Ősz van. Erőlködik még a nap, de hiába. A sete-suta sugarak délutánra elfáradnak, és alig pislákolnak. Finom mozdulattal engedik el az utolsó meleg pillanatokat, hogy azok egyszerű ködköntösbe bújva aludjanak hónapokon keresztül.
Szeretnék elköszönni tőlük, de nem kíváncsiak már senkire.Még...
"Fél óra múlva azonban kifordult a világ a sarkából. Nyílt a csengettyűs ajtó, és megjelent a várva várt férfi kezében egy négyzet alakú csomaggal."
Az előző részeket itt olvashatod
Laura kis híján elejtette a ropogós péksütemény, amit épp átnyújtani készült egy...
Legtöbb problémánk abból fakad, hogy azt hisszük, mások boldogabbak, jobban megy neki, többet nevetnek, jobb helyeken járnak, fantasztikus élmények érik őket. Kifelé azt közvetíti a sok mosolygós ember, hogy sikeres, olyasmit is megtehet, amit a legtöbben nem. A gyerekei...
A gyönyörűen csomagolt aranypapír egy képkeretet rejtett. A képen egy szőke lány integetett valakinek csillagszemmel. Háttérben látszódott a Balaton és a Tihanyi Apátság. A lány ismerősnek tűnt. Laura biztos volt benne, hogy látta már. Ismerős volt a tekintete. Hullámos...
Fekete férfi vázas bringája szinte világított a sok kopott tanyabájk mellett, amikor “leparkolt” a gyógyszertár előtt. Kikerülte a bejáratnál cseverésző néniket, és beállt a sorba. “Vidéken” ez már csak így megy, ezt is meg kell szoknia. Fél éve hangolódik...
"Laura önmaga számára érthetetlen módon, elaludt. A csengőszó ébresztette fel. Két emberre számított: Lucára és Oliverre. Végül is igaza lett."
Az előző részeket itt olvashatod
Luca robbant be, aki természetesen nem hozott kulcsot magával, a kapun meg csak úgy becsusszant, amikor...
Túl sok volt ez neki. Negyed év alatt új munkakörbe helyezték - két évvel a nyugdíjazása előtt lett egy rideg, munkamániás főnöke, aztán elköltözött a fia, igaz, hogy csak a szomszéd nagyváros kollégiumába, de akkor is… néha úgy érezte,...
Szeretem az őszt. A színes, meleg, nagy sálakat. A színeket: a vibráló vöröseket és sárgákat, a tompa barnákat és szürkéket, amelyek keringőt táncolnak a retinám nagyszínpadán.
Feltöltenek és megnyugtatnak. Szeretem az ősz ízeit is… a fanyar céklát, az édes...
– Van egy kis gond! – közölte a srác. – Azaz több is.
– Na, mondd! – biztatta.
– Nem tudom a neved.
– Én se a tied –súgta oda neki a lány kuncogva.
– Na, szép.
– Laura vagyok. És a mi a gond még?
– Oliver vagyok,...
Felnyitotta a ládikót és egy pici kártyán ennyi állt benne: Állandóan. B.
A mai napon már másodszor látta ezt. Ijesztőnek tűnt. Mint valami horrorfilmben. Nem érezte, hogy kedves, vagy figyelmes ajándék.
Állandóan mi? Állandóan követi? Megfigyeli? És ki? Miért?
A dobozt viszont ugyanolyan...
