Amikor leültek a kávézó legtávolabbi és legsötétebb sarkába, Olívia orrát megcsapta a frissen festett fa különös illata. Akkor látta meg, hogy egészen benn valaki éppen a lépcsőkorlátot mázolja, csak úgy felejtette az ajtót, amin egy pillanatra beleshettek egy másik életbe. Egy szőke hajú srác festett elmélyülten, fülén fülessel. Mennyivel könnyebb neki, mert még fiatal, keveset csalódott, még kevesebbet élt, futott át az agyán. Bezzeg az ő korában még ő is gondtalan volt, bár nem tudott róla.
– Mit igyunk? Kávét? Teát? – kérdezte Ádám, amikor lesegítette a kabátját.
– Egy gyümölcstea jó lesz! – mondta gyorsan. Túl akart lenni ezen a beszélgetésen. Hiába tudta, hogy a férfi hazudni fog, nem bírt felállni és elmenni. Pedig az lett volna a legegyszerűbb és legokosabb. Azt mondják, a nők különleges szenzorokkal vannak felszerelkezve, amellyel azonnal veszik a hazugságot. Ezt elismerte, csak arról nem szólt a fáma sosem, hogy mi van akkor, amikor nem akarják meghallani a legégbekiáltóbbat sem. Ádám felpattant, a pultnál kért egy szilvás-fahéjas teát Olíviának, magának egy presszókávét és mindkettőjüknek egy islert.
– Nem szeretem az islert! – mondta, amikor a pincér letette elé. Az picit meglepődött, de látta, hogy a nő nem neki mondja.
– Annyi baj legyen! Kérjek valami mást helyette?
Olívia megrázta a fejét. Olyan hevesen kortyolt bele a teájába, hogy menten megégette a nyelvét.
– Tudom, hogy haragszol…Azt is tudom, hogy csúnya dolog volt nem jelentkeznem, de hidd el, nem rajtam múlott. Elhagytam a telefonom, vagy ellopták, magam sem vagyok biztos benne. Egyszóval ennyi. Próbáltalak elérni, de mire beszereztem egy másikat, eltelt pár nap. Megérted?
A nő hallgatott. Azért ez az egész túl egyszerű volt ahhoz, hogy igaz legyen. De ahhoz, is, hogy hamis. Miért ne lehetett volna igaz, hogy valahol kiesett a zsebéből, vagy valaki lenyúlta? Az ellenkezője mellett is épp ennyi érv szólt.
– Meg – felelte végül tömören. A férfi olyan tekintettel nézett rá, ami alapján a Titanic jéghegye is elolvadt volna percek alatt.
– Tudom, mit gondolsz! Hogy ekkora kamut, pedig nincs igazad! Próbálj meg hinni nekem. Nem adtam okot a kételkedésre, vagy igen? Nézz rám, és mondd a szemembe!
Olívia nem szólt semmit. Fájt a nyelve, és ereje sem volt válaszolni. Nem tudta megérteni, hogy Ádám jelenlétében miért válik belőle ostoba nő? Máskor rátermettebb, ügyesebb, de mellette olyan, mint egy félszeg kislány, aki most pottyant az almafáról. Restellte magát, főleg zűrzavaros érzései miatt.
– Mihelyt vettem újat, látod, azonnal kerestelek! Fontos vagy nekem. Sokkal fontosabb, mint ahogy eddig hittem. Szeretnék veled, lenni amennyit csak lehet. Még a szombati esküvőt is próbáltam elintézni, hátha el tudok menni, de az tényleg nem sikerült. Te nem gondoltad meg magad? Biztos, hogy ott kell lenned?
– Már mondtam, hogy igen. Nem hagyom cserben Brigit, aki számít rám.
– Jogos. Csak az járt a fejemben, hogy szombaton este elugorhatnánk valahová egy kis wellnessre. Ketten lennénk, csendben egy álmos kisvárosban és csak pihennénk. Mit szólsz hozzá? Vágyom rád, vágyom veled lenni.
Olívia felsóhajtott. A kedves szavak nem maradtak hatástalanok. Talán mégis igazat mond Ádám? Túl sok filmet látott már, és azért gyanakszik? Lám, milyen szerelmesen néz rá. Ahogy megfogja a kezét és simogatja, felér fél orgazmussal. Ő is vágyott rá. Hiába mondogatta magának, hogy nem szabad, mert valami nem oké, megérzéseit sutba dobta, és elmosolyodott.
– Hidd el, szíves-örömest lennék veled! – kezdte.
– Na, végre! – kiáltott fel Ádám. – Azt hittem, sose mondod ki! Akkor benne vagy?
