Közeledik a nyár. De a szabadsággal együtt a feladatok sem szűnnek meg sok esetben. Sok iskolában kapnak a gyerekek nyárra szóló olvasmányokat.
A házi olvasmányokat senki nem szereti. Lehet mást mondani, hadd erősítse a szabályt a kivétel. Legyen az bármilyen jó könyv, ha muszáj olvasni, akkor a muszáj finoman, de biztos kézzel gyilkolja meg az élvezetet. Természetesen találkozhatunk a neten olyan cikkekkel, hozzászólásokkal, amelyekben az áll, hogy a gyerekek és a szüleik is imádták a Ruminit vagy az újból virágkorát élő Szeleburdi családot. Mindkettő kiváló mű, de nem házi olvasmányként szeretjük.
A gyerek nem kedveli, mert el kell olvasni. Maga az olvasás sokaknak okoz fizikai kínt. A képvetítés lehetőségét egyre kevesebben ismerik. A fantázia elkorcsosulása egyenes arányban növekszik a tévézéssel és most már a telefonozással. Nem igazán kell ábrándozni, nincs belső vetítés, mert a technika megölte a bennünk megbúvó rendezőt és koreográfust. Ha Micimackó sárga és piros pólója van, ami összement a mosásban, akkor az van. Csak ez lehet, mert Hollywoodban így álmodták meg és mindent megtettek azért, hogy máshogyan ne is tudjunk rá gondolni.
A szülők is imádják, állítják egyesek…Ez városi legenda. A szülőnek teher. Hatalmas nyomás nehezedik rá, ezért este fáradtan, nyúzottan vagy felolvassa felét, csak hogy túl legyenek rajta, vagy veszekszik minden egyes nap, mert a csemetéje nehezen fog neki, viszont annál könnyebben megunja. Ha végre túljutnak rajta és az egész család Egri csillagok lázban ég, akkor meg kell csinálni az olvasónaplót, a feladatokat, a keresztrejtvényeket és mindazt, amit a kreatív pedagógus kitalált, hogy érdekesebbé tegye a megértést.
Csak a legfontosabb veszik el. Az olvasás öröme. Ki szeretne egy regény elolvasása után részletes beszámolót adni a szereplők életútjáról, külsejéről, és utána akasztófajáték keretein belül megmutatni, hogy ráismerünk-e a főhősökre?
Az olvasást nem lehet ily módon erőltetni. Lehet, hogy végigszenved valaki egy könyvet, mert lelkiismeretes, mert ötöst akar, de hogy nem fogja igazán kedvelni, az biztos. Olvasni azért olvasunk, ha még tesszük, mert jó. Mert az a világ az, amibe bármikor beléphetünk és részesei lehetünk. Új távlatok nyílnak, és a felhőkön ülve megérthetjük, milyen is az a dimenzió, amiről csak álmodozunk.
Ehelyett erőszakkal akarjuk elfogadtatni egy-egy író művét. Jókai, Mikszáth, Gárdonyi nem megfogható a legtöbb iskolás számára. Harmadikban A kis herceget olvasni vajon mi értelme? Ugyanez vonatkozik a nem gyereknek írt Micimackóra is. Lassie, Vuk és Harry Potter, de a Félőlény története sem lesz szimpatikus azáltal, hogy ki kell elemezni.
Minden regény, mese, vers attól válik különlegessé, hogy mindenki a saját olvasatát látja benne. Hiába sulykolják a fejünkbe, vajh mit akarhatott mondani Ady, Petőfi, mi tudjuk, hogy nem láthatunk a fejükbe. Az érzéseket, amelyeket kiváltanak belőlünk, nem megtanulni kell, hanem átélni.
Aki a házi olvasmányok feldolgozását kitalálta iskolások számára, biztosan nem szeretett olvasni. Az örömöt, amit egy regénybe való beleolvadás jelent, biztosan nem ismerte, mert eszébe sem jutott volna kötelezővé tenni egyes műveket.
Nem hiszem, hogy valaki valaha azért szerette meg az olvasást, mert jó könyvet olvastattak vele kötelező gyanánt az iskolában.
Iskolarendszerünkben a sok egyéb hiba mellett, ezen is érdemes lenne változtatni. Az olvasás varázslatos tevékenység. Élmény a köbön. Kizárólag annak, aki tud, akinek olvastak, akinek van fantáziája. Ennek fejlesztése sokkal nagyobb kihívás a mai világban, mint kiadni nyárra az elolvasnivalót, de akár év közben is, heti egy órában nyúzni valamelyik könyvet, és persze heteken át a gyereket.
Kép forrása: Pinterest
