Sarah vagyok. Igen, az a nő, akire lehet kígyót-békát kiabálni, de hát valakinek el kell vinni a balhét, nem? Engem nem érdekel, ki mit mond, legtöbbször az se, mit érez, mert ahhoz nekem nincs közöm. Ha tudnék, se avatkoznék más érzéseibe, elég nekem a magaméval megbirkóznom. Egyedülálló, független nő vagyok, akinek annyi jut a jóból, amennyit csak akar. Mivel nem tartozom az átlagos nők közé, ez külsőleg azonnal kiderül, de belül se vagyok üres, ezért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy azt tegyek, amit akarok. Most épp játszom.
Azzal a magyar pasassal szórakozom, akit véletlenül ismertem meg, és kezdetben csak játékra használtam, most azonban kezdem komolyan venni, mert bejön nekem. Persze, nem tökéletes. Jóképű, de nem gazdag. Figyelmes, de nem nagylelkű. Jó a szexben, de jobbnak hiszi magát, mint ami a valóság. Nős, de ez nem visszatartó erő. Odavan értem, ez meg piros pont, de nem dicsőség. Van valamije, ami viszont nekem mindennél fontosabb. Nem a humora vagy a tehetsége. Ugyan már! Két lánya van, és a kisebbik nagy barátnőm lett a napokban. Van köztünk valami különös vonzerő. Az a kislány úgy rajong értem, mintha én lennék Hófehérke, vagy Ariel. Ha meglát, csak a közelemben akar lenni, mászik az ölembe. Kinga a neve, ami abszolút idióta név, magamban Carol-nak hívom, de lehet, hogy csak Carrie lesz belőle. Amióta ismerem, azaz pár napja, minden pillanatban rágondolok. Nem lehet gyerekem. Több orvosnál jártam, mind megerősítette. Az én méhemben nem fogan meg gyerek, ha megtörténne, képtelen lennék kihordani. Évekig gondolkodtam az örökbefogadásról, de ki tudja, kinek a gyerekét kapnám meg. Persze, azt állítanák, hogy egészséges családból származik, apja sportoló, anyja meg szépségkirálynő. Mi mást mondanának? Azt senki nem vallja be, hogy skizofrén vagy genetikailag sérült van a felmenői közt. De Kinga, azaz Carrie tökéletes. Még csak hároméves, nem fog emlékezni ezekre az időkre. Okos, kedves, és ismerem a szüleit, nem bolondok. Miatta jöttem.
Christoph meg azt hiszi, ő a fontos nekem. Minden férfi naiv és hiú. Tőlem aztán a feje tetejére is állhat, nekem akkor se kell csak addig, amíg rá nem veszem, hogy álljon mellém, és legyen a tervem része. Ha szeret, úgyis belemegy, bár most kemény időszak következik az életében. Még nem tudja, azt hiszi, hogy pár napos ittlétem után Londonban tovább lubickol az akváriumban, de a halacska egyszer csak meg fog lepődni. Hogy számító vagyok? Igen, de ki lenne fontosabb a számomra, mint önmagam?!
A tervem egyre inkább kirajzolódik, de egyelőre még szükségem van egy kis időre, hogy a kislány teljes egészében elfogadjon engem. A nagyobbik nem érdekel, rideg, mint a kőszikla, és nagyon hasonlít az anyjára. Okosnak se látszik. Azt gondolom, lassan ideje lesz előjönnöm az ötlettel Christophnak, de ehhez el kell érnem, hogy ne tudjon józanul gondolkodni. Ezt azért nem életem legnehezebb feladata elérni.
Miután hazaértem és a kukába dobtam Gréta holmiját, hívtam egy taxit, és elmentem bevásárolni a Váci utcára. Nem nagy szám, főleg London után, de azért találtam pár jó holmit, főleg fehérneműt, amik a kedvemre voltak. Visszatérve a szállodába, forró fürdőt vettem, majd felhívtam a szeretőmet, hogy eszébe ne jusson egy pillanatig megfeledkezni rólam.
– Helló, Sarah! – mondta óvatosan, amitől majd rámjött a röhögőgörcs.
– Figyelj, én nem tudom, mi van, de nagyon rosszul érzem magam. Görcsöl a gyomrom! Érzem, hogy el fogok ájulni! – közöltem elhaló hangon.
Bevette. Rémülten faggatott, és közölte, hogy azonnal idejön, addig hívjak orvost, vagy keres egy jót, vannak kapcsolatai, tartsak ki. Hallottam, ahogy a háttérben Gréta azt kérdi, hogy talán csak nem az ő főztjétől lettem rosszul? Persze angolul kérdezte, hogy halljam, nehogy kétségem legyen afelől, mit akar tudni. Miután letettem a telefont, bekentem magam egy extrafinom testápolóval, felvettem az új, vörös csipkecsodát, amit nemrég szereztem be, és vártam, hogy beessen Christoph, mert biztos voltam bennem, hogy szélsebesen megérkezik, még akkor is, ha város dugóban ül. De erről szó sem volt. Beparfümöztem magam, köntösbe bújtam és már hallottam is a türelmetlen kopogást.
– Sarah, én vagyok, engedj be! – kiáltotta, mire feltárult az ajtó és ott álltam előtte csábosan, illatozva, hogy pontosan tudja, miért kellett jönnie. Egy pillanatig döbbenten meredt rám, majd kapcsolt.
– Semmi bajod? – kérdezte boldogan.
– Jaj, dehogy nincs. Hiányoztál. Jobban, mint gondolnád.
– Ó, édesem, ezért riasztottál? Annyira féltem…
– Felesleges volt. Csak a testem vágyott az érintésedre. Ugye, nem sietsz?
Elvigyorodott. Láttam, hogy majd felfal a szemével, amikor finoman széttártam a kötösöm és megnyaltam a szám.
– Sose láttam nálad szebb nőt! – lihegte bódultan.
– Ajánlom neked, hogy ez igaz legyen! – feleltem és nyaka köré kulcsoltam a karom. Úgy fonódtam rá, hogy piszkosul érezze, mennyire akarom őt. Akartam is, de nála is jobban akartam a lányát, és annak érzését, hogy anya lehetek.
Úgy estünk egymásnak, mint a kiéhezett vadak, muszáj volt lassítanom, hogy ne rontsa el a tökéletes szeretkezést. Azt akartam, hogy otthon, ha lecsukja a szemét, maga előtt lássa minden porcikámat, és a vágytól legyen süket és vak. Ha ez sikerül, sikerül a tervem is.
– Sarah! Csodálatos vagy! Mindened tökéletes! – suttogta. – Nem akarok mást, csak melletted ébredni, elaludni.
– Tudom, drága! – suttogtam kéjesen.
– Mindent megtennék érted!
– Biztos vagyok benne, de most csókolj úgy, hogy elfelejtsem ki vagyok!
Éreztem, hogy túlzó mondataim még inkább felkorbácsolják vágyát, és már alig bírja ki, hogy ne jusson a csúcsra, de én még nem engedtem. Szája, keze végigjárta testem, és hagytam, hogy birtokba vegyen, hadd higgye, hogy mindent ő irányít. Majdnem igaza is volt, de erről a majdnemről neki fogalma sem volt. Imádom, hogy a férfiakat milyen könnyű becsapni, és még könnyebb a szexszel boldoggá tenni.
Ő már az enyém, ebben biztos voltam, és úgy terveztem, két napon belül elmondom neki, hogy miért is jöttem valójában Magyarországra.
Folytatjuk…
Kép forrása: Pinterest
