Történt, hogy 1992-93-ban, az ír Miasszonyunk nővérei apácarend anyagi nehézségekkel találta szembe magát, ezért úgy döntöttek, hogy eladják dublini földjeik egy részét egy ingatlanfejlesztő cégnek. Ekkor derült ki, hogy a terület tömegsírt rejt, amelyben nem annyian nyugszanak, amennyit az apácák közöltek a vásárlókkal. Ekkor robbant a bomba, mert sokkal többen vannak ott elföldelve, mint ahányról nyilvántartást vezettek. A nők mellett csecsemő- és gyerekmaradványok ekkor még nem kerültek elő.
Az első Magdolna-mosodát a szigorúan vallásos Írország területén, a Magdolna Bűnbánó Nők Menedékét, 1765-ben alapították Dublinban.
Az volt a koncepciója, hogy a megesett lányokat, prostituáltakat szigorú munkára fogva dolgoztassák, hogy ezáltal megjavuljanak. Embertelen körülmények között, rabként tartották őket fogva, és egész napjukat mosással, varrással, vasalással kellett tölteniük, mondván, a sok munka, amely persze ingyenes volt, kigyógyítja őket paráznaságukból. Kopaszra vágták őket, megfosztották nevüktől, egy számot kaptak csak, és alázták őket minden lehetséges módon. Eleinte valószínűleg tényleg csak prostituáltak kerültek be, de később bárki, aki túl szép volt, esetleg szabadabb nézeteket vallott, vagy megerőszakolták.
Nagyjából 56 ezer nőről beszélünk, akiket a szörnyűséges körülmények, a verések következményeiben meghaltak. Mintegy 8000 csecsemő született ezekben az otthonokban, akik közül majdnem minden második meghalt elhanyagoltságban vagy alultápláltságban. Sokukat eladtak olyan házaspároknak, akiknek nem lehetett gyerekük, míg az anyáknak azt mondták, gyerekük meghalt. Meg kell említenünk, hogy mindez az állam tudtával történt, pontosabban a felszín alatt, de annak asszisztálásával, hiszen ezeket a lányokat senki nem védte. Sokan nem tudva a bent zajló durvaságokról, önként jelentkeztek azzal, hogy szakmát tanulnak, családjuk is küldte őket, de arra nem számítottak, hogy soha nem kerülnek ki onnét.
Bukott nő bárkiből lehetett. Már az is baj volt, ha valaki ellenkezni mert a szüleivel. A katolikus egyház által fenntartott intézményekben minden 7. gyerek érte csak meg azt a kort, amikor elhagyhatta az intézményt.
Az egyik leghírhedtebb ilyen otthonban, a Galway melletti Tuamban lévő Bon Secours Anya- és Babaotthonban újszülöttek tucatjai haltak meg. 2014-ben legalább hétszázkilencvenhat csecsemő maradványait találták meg egy szennyvízülepítőben.
Természetesen akadt olyan is, aki meg tudott szökni, de hiába mondta el, mi zajlik odabent, senki nem hitt neki. A társadalom elzárkózott az ilyesféle dolgoktól. Sokan azonban, akik kikerültek a falak közül, hallgattak és igyekezték elfelejteni életük azon szegletét, amikor kénytelenek voltak a mosodákban dolgozni és élni. Voltak jócskán olyanok is, akik egész életüket ott töltötték kiszolgáltatva az apácák kegyetlenségeinek, akik fegyőrként működtek odabent. Mindez sokat elmond egy világról, amely nem volt annyira titkos, mint gondolnánk, inkább beszélhetünk az állam és az egyház cinkos összekacsintásáról, amely áldozatok sokaságát eredményezte. Mindezt annak függvényében, hogy ezek a lányok nem mindig saját hibájukból kerültek oda, és később már egyáltalán nem az volt a jellemző, hogy utcalányokat zártak be javulási célzattal.
Az utolsó mosoda 1996-ban zárt be, és mindmáig nem tudni pontosan, hányan haltak meg vagy tűntek el nyomtalanul. Mindez azért is mélységesen megdöbbentő, mert 1996 nem volt olyan régen, és józan paraszti ésszel azt gondolhatnánk, már régen megváltozott a világ ahhoz, hogy ilyesmik történjenek hivatalosan. Mindez Írország lemoshatatlan színfoltja marad, ahol nem létezett nagyobb bűn nők számára a házasságon kívüli gyerekszülésnél. Megmutatja azt is, hogy az ír társadalom és az egyház miként viszonyult a nőkhöz, akiket az emberiség történelmének nagyrészében bűnbaknak kiáltottak ki a férfiak uralta világban.
Érdemes tudnunk, hogy a mosodák hosszú időn át profitorientált vállalkozások voltak, amiket négy vallási közösség működtetett (Irgalmas Nővérek, Kegyes Nővérek, Jó Pásztor Nővérek, Miasszonyunk Kegyelme Nővérek). A ’40-es években a dolgozók többsége házasságon kívüli szexuális kapcsolatot létesített nő volt, akik között sok volt a szellemi fogyatékos is. Legtöbbjük teljesen elzárva élt a külvilágtól, sokan halálukig nem hagyták el a mosodák épületét.
Tény az is, hogy a bíróságok jelentéktelen apróságokért is a mosodákba küldték a nőket, és a kormány előnyösen megállapodott az apácarendekkel, hogy felügyelik őket. Amikor felszínre kerültek a borzalmak, egy ideig azt állították, hogy nem volt tudomásuk a bent zajló eseményekről, és beleszólásuk se lehetett, mert nem állami irányítású intézményekről beszélünk. Később, amikor már a mosodák nem számítottak magánvállalkozásoknak, akkor is becsukták a szemüket, és hagyták, hogy a kínzások folytatódjanak.
Írország abortusztörvénye a legszigorúbb Európában. A törvény sokáig rendíthetetlennek bizonyult. Még az erőszak által elkövetett terhességet se szakíthatták meg, vagy a súlyosan fogyatékos gyereket sem vetethették el a nők. Az élet a legfontosabb címszó alatt az egyház nem bizonyult könyörületesnek. Egyetlen esetben mehettek perre: ha az anya élete is veszélybe került.
Számtalan ügy került a napvilágra, amelyek szerint egyes nők a börtönt is kockáztatva végeztettek illegális abortuszt. Volt olyan eset is, amikor az agyhalott anyát kizárólag azért tartották életben, hogy a magzata is életben maradhasson. Megesett, hogy a súlyosan fogyatékos, életképtelen magzatot is ki kellett hordaniuk a nőknek. 1992-ben egy tizennégy éves, megerőszakolt lány esete rázta meg a közvéleményt, aki terhes maradt az erőszakolójától, és perbe fogták, amiért megpróbálta elvetetni a magzatát. Végül elvetélt.
A történelem során számos alkalommal igyekezett egy ország kormánya tulajdonának tekinteni a női testet, és olyan törvényeket hozni, amelyek gátolják a magzat elvételét, még akkor is, ha pokoli körülmények várnak rá. Ez Írország esetében pláne nem elhanyagolható. Bár a jelenlegi ír kormány bocsánatot kért a túlélőktől és a gyerekektől is, akiket elszakítottak szüleiktől, az ország testén nehezen gyógyuló sebet ejtett a tény, hogy hogyan bántak a nőkkel évszázadokon keresztül.
Kép forrása: https://she.life.hu/nofilter/2023/03/a-magdolnamosodak-mocskos-titkai
