Az első délutánt átaludta és csak egy pillanatra ébredt fel, amikor bevillant neki, hogy ez az a kedd, amikor Szurok „ügyintézői” rátörik az ajtót és rájönnek, hogy ő nem teljesítette a kérésüket. Talán nem azonnal jut eszükbe, hogy lelépett, ám valószínűleg nem sok kell hozzá, hogy rájöjjenek. Ennek gondolatára elmosolyodott, és azonnal visszaaludt.
A sorozat többi részét itt olvashatod
Másnap reggel olyan kótyagosan ébredt, mintha nem aludt volna közel tizenkét órát. Kinn már ragyogott a balinéz nap és a paradicsom életre kelt.
Miután lezuhanyozott, eldöntötte, hogy nem borotválkozik meg. Nem baj, ha nem látszik azonnal sima bőrű európainak, aki unalmában érkezett a szigetre. Lesétált a recepcióhoz, közben megfigyelte, hogy hangtalanul tesznek-vesznek a dolgozók. Már többen ébren voltak és vagy taxira vártak, vagy sétálni indultak a kertben, melynek végében ott csillogott az óceán. Neki nem volt kedve a tájjal törődni, előbb meg akarta keresni Alex apját, akit itt mindenki Mr. Bigként ismert. Nem véletlenül, hiszen Nagy volt a vezetékneve.
A recepciós lány csupa mosollyal és végtelen kedvességgel annyit mondott, jelzi, hogy Milán megérkezett, kis türelmet kér.
Pár percen belül megjelent egy testes, enyhén köpcös férfi, aki ékes magyarsággal odakiáltott a srácnak:
– Halló, földi, de jó, hogy végre nem csak káromkodhatok magamban magyarul! Hogy van az én drága hazám? Szépek-e még a lányok? – harsogta.
Milán elnevette magát. Nem igazán ismerte a férfit, de tetszett neki, hogy nem törődik az illemmel, nem finomkodik, hanem a tágas előtérben erőteljesen megrázza a kezét.
– Jó napot! – mondta vidáman. – Magyarország még megvan, és a lányok sokkal, de sokkal szebbek, mint valaha.
– Az baj, nagy baj – komolyodott el a férfi.
– Miért lenne az?
– Azért édes fiam, mert ők ott vannak, én meg itt. – Erre még hangosabb nevetésbe tört ki. – Na, de ne szomorkodjunk, itt sincs okom panaszra. Jöjjön, beszéljünk egy csendes, nyugodt helyen!
Milán követte a férfit, aki széles folyosókon vezette az irodája felé. Mindenhol precíz rend uralkodott, a falakon az óceánt és hajókat ábrázoló festményekkel. Ha jobbra tekintett, egy beépített vízesést látott buja növényzettel, balra az üvegfalon túl pedig a parkot asztalokkal és vidám napernyőkkel. Minden a luxusról árulkodott és arról is, hogy ez férfi tudja, hogyan kell elkápráztatni a vendégeket, hogy a millió szálloda közül az övébe biztosan visszatérjenek a vendégek.
– Foglaljon helyet! – mutatott egy tágas fotelre, amint beléptek az irodába, amelynek egyik fala szintén üvegből volt és a tágas kékségre, a vízre nézett. Ezt a látványt biztosan nem lehet megunni, gondolta a srác.
Leült és várta, hogy a testes férfi is elhelyezkedjen. Kopasz fején alig virított pár hajszál, de ez már rég nem zavarta. Boldog volt Balin és ez sugárzott róla.
– Tegezhetlek? – kérdezte miután szivarral kínálta Milánt. – Tudom, hogy a fiam barátja voltál, és sejtem, hogy nem azért jöttél ilyen messzire, mert Bali szép.
– Persze, köszönöm szépen, de…
– Ne mondj semmit, nem akarok tudni semmiről. Nekem az a fontos, hogy aki nálam dolgozik, az megbízható és jó munkaerő legyen.
– Én az vagyok, uram.
