Milán másnap meghirdette a bárt és attól függetlenül, hogy jó helyen volt, nem jelentkezett vásárló. Ez gyanús volt, hiszen kedvelt hely volt évtizedek óta. Egy-két telefon után csendesen meghalt az érdeklődés. Csak nehezen jött rá, hogy nem véletlenül. Aki...
Már elmúltál negyven, ötven, hatvan, ki tudja mennyi, mert egy idő után a boldog szülinap már nem feltétlenül boldog, főleg, mert számolni sem akarod.
Hihetetlenül sok minden van mögötted. A legtöbb dolgot már rég elfelejtetted, vagy apróságnak véled, mert már...
Milán hatalmasat káromkodott. Apja pár hete halt meg, de anyja most nem haragudott minősíthetetlen modoráért. Tudta, hogy ritkán jön ki a sodrából, de ha igen, akkor a vulkánkitörés gyenge tábortűz mellette.
Most viszont alapos oka volt dühének. Apja étterme már...
Már megint egy levél, gondolta Emma csodálkozva. Eddig egyiket sem olvasta el, de mindegyiken nagyon tetszett neki a kézírás. Valahonnan ismerős volt neki, de már olyan régen nem kapott levelet, hogy nem tudta felidézni, vajon kié lehet.
Manapság már nemigen...
A szokásos körök után Vivi önazonosan, minden szabályt áthágva kérdezősködni kezdett.
- Te tudatosan vagy szingli, vagy így alakult? Gyereket se akarsz? - csapta az arcába egy szuszra a kérdéseit. Tudta jól, hogy Edit barátnője, ez a minden lében két kanál...
Felvette a saruját - szerette ezt a puha bőrből készült, messzi tájakat bejárt lábbelit - és elindult a szokásos sétájára. Egyedül, át a tarka, rogyásig áldott kertek melletti kis úton, fel a hegyre, ahol simogatnak a fűszálak és ahol...
Még a nagyapja építette neki ezt a kis kuckót. Fentről a diófáról, a bunker kerek ablakocskájából egészen messzire ellátni. És elhallani. Azt mondjuk nem nagyon szerette. “Olyankor” mindig magára csukta a rozoga, megvetemedett kis ajtót, egy ócska kartonlappal letakarta...
Az igaz történetekkel sokszor úgy van az ember, hogy csodálkozni sem mer nagyon, mert nem tudja elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sok emberrel találkozom, még több ember között dolgozom, mindig megtalálnak a különös történetek. Ezekből hoztam egy csokornyit a történetek főszereplőinek...
A sárga, barna és piros falevelek haláltáncot jártak a szellővel Ida kertjében. Ő meg csak állt a nappali ablakában, kezében egy kávéval, és gyönyörködött az életigenlés és az elmúlás kettősségében. Ilyen volt ő is: szerette az életet, de szenvedett...
Soma
Szeretem Lucát. Nem úgy képletesen, hanem valóságosan. Még akkor is, ha hülye és nem érti meg. Amikor megmondtam neki, lefagyott. Tényleg nem tűnt boldognak. Döbbenten bámult rám, majd nevetni kezdett, mert szerinte jó a humorom. Tudtára adtam, hogy ez...
