Iryna Zarutska 23 éves volt. Ennyi adatott meg neki a földi létből. Felszállt egy vonatra 2025. augusztus 22-én, és nem tudta, hogy élete utolsó percei következnek. Az esti vonat nem volt üres, tele volt zajjal, élettel, és a fiatal ukrán menekült a telefonját bújta, amikor a mögötte ülő férfi felállt és többször hátba és nyakon szúrta.
Iryna egy új országban akart új életet kezdeni, ott, ahol nem robbannak bombák, ahol a boldog élet reménységével kecsegtették, és Charlotte-ban ezen a nyári estén megtörtént a tragédia. Minden nap kis álmokat dédelgetett, angolul tanult és egy pizzázóban dolgozott, hogy boldoguljon, ahogy sok más fiatal. Erre jött ez az iszonyat.
Négy perccel azután, hogy leült, a tettes minden előzmény nélkül leszúrta. Iryna döbbenten kapott a nyakához, mert az egyik döfés ott érte, és tekintetében benne volt a kérdés: miért? A felvétel, amelyet a vonat biztosnági rendszere készített, bejárta a világot. Olyan döbbenetes és megrázó, hogy az ember torkát a sírás szorongatja, ha képes megnézni.
A tettes, Decarlos Brown Jr. nem menekült, két perccel később kiszállt a vonatból, és a rendőrség elfogta. Nem volt ismeretlen előttük, hosszú bűnlajstroma van. Bedrogozott állapotban tartóztatták le, és később össze-vissza hadovált arról, hogy valamiféle hangok súgták neki, hogy tegye meg.
Amit azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül, az az a tény, hogy a vonaton senki az égadta világon nem segített a lánynak. Hagyták, hogy a halál elvigye. Ahogy lecsúszik az ülésről, miközben vérzik, borzalmas látvány. Nehéz megrendülés nélkül nézni. Nem volt senki, aki odament volna hozzá, vagy a gyilkos után eredt volna, vagy egyszerűen átölelte volna a fiatal lányt, hogy ne haljon meg egyedül, nem beszélve arról, hogy a vérzését se akarta csillapítani senki. A közöny és a ridegség a legfélelmetesebb ebben az egészben, és nem, nem mindig lehet azzal takarózni, hogy nem mernek beleavatkozni mások. Igen, a félelem lehet gátló tényező, de a segítségnyújtás elmulasztása nem a félelem eredménye. Mi a jó ég történik manapság? Mi a fene lett az emberek lelkével? Hol vannak már azok, akik egykor életüket adták a hitükért, eszméikért vagy a becsületükért? Ma már azokon se segítünk, akik rászorulnak, de nem veszélyesek ránk nézve? Milyen ember az, aki gond nélkül leszáll egy vonatról, amikor mellette megöltek valakit? Leszúrták úgy, hogy látta, hogy szeme láttára csuklik össze egy fiatal lány, és távozik belőle az élet…
Iryna Zarutska Kijevben született, a háború elől menekülve remélte, hogy az Egyesült Államokban nyugalomra talál…Dolgozott, tanult és olyan életet élt, mint bármelyik fiatal. Nem akart mást, csak békét és reményt.
Halála nemcsak családját törte össze, hanem mindazokat, akik az igazságtalanság szemtanúi lettek, de nem a vonaton, mert ott nem tettek érte semmit. Felmerül a kérdés újra és újra: mivé lett a világ? Miért nincsenek megfelelő óvintézkedések a vonaton? A mentális problémák elhanyagolása, ahogy a drogterjesztésé is óriási probléma szerte a világon. Mintha nem változna semmi évtizedek óta.
A hatóságok jelezték, hogy az elkövetőre a legsúlyosabb büntetést fogják követelni. Ez igazságot szolgáltatna, de az életet nem adja vissza. Az utcák továbbra is tele vannak mentálisan sérültekkel, potenciális droghasználókkal, akikkel folyamatos veszélyt jelentenek bárkire. Vajon mi volt az a pillanat, amitől ez megtörténhetett? Iryna ült a vonaton, ahogy mi is bármikor és bárhol, és azt hitte, biztonságban van. Az időt már nem lehet visszaforgatni. Már csak azt a kérdést tehetjük fel, vajon megtörténhet ez bármelyikünkkel? Védve vagyunk ott, ahol az államnak teljes mértékben biztonságot kellene garantálnia? Olyanok a törvények, hogy gátat szabnak az ehhez hasonló cselekedeteknek?
Huszonhárom év…Ennyi az élet. Vajon ezért ki felel egyszer?
Kép forrása: Hungarian Conservative
