– Jöjjön csak be! – nézett fel a papírjaiból a cég mindenható főnöke. Máskor se volt túl kedves, most sem. Nyakán megfeszült egy ér, látszott rajta, torkig van mindennel.
– Üljön le, beszéljük át a dolgokat!
Zsolt bólintott, bár nem tudta, mi átbeszélnivalójuk lehet még, hiszen mint megtudta, kiderült, hogy ártatlan.
– Hallgatom, uram!
– Tudja, sajnálom ezt az egészet! Végtelenül kellemetlen nekem, magának meg nemkülönben. Nem értem, hogy jutottunk idáig, mert régen se volt fenékig tejfel az élet, de egy jó munkáért ilyen eszközökhöz nem folyamodtunk. Ártott maga annak a lánynak valaha is?
– Dehogy ártottam. Aljas húzás volt tőle. Majdnem tönkretett.
– Ne aggódjon, nem vagyok én kispályás, sejtettem, hogy csőbe akarják húzni. Viszont maga remekül vette az akadályokat, mert már a felvétel is elég jó ötlet volt, de a megmentője pláne.
Zsolt érzett némi iróniát a hangjában.
– Csak nem gondolja, hogy közöm van hozzá? Én nem is ismerem őt.
–Tudom, tudom, de az biztos, hogy annak a kislánynak maga sokat jelenthet, mert nem kis bátorsággal védte meg. De ne higgye, hogy személyeskedni akarok. Írisztől megváltunk azonnali hatállyal, miközben elgondolkodtam azon, hogy a maga projektje mennyire kelendő. Ha sikere lesz, szeretném, ha tárgyalnánk az előléptetéséről, mert úgy érzem, nagy potenciál van önben.
A srác nem mosolygott. Úgy érezte, rosszul hall. Lehet, hogy Írisz akaratán kívül mégis jót tett vele? Miféle játéka ez a sorsnak? Nem volt benne biztos, hogy jól hall. Az elmúlt napok eseményei megviselték, nem mert már bízni senkiben. Ő, aki egy egyszerű szerelmes levéllel is elbajlódott nem is olyan rég, most gyanakodva hallgatta a méregdrága öltönybe bujtatott igazgató ajánlatát, miközben végignézett magán, és úgy érezte, lesz valami csavar még az ügyben. De nem volt.
-Tudja, Zsolt, úgy hiszem, az önhöz hasonló higgadt munkaerőre van a legnagyobb szükség manapság. Kevesen tudták volna olyan jól kezelni a helyzetet, ahogy maga. Ne feledje, figyelemmel követem, és remélem, hogy soha nem kerül hasonló helyzetbe. Addig is minden jót!
Azzal felállt és kezet nyújtott. Az egész jelenet szürreális volt, úgy tűnt, hirtelen előugrik valahonnan egy idegen, és azt kiáltja, kandi kamera. Erre majd mindenki hangosan röhögni kezd. Mégse következett be semmi hasonló, ezért megfordult, és a nap folyamán másodszor, immár könnyű szívvel hagyta el az irodát. Az élet nem állt meg mialatt őt meggyanúsították, de azután sem, ahogy kiderült az igazság. És ez így volt rendjén.
Egy emelettel lejjebb azonban Emma szája fülig ért. Végre elérte, hogy Zsolt felfigyeljen rá, még akkor is, ha nem ez volt a legjobb alkalom. Tudta ő, hogy Írisz nem egyenes ember, mégse hitte volna, hogy szükség lesz rá az ő közreműködésére valaki becsületének a visszaállításában. Régóta figyelte a fiút, és olykor követte is, csak azért, hogy távolról rajonghasson érte. A kukkolás ebben az esetben kifejezetten hasznosