– Mi történt? – kérdezte Olívia a fiát. – Hol a cuccod?
– Nem tudom. Valaki elvitte – mondta a fiú csüggedten. – Nem siettél értem, az biztos!
– Siettem, de így sikerült.
– Ti, szülők mindenre találtok valami jó kifogást.
Azonnal elromlott az asszony kedve. Pedig tényleg minden szép volt még pár pillanattal azelőttig. De aztán a mennyből a földre zuhant, és eltűnt az a kellemes bizsergés, ami az Ádámmal való találkozás után átjárta. Ez a bünti a boldogságért, kérdezte magától? Vajon egy nő, ha anya, akkor csak anyaként funkcionálhat, és a nő haljon meg benne? Ez lenne a legrosszabb, ami történhetne vele, nyugtatta magát.
Az előző részeket itt olvashatod
Nem akart vitatkozni.
– Megnézted mindenhol? Az nem lehet, hogy egy vadonatúj kabátnak lába kelt, hiszen Kati néni lakásán voltál. Onnan ki vitte volna el?
– Anya, te nem figyelsz…Már a suliban eltűnt, nem érted?
Olívia összerezzent. Ez a hang pontosan olyan volt, mint a volt férjéé. És tényleg mondta volna Márk, csak nem hallotta meg, mert az minden gondolata Márk körül forgott? Ez már-már ijesztő volt. Közben hallotta, hogy érkeznek az üzenetek, de nem merte elővenni a telefonját.
– Jól van, holnap bemegyek a suliba, és beszélek a portással, de ha kell az igazgatóval is. Rendben?
– Ahogy akarod.
Ez a nyegle hang, mérgelődött az asszony, de nem akart veszekedni. Holnap…Egy nap és utazik az esküvőre. Még szerencse, hogy csak kettőig dolgozik, utána elszalad nászajándékot venni, összecsomagol, és szombaton reggel már korán útnak indul.
– Nincs kedved velem jönni a nagyszüleidhez? – kérdezte, csakhogy elterelje a beszélgetést az eltűnt kabátról.
– Jaj, anya! Eszemben sincs a tyúkólban vendégeskedni! Nem vagyok már kisgyerek!
Olívia felnevetett. Picit fájt neki ez a tyúkól, de továbbra se akart kötekedni. A közepes forgalomban gyorsan hazaértek, és ahogy kiszálltak, azonnal elővette a telefonját. Márk forgatta a szemét, mert lám, a felnőttek se bírnak nélküle.
Most nem lehetett panasza. Ádám kitett magáért. Szerelmes dalok sorát küldte, majd versek következtek, és a végén egy sima SZ. Olívia a föld felett járt. Nehezen tudott elaludni, gondolatban messze járt. Ádám mellé képzelte magát, és észre se vette, hogy éjfél körül akaratlanul is elnyomja az álom.
Majdnem elkéstek, mert hét után pattant ki csak a szeme. A telefon most hallgatott, de Olívia átszellemült arccal zuhanyzott, ébresztette fiát, és csinált reggelit, mindezt tizenöt perc alatt.
A nap ragyogóan sütött, de csípős reggelre virradtak. Úgy látszott, a hétvége se lesz melegebb, de Brigi majd felmelegszik újdonsült férje mellett, gondolta kaján vigyorral, miközben ő is szívesen bújt volna Ádám karjai közé.
A délelőtt úgy telt el, ahogy szokott. Az ügyfelek jöttek, panaszkodtak, értetlenkedtek, és elszívták minden erejét.
– Na, hogy van a lovagod? – állt meg mellette váratlanul Sári. – Azt hittem, bemutatod nekünk.
– Hagyjál már! – nevetett. – Korai lenne még!
– Hogy lenne korai, ha ilyen csokrot küld? Szerintem, odavan érted! – súgta kedvesen. – Eláruljak egy titkot? – kérdezte pajkos mosollyal. – Én is megismerkedtem ám valakivel nemrég.
Olívia elnevette magát. Ismerte a kolléganőjét, nem könnyen ment bele semmiféle kalandba.
