A férjem egy idióta. Régóta tudom, csak nem akarom a nap minden percében orra alá dörgölni. Nem figyel senkire, mondja a magáét, és természetesen mindenkinél okosabb. Nálam meg pláne, mert húsz éve úgy kezel, mintha félkegyelmű lennék. Ráhagyom, nincs...
Alig két év múlt el azóta, hogy a világ gyökerestől kifordult a sarkából. Elképedve láttuk, hogy meg lehet állni, lehet pihenni, és a család hirtelen nagyon fontos lett. Aztán megéltünk mélységeket és magasságokat a betegség terjedése által, láttunk...
Egész úton kiabált. Szidta a látót. Olyan hangosan rikácsolt, hogy Rebeka félreállt, és megkérdezte tőle, akar-e valamit inni, vagy ordítana egy nagyot a mező közepén? Úgyis ott vannak, hasznosabb lenne, mint ez a jajgatás. Ha egyiket sem, akkor fogja...
Kinn a zord épület előtt már annyira türelmetlen vagyok, hogy kis híján elbőgöm magam. Ráz a hideg, de nem azért, mert fázom, inkább az aggodalom és a fájdalom teszi.
– Mamika! Hogy vagy? – kiáltom, amikor végre Mirkó telefonján felhívhatom...
Az asszony üveges tekintettel bámulta a kirakatot, és nem mozdult legalább fél órán át. Arca olykor megtelt fénnyel, aztán kihunyt, mint a könnyű szélben imbolygó gyertyaláng. Ráncai feltöltődtek, majd megint árkokat vájtak sárgás bőrébe. Lábán világosbarna szandáljának sarka ferdére...
Közeledik a nyár. De a szabadsággal együtt a feladatok sem szűnnek meg sok esetben. Sok iskolában kapnak a gyerekek nyárra szóló olvasmányokat.
A házi olvasmányokat senki nem szereti. Lehet mást mondani, hadd erősítse a szabályt a kivétel. Legyen az bármilyen...
„A körülötted lévő emberek jelentik az élet gazdagságát.” /André Aleman/
Amióta világ a világ a barátságok életünk olyan építőkövei, amelyek nélkül takaros kis élet- házunk aligha épülhetne stabil alapokra. Sokszor a szerelmeket is túlélik, kibírják a távolságot, a féltékenységet, az...
A dicséret, a jó szó, az elismerés az élet olyan építőköve, ami minden cement nélkül is várrá tud magasodni, ha jól csináljuk. Régebben, 30-40 évvel ezelőtt egyszerűen kevesebbet dicsértek az emberek. A gyerekeket meg pláne. Mindenki tette a dolgát....
– Igen – válaszolom óvatosan. Nem vagyok benne biztos, hogy meg kell-e mondanom, de aztán elhessegetem a félelmem. Napok óta elnyomom a rettegésem, máson sem jár az eszem, csakhogy kiben bízhatok meg…Ez nem szűnik meg azáltal, hogy a rendőrségen...
Ezt a történetet egyik kolléganőm osztotta meg velem. Ismerem őt, nem egy elvarázsolt lélek, nem az a fajta, aki kitalál mindent, csakhogy középpontba kerüljön. Ezért is különleges a története, amely pár napja esett meg vele…
Jöjjön Kinga nem mindennapi útja...