– Nem lehet! Épp ezt akartam még hozzátenni. Kérlek, ne hozz kellemetlen helyzetbe! Csak a szívem fájdítod!
– Ez azt jelenti, hogy második helyre szorulok? – A férfi hangjában a keserűség mellett megbújt egy kis agresszió is. Elengedte Olívia kezét, és egy húzásra megitta a kávéját. Mennyire más ilyenkor, tűnt fel a nőnek. Mintha kettő személyiség lakna benne, és hol az egyik, hol a másik kerülne előtérbe.
– Most igen! – próbált mosolyogni, de a gyomra összeugrott. – De majd legközelebb. Mennem kell, ne haragudj! Vár a fiam, és ha kések, képes elindulni egyedül, pedig nem is tudja az utat gyalog.
– Persze, menj csak! Annyit azért tudsz várni, hogy bekapjam a sütit?
Olívia kelletlenül bólintott. Nézte, ahogy komótosan eltördeli és finoman megeszi az islert. Eszébe jutott, hogy ezek a hosszú ujjak pár napja hogyan simogatták, kutatták fel testének legérzékenyebb pontjait, és ettől jólesően megborzongott. Tagadhatatlanul vonzódott hozzá, és a szex is hiányzott neki. Rápillantott az órájára, és tudatosult benne, hogy biztosan el fog késni. Ádám nem sietett az evéssel.
Miután fizettek, az ajtóban úgy váltak el, mintha minden tökéletesen rendben lett volna köztük.
– Hívni foglak, meg írok is! – súgta Ádám, miután hosszan megcsókolta. – Esküszöm, még nő nem volt rám ilyen hatással. Te megbabonáztál engem, drágám! – Azzal még egyszer magához húzta és hosszan megcsókolta újra. Olívia tarkója is belebizsergett ebbe a csókba. Ezer meg ezer éve nem érzett hasonlót. Hogy mondhatott volna erre nemet?
– Várni fogom! – lehelte kipirult arccal, amikor kibontakozott az ölelésből.
– Le se tudsz majd rázni!
Ezen mindketten nevettek. Olívia megfordult és sietősre vette. Ha a forgalom nem lesz nagy, akkor is késni fog minimum tíz percet, ezt sejtette. Márk meg majd haragudni fog, hogy minek ígérte meg, hogy pontos lesz, ha nem képes rá. Mégse bánta a találkozást. Megnyugodott. A telefon elveszett, lett helyette egy másik, és visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Csak ne erőltette volna Ádám oly nagyon azt a szombati találkozót! Kényelmetlenül érezte magát miatta. Ahogy beszállt a kocsijába, megérkezett az első üzenet. Ismeretlen számról, de a tartalma egyértelmű volt:
Nem tudok másra gondolni, csak rád! Az illatodat érzem mindenhol. Csodálatos csaj vagy, és azt akarom, hogy minden pillanatban tudd, kellesz nekem.
Kellesz…Nem kedveli, netán szereti, hanem kell, mint a földnek a tavaszi eső? Vagy mi? Aztán gázt adott és elindult. A nőknek semmi sem jó, pörölt magával. A volt férje mikor mondott neki ilyeneket? Írogatott valaha? Ugyan már! Azon túl, hogy ne felejtsd el befizetni a számlákat, meg penészes sajtot is vegyél, aligha üzent mást. Maximum annyit, hogy puszi. Mikor hallotta utoljára, hogy ekkora szenvedéllyel mondta neki valaki, hogy vágyik rá? Talán soha.
Miközben a megengedettnél gyorsabban száguldott a széles utcákon Márk sulijához, sorban érkeztek az üzenetek: Csodálatos nő vagy! Ezt, ha kell napjában százszor elmondom, és ehhez hasonlók.
Te jó isten, mi történik, kérdezte hangosan, miközben a szája fülig ért a boldogságtól. Lehet, hogy Ádám beleszeretett? Igaz lenne? Már látta is maga előtt, ahogy a kolléganői féltékenyen összesúgnak a háta mögött. Ettől még jobb lett a kedve, és már azt se bánta, ha a fia majd kellemetlen megjegyzés tesz a késésre.
Amikor kiszállt az öreg gesztenyefasor mellett, feltűnt neki, hogy az utolsó üzenetben az áll, hogy: SZ. Semmi más, csak egy betű. Talán egy félénk szeretlek?
Olíviával madarat lehetett volna fogatni ebben a pillanatban. Márk bosszúsan integetett neki, de ő azonban észre se vette, hogy üres kézzel bandukol feléje.
Kép forrása:Pinterest
