Pinterest
