Benedek Tibor. Nincs magyar ember, akinek ne mondana valamit ez a név. Kicsinek, nagynak, idősnek, sportolónak, vagy akár olyannak is, aki soha nem rajongott a vízilabdáért. Bámuljuk az internetes oldalakat, amelyek csak szinte ezzel a hírrel vannak tele, Tibi elment. 48 évesen. Az egyik legnagyobb magyar sportolónk, az egyik legnagyobb magyar EMBERÜNK.
Ki is volt Ő? Háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, 2013 és 2016 között a férfi vízilabda válogatott szövetségi kapitánya, az International Swimming Hall of Fame vagyis a Hírességek Csarnoka magyar tagja a Team Hungary 2000-2008 keretén belül. Mit lehet még ehhez hozzátenni? Az érmek számát, a megnyert díjakat, hányan szerették, hányan becsülték, vagy szerettek volna olyanná válni, mint Ő? Hány gyerek nézett rá fel úgy, mintha egy földre pottyant isten lenne? Hány embernek adott inspirációt, kitartást, hogy elérje a célját?
Egy kisfiú volt, akit gerincproblémája miatt édesanyja vitt le úszni, majd édesapja révén megismerkedett Csapó Gábor olimpiai bajnokkal. Innen már a rengeteg szorgalommal és kitartással vezetett az út a sikerig. Ő volt a magyar vízilabda. Ő volt a kitartás a küzdés, az akaraterő mintaképe. Egy gerincferdüléses kisgyerekből, egy magyar ikon vált. Egy kis reményből, egy nemzet büszkesége lett.
Búcsúzunk tőled Benedek Tibor, és köszönünk mindent!
fotó: Béli Balázs
forrás: Wikipedia
