Már az égen ragyog Venczel Vera csillaga is

Elment egy csodás színésznő, aki még részese lehetett a magyar színjátszás és filmkultúra aranykorának.

Világéletében színésznek készült, olyan közegből érkezett, ahol értő és tehetséges emberek támogatták és egyengették útját. Már a főiskola utolsó évében játszott filmekben. Törékeny alkata, hatalmas szeme, lelkes arca kezdetben naiva szerepek sorát hozta neki. Az Egri csillagok idején nem volt Magyarországon olyan fiú, aki ne lett volna szerelmes a tűzrőlpattant, ragyogó tekintetű Vicuskába, aki bármire képes a török időkben szerelméért, Gergőért.

 
 

Venczel Vera mindig hosszasan és alaposan készült a szerepeire. Tehetségének minden árnyalata megmutatkozott az 1970-ben készült Pillangó c. filmben, amely mintha rá íródott volna. Monte Carloban Arany Nimfa-díjat kapott érte.  Együtt dolgozott a kor szinte valamennyi legendás rendezőjével Várkonyi Zoltántól kezdve Máriássy Félixen át Keleti Mártonig. Ő volt az a színésznő, akit nem az allűrjeiről, hanem mérhetetlen szorgalmáról, odaadásáról és lelkesedéséről ismertünk. Egy életen át hűséges volt a Vígszínházhoz még akkor is, amikor már nem találtak karakteréhez illő szerepet.

Ha Venczel Verára gondolok, nekem mindig Rozalicska marad, Görgey alispán lánya A fekete városban, aki rajongással csüng édesapján, pedig ő abban sem biztos, hogy a saját lányát nevelte fel. Magam előtt látom a lelkes lányt, akit a gőgös Fabricius Anti szeret, miközben nem tud róla semmit.

Az utolsó jelenet, amelyben lefejezik Görgeyt, akinek annyi sem adatik meg, hogy elbúcsúzhasson a lányától… Zúgnak a harangok, Rozáli fülére szorítja a kezét és az arcán olyan fájdalom ül, amilyet kevés érett színésznő tudott volna ilyen átéléssel megeleveníteni.

Elment egy csodálatos színésznő, aki ragyogó szépségével, alázatával és hatalmas tehetségével már az égiek között játszik egy olyan színpadon, ahol Ruttkai Éva, Tolnay Klári, Latinovits Zoltán és Dayka Margit öleli magához kedvesen. Isten áldjon Vicuska, Rozáli!

Isten áldjon Venczel Vera! Nélküled megint szegényebb lett a földi színjátszás.

fotó: Internet

Oktatás és nevelés területén dolgozom, de minden szabadidőmben írok. Szeretek belesni a hétköznapok függönye mögé és közben keresem az embert, a nőt a jól legyártott álarcok mögött. Néha meséket is írok, de gyakrabban novellákat, cikkeket és apró vicces történeteket.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here