– Hol? A neten? Vagy a közértben? A filmekben mindig úgy zajlik!
– Eszed tokja! Sokkal, de sokkal romantikusabb volt! És nem mondok neked semmit, addig, amíg te sem avatsz be.
– Jól van, de nem pletykálhatod el! Ádám a neve, magas, jóképű és isteni az ágyban! –suttogta elpirulva. – Képzeld, még az óriáskerékre is felültünk, hihetetlen, hogy miket talál ki!
– Ó, azért ez nem akkora buli, már bocs. Mert én is felültem az én csodás új pasimmal! Lehet, hogy manapság ez a szokás? De nem élveztem, mert tériszonyos vagyok…Viszont Endre a legjobb pasi, akit valaha is ismertem. Titokzatos és szenvedélyes.
Olívia megint nevetett.
– Azt hiszem, mostanában mindkettőnknek szerencséje van.
– Legyen így, bár ha rajtam múlna, minden nap találkoznánk, de nagyon elfoglalt.
– Szerinted van pasi, aki nem? Na, hadd lám, mutasd, hogy néz ki! Kifúrja az oldalamat a kíváncsiság.
Sári megrázta a fejét.
– Nincs képem róla. Nem szereti a fotókat, és semmiféle oldalon nincs fenn. Jobb is, mert minden nő rá vadászna.
– Ha ismernéd Ádámot, nem lennél ebben biztos.
A két nő összekacsintott. Ebben a pillanatban nyílt a bejárati ajtó, és egy fiatal srác egy közepes nagyságú, rózsaszínű dobozzal a kezében egyensúlyozott befelé.
Olívia nevét mondta, majd, amikor az felállt, kezébe nyomta a dobozt.
– Ki van fizetve! – közölte unottan,majd szélsebesen kihátrált. A nő zavarba jött. Előző nap virág, most megint valami? Minden szem rá szegeződött, de ő zavartan elfordult, és visszavonult egy a konyhába. A gyönyörű, ízléses dobozban fánkok voltak. Pontosan három és mindhárom tele volt szívecskés szórással, cukordrazséval. Gyönyörűek! Mellettük egy kártya.
„Ha már az islert nem szereted, gondoltam, ezekkel örömöt szerezhetek! Jó étvágyat! Este hétkor még láthatlak egy órácskára? Megveszek érted! Á.”
– A büdös mindenit! – szólalt meg Réka, aki a válla fölött elolvasta a kísérőkártyát.
– Réka! – fenyegette meg kedvesen. – Illik ezt?
– Jó, jó, de nem bírtam magammal.
– Kérsz egyet?
– Eszemben sincs megenni előled ezeket a szerelem-fánkokat! Fald be mind, ha már ennyire jó fej pasit találtál. Nekem száraz kiflit se küldött még soha senki.
– Nyuszika, te nem vagy véletlenül férjezett?
– Jó, de akkor is! Még a férjem sem. Biztosan valamit rosszul csinálok.
Ezen Olívia is mosolygott. Ismerte Réka férjét. Odavolt a feleségéért, csak épp nem volt túl ötletes pasas.
Ahogy a másik magára hagyta, leült, és lassan, ízlelgetve bevágta az első csodasütit. Aztán a másodikat. A harmadikhoz már nem volt ereje, inkább csodálta kicsit, majd visszacsomagolta.
Gyorsan írt egy köszönömöt Ádámnak, és rábólintott a hét órára. Hogy a fenébe ne tette volna, hiszen a férfi megvallotta neki, hogy veszettül akarja?! És ő ugyanennyire akarta őt.
Két órakor azonban,, amikor már a többiek pakolgattak, ő kezdte magát furán érezni. Olyan erősen csikarta valami a hasát, hogy először nem tudta eldönteni, hogy hasmenése lesz-e vagy hányni fog. Végül hányt. Kétszer is, erősen, torkában maró fájdalommal. Utána sem lett jobban. Öklendezett egy sort, majd hasmenése lett.
A többiek még visszakiabáltak neki az ajtóból, de csak annyit tudott kinyögni, hogy semmi gond, majd bezár.
Kép forrása: Pinterest