– Még nem tudom. Egy biztos, hogy utánanéztem a dolgaidnak. Szeretném, ha te magáznál, egymás között ne bratyizzunk. Tudom, hogy van tapasztalatod a felszolgálásban. Azt is tudom, hogy apád tönkrement. Gondolom, ennek köze van az ittlétedhez.
– Igen, uram…
– Jó. Ezt tisztáztuk. – Azzal beleszívott a szivarjába és nagy levegőt vett. – Mit szeretnél csinálni itt nálam?
– Egyszerűen csak dolgozni a bárban. Koktélkészítés a kedvencem. Mindig arra vágytam, hogy legyen egy hely, ahol megmutathatom, mit tudok.
– Ez tetszik. De ha szükség van rád sima felszolgálóként, akkor abban is otthon vagy?
– Persze, uram. Vagy tizenöt évig segítettem apának, nem büdös nekem a munka.
A férfi összehúzta a szemét és arca kissé megkeményedett.
– Ha felveszlek, nem hozol rám bajt? Nem kell attól tartanom, hogy a szállodám látja kárát egy idő múlva?
– Semmiképp. Nem vagyok bűnöző! – kiáltotta Milán felháborodva. – Nem magam miatt jöttem el.
– Nagyon remélem, hogy igazat mondasz. Felveszlek egyelőre egy hónapra. Látni akarom, jól járok-e veled. Viszont nem lakhatsz itt, mert azt ki sem tudnád fizetni a fizetésedből. Keresned kell egy olcsóbb szállást a közelben.
– Meglesz, uram és köszönöm.
– Jó. Egy hónap alatt bizonyítsd be nekem, hogy jó vásárt csináltam veled. Nem szívesen alkalmazok európaiakat, azokkal csak a baj van, de veled kivételt teszek, kizárólag a fiam miatt.
– Nem fog csalódni bennem.
– Úgy legyen. Pár napig pihenj, keresgélj, és kezdj pénteken. Igaz, hogy a hétvégén erős, de a mély vízben megmutathatod, mit tudsz. A pult mögé teszlek Niko mellé. Jámbor fiú, kedvelni fogod.
Milán elmosolyodott. Nem volt benne biztos, hogy Niko, akit nem ismert, valóban jámbor. A pultos srácok náluk mindig vetélkedtek egymással. Vagy azon, hogy ki kap több borravalót, vagy a lányok kegyeiért, vagy egyszerűen csak amiatt, hogy ki a népszerűbb. Erősen csodálkozott volna, ha ez itt nem így van. Viszont tudta, hogy ez egy másik világ, másfajta kultúrával, másféle életszemlélettel. Remélte, hogy kellemes csalódás éri. Különben sem azért jött, hogy ő itt kiskirály legyen, sőt az volt a cél, hogy minél kevésbé keltsen feltűnést.
Felállt, kezet nyújtott Mr. Bignek, aki továbbra sem tűnt mogorva vezetőnek. Sőt megkapóan vajszívűnek látszott. Ez a szállodaiparban nem volt előnyös tulajdonság.
Kilépett az ajtón, és azonnal megcsapta a nyitott terasz felől áramló sós tengerillat, ami elvegyült a finom virágok bódító illatával. A nap már magasan ragyogott az égen, és végre fellélegezve tudott arra gondolni, hogy talán az új élete nem is lesz annyira szörnyű, mint várta, pedig ott kellett hagynia a hazáját, a barátait és mindent, amit szeretett.
Nem, nem sajnáltatta magát, hiszen ezen a szigeten, Indonéziában senki nem akar szomorú lenni.
És ekkor az elmúlt napokban már nem először, a kertben megpillantotta azt a lányt, akit a reptéren. De mire alaposan megszemlélte volna, a lány háttal leült le tágas székre az egyik hatalmas, fehér ernyő alá. Tényleg lehetséges lenne, hogy megint őt látta? Még a nevét sem tudta, de úgy érezte, ideje változtatni a helyzeten.
Előző rész
Következő rész:
fotó: Pinterest
