Elsősorban azért, mert egy kis teremtményről beszélünk, amelynek megfelelő körülményekre és gondoskodásra van szüksége, mint bármilyen élőlénynek – és azt is jól tudjuk, mi történik általában az ajándékokkal, játékokkal: összetörjük, elrontjuk, “legjobb” esetben ott áll a sarokban hónapokig.
Egy nyúl ennél jóval összetettebb törődést kíván, ezért Húsvét közeledtével összeszedtük azokat a dolgokat, amelyek a kis állatok védelmében szólnak.
De nézzünk egy kicsit a múltba, hogy mi is volt előbb, a nyúl vagy a tojás…
Ez utóbbi az újjászületés, az újrakezdés jelképe, amely szorosan kötődik a kereszténység legnagyobb ünnepéhez, Krisztus feltámadásához. A nyúl pedig a termékenységgel hozható leginkább összefüggésbe, amely a tavasszal együtt jelzi az élet ünneplését a természet nagy körforgásában. Többek szerint egy félrefordítás is lehet oka a húsvéti nyuszi megjelenésének: korábban egyes német területeken gyöngytyúkot ajándékoztak a tojásaikkal együtt – ez a Haselhuhn névre hallgat arrafelé, a nyúl pedig Hase. Így könnyen lehet, hogy először madárnak nézték, majd egy véletlen folytán került be a kedves tapsifüles a húsvéti ünnepkörbe.
De ha már itt van, felsorolunk néhány okot, miért NE ajándékozzunk élő nyulat Húsvétra.
A gyerekek nyilván elepednek az állatokért, így kézenfekvő alkalom lenne az állatkereskedésekben ilyenkor nagy számban található nyuszik közül választani egyet, de a 9-10 éves kor alatti csemeték nem alkalmasak arra, hogy kellő gonddal vigyázzanak egy kis állatra, pláne az ünnepi extázis valószínűsíthető elmúltával.
A nyulaknak nagy szükségük van térre, ahol kinyújtóztathatják lábaikat, természetesen forgókerék és hasonlók szóba sem jöhetnek! Nem elég nekik a “szokásos” doboz sem, hiszen erős hátsó végtagjaik “jó kondiban tartásához” az ugrálás elengedhetetlen – így az a legjobb, ha a szabadban is tölthetnek némi időt. Persze csak komoly felügyelet alatt, nehogy valamilyen ragadozó prédájául essenek. (Ráadásul a nyulak igen szociális lények, így az nagyon rossz ötlet, ha kizárjuk őket a házból, azzal a felkiáltással, hogy jól ellesz majd kint, mert nem…)
Kifejlett szocializációs érzékenységükre jellemző, hogy a vadonban párban járnak, így egy nyuszi vásárlása és hazavitele már azonnal magányossá teszi. Ha pedig mégis úgy döntünk, hogy akkor kettőt veszünk, arra külön figyelni kell, ne két hímet vigyünk haza, különben azonnal összeverekednek.
Ugyanúgy szükségük van állatorvosi ellátásra és mondjuk ivartalanításra is, mint a kutyák vagy macskák esetében, így tényleg igazi háziállatként kezelendők.
Egy nyúl átlagos életkora megfelelő körülmények és odafigyelés esetén 10-12 év, azt gondolom, ez bőven túlmutat egy alkalmi ünnepi időszakon.
Ha persze ezeket valaki jól végiggondolta, és úgy dönt, vesz egy nyulat, és vállalja a felelősséget azért a kis állatért, állatokért, akkor hajrá, hiszen biztosan egy ilyen vicces tapsifüles is hozzánő az ember szívéhez.
De csak azért, mert csemeténk most nagyon szeretné, és hát, apu, annyira cuki és édes…
Akkor inkább vegyünk neki egy nyulat csokiból.
Fülei is vannak, finom is, és még az sem baj, ha véletlenül ottfelejti a polcon egy hónapig.
Boldog Húsvétot!
