Kedves Nagymamám!
Anya azt mondta, írjak neked, mert annak örülni fogsz. Én nem örülök, hogy írnom kell, még ha nem is kézzel. Nem megyünk haza, és te sem jössz, így maradnak a szavak. Mindketten tudjuk, hogy nem jelentenek annyit, mintha ott lennénk nálad vagy te itt a mi apró albérletünkben.
Nem tudunk hazamenni, mert egyelőre nincs annyi pénzünk, hogy utazgassunk. Anya már az első héten eltörte a kezét, ami csak azért volt vicces, mert takarítás közben csúszott el az iskola folyosóján. Pokolian mérges volt magára, de ilyen, amikor az ember figyelmetlen. Ő nem így mondta, hanem valami szántást és cigányt emlegetett, de már elfelejtettem. Tudom, hogy gyűlöl az iskolában takarítani, ő, aki mindig lelkes tanár volt, most a létra legalsó lépcsőfokára került. Hogy milyen létra, azt te biztosan tudod. Kilenc éves leszek, de nem mindig értem ezeket a kifejezéseket, talán, mert egyik sem cool.
Tíz hónapja jöttünk el, de én nem vagyok még itthon. Írország… Már amennyit láttam belőle, zöld. Sokat esik az eső, és az emberek itt se vidámabbak, mint otthon. Apa viszont több pénzt keres, nem dolgozik állandóan. Azt mondja, megszokta a baloldali közlekedést, és a busz, amit itt vezet, nem kanyarodik rossz felé. Egy biztos, többet van velünk és folyton azt sorolja, semmit nem bán.
Még nem tudjuk, milyen lesz az első karácsony nélküled, a papa nélkülit ismerjük. Már három elmúlt nélküle, és te azóta vagy egyedül.
Itt nincs Mikulás, azaz van, de nem az a neve és rosszkor érkezik. Valamiért karácsonykor toppan be, pedig tudhatná, hogy akkor született a kis Jézus és az angyalok díszítik a fát, nem az emberek. Amikor ezt elmeséltem Marie-nak, úgy rám meresztette a szemét, hogy azt hittem, kiesik mind a kettő. Aztán meg kinevetett, csak Tom védett meg. Kijelentette, hogy igazam van. Tom vörös hajú, szeplős, igazi ír fiú. Nagyon tetszik nekem, de meg ne mondd anyának, mert halálra szekírozna.
Nem megyünk haza, mert nekünk most ez a haza, mondta anya tegnap, de téved. Nekem nem. Ahol te vagy, az unokatestvéreim meg az óvodám, nekem ott van.
Elárulok még egy titkot: nálad a kertben elástam egy legofigurát az eperfa mellett, hogy lássam, meddig bírja a föld alatt. Kíváncsi vagyok. Én nem akarom se Írországot, se Dublint karácsonykor szeretni. Te hiányzol, nem a bejglid meg a sült hal, amit nem szeretek, hanem a karácsonyi meséd, amit minden évben kitalálsz. Apa mérgesen megjegyezte, hogy erre való a telefon. Néha nem értem a felnőtteket. Tényleg azt hiszik, hogy egy tárgy mindenkor segít? A hangod is más, ha beszélünk, még a szemed sem ragyog úgy, kivéve, amikor majdnem sírsz.
Talán jövőre minden jobb lesz és velünk lehetsz, vagy mi nálad. Nagyi, elárulom neked, tudom, hogy a karácsony nem mindenhol boldog. Még azt se bánnám, ha otthon nem esne a hó, mint itt, csak mehessek hozzád, és te kívánj nekünk áldott ünnepet.
Befejezem, anya sürget. Mennem kell balettre. Alig várom, hogy kiáshassam a legot, addig kérlek, őrizd meg nekem.
Ölellek: Viki
fotó: Pinterest
