Az internet tele van olyan történetekkel, amelyekről nehéz eldönteni, hogy valóságosak-e vagy hatásvadász cikkek alapanyagai. Éppen ilyen Hedviga Golik fura halála és vele együtt az a tény, hogy negyven éven át nem hiányzott senkinek. Még akkor se könnyű elhinni ezt, ha valaki teljes mértékben eltávolodik a világtól, de azt nehéz elképzelni, hogy az ismerősök, barátok, ha vannak, egy idő után elfeledkeznek valakiről. Mivel a 42 éves nőnek volt egy apró, elzárt lakása, ezért fura megérteni, hogyan nem járt arra senki számlákkal. Talán, mert nem volt mit befizetni?
A már említett hölgy 1924-ben született Rijekán, és kezdetben ápolónőként dolgozott. Nem volt túl barátságos, ma talán antiszociálisnak neveznénk. Egy 18 nm-es tetőtéri lakásban élt, szomszédaival sem volt jó viszonyban, és egy idő után már az utcára se ment ki, mások intézték a bevásárlásait. Gyakran voltak dühkitörései, amelyek miatt azt gyanították a szomszédjában élők, hogy skizofrén. Arról is beszélt némelyeknek, hogy el fog utazni hosszabb időre, vagy Belgrádba költözik a rokonaihoz. Így 1966-ban ismeretlen körülmények között elhunyt. 1973-ban valaki jelezte a zágrábi rendőrségen, hogy a nő hollétéről nem tudnak, de hivatalos keresés sose indult, és szép lassan elsikkadt az ügy.
1981-ben is felvetődött, hogy a lakásával kezdeni kellene valamit, de mindig történt olyan incidens, amely elnapolta a tulajdonjog rendezését, majd kitört a délszláv háború, és így érkezünk el 2008-hoz, amikor is végre megtalálták Hedviga Golik mumifikálódott testét az ágyon fekve, mintha csak tévét nézne. Mellette volt teáscsészéje, mindent belepett a por és a pókháló, és úgy nézett ki a hely, hogy bármely horrorfilm díszleteként is megállta volna a helyét. A rendőrség elszállíttatta a holttestet, amelyet felboncoltak, de nem tudták megállapítani sem a halál pontos idejét, sem az okát. Ha nem vonunk le messzemenő következtetéseket, akkor is fel kell tennünk pár kérdést. Vajon hogyan mumifikálódott? Az se mindennapi dolog, hogy a rothadás semmivel össze nem téveszthető szaga nem tűnt fel senkinek. A villanyt egy házban lakó fizette a nő halála után is, ennek is érdemes lenne utánajárni.
Mégis felmerül a kérdés, vajon valódi az olyan élet, amelyben annyira láthatatlanok vagyunk, hogy senki nem keres, vagy ha megteszi, akkor belenyugszik, hogy a keresett személyt nem leli, hall ezt, azt, és elfogadja? Hogy lehet az, hogy Hedviga szülei, ha még éltek, vagy a rokonai, esetleg a régi kollégái nem törődtek vele? Tényleg el lehet tűnni egy Jugoszlávia méretű országban a múlt század második felében úgy, hogy negyvenkét évvel később találjanak meg egy elzárt lakás porral belepett ágyában?
Ha igen, akkor mindez szomorú és keserű mementója az életnek. Szegény Hedviga Golik jött, látott, és nem győzött, csak pár újságcikk maradt utána, amely döbbenten kürtölte világgá nemlétének és megkerülésének tényét.
A vizsgálatok után a nő maradványait Zágrábban helyezték örök nyugalomra.
Kép forrása: Pinterest
