Tudom, nem szokás. Meg elintézhettem volna emailben, de nem akarok mindig mai lenni. Tényleg jó néha visszamenni abba a világba, ahol nincs azonnaliság, ahol jól esik várni egy visszajelzésre, üzenetre. Még arra is, amiről sejtjük, hogy nem lesz kellemes....
Olívia fürgén pattant fel a villamosra, és az járt a fejében, Márk még biztosan nincs odahaza, mert az edzésnek nincs vége. Mostanában már nem akarta, hogy érte menjen, azt mondta, azt a pár percet busszal is meg tudja tenni....
Én nem tudom, mikor öregedtek meg, de egyik nap már nem olyannak láttam őket, mint régen. Addig nem tűnt fel, hogy anya mosolygós ráncai megszaporodtak, és amikor nevetett a szája felett megjelentek azok az undok kis gyűrődések, amiket utoljára...
Magácska vigyorgott, mint a tejbetök, de nem őszintén. Mr. Gerard Butler úgy nézett rám, hogy az nem szorult magyarázatra. Nem, még véletlenül se úgy, mint a filmeken, jaj, ne legyünk már gyerekek. Látszott a szemén, hogy csak egy gondolat...
Olívia sokkot kapott a betörés hallatán. Vajon miért hozzá? Véletlen volt, vagy célirányos? Mindenesetre, aki próbálkozott, sejthette, hogy nincs odahaza. Vagy egyszerűen kifigyelték.
– A pénz egy piros, bőrkötésű könyvbe van rejtve, aminek kivettem a lapjait – mondta a férjének.
–...
Néha úgy érzem, nem teszek sokat magamért. Pontosabban nem teszek eleget. Mindenkire szánok időt, gondoskodom a körülöttem élőkről, mert társ, szülő és barát is vagyok, de ebben az egészben hol vagyok én? Most nem arról a mérhetetlen önzésről beszélek,...
Mónika vagyok, negyvenhárom éves, elvált és anya. Mindemellett dolgozó nő, született vesztes és maximális idióta. Pontosabban ez voltam egészen egy hónappal ezelőttig, amíg nem tettem semmit és vártam a csodát. Nem jártam sehová, a munkahely, a bolt és a...
Hiszek magamban, mert muszáj! Kiben higgyek, ha magamnak nem vagyok annyira fontos, hogy elhiggyem, érdemes? Nem várhatom el másoktól, hogy bizalmat, jót, erőt szavazzanak nekem, ha én nem vagyok tisztában azzal, hogy mindez meglehet bennem, csak az a dolgom,...
Amikor Alma magához tért, nem sejtette, mennyi idő telhetett el. Hozzávetőleg se érzett semmit a világból. Órák vagy csak percek? Azonban egy dolog változatlan volt. Viktor ott volt, mellette ült a kihúzható kanapén, és mosolygott.
– Nocsak, nocsak! – mondta....
A két nő hosszan hallgatott a vérfagyasztó csendben. Mi lehet borzalmasabb annál, ha valakit faképnél hagynak az oltárnál? Talán az, ha kiderül róla, hogy szélhámos. Hogy mi motiválhatta Ádám-Barnát, arra a két barátnő nem tudott választ találni.
Leültek a kanapéra,...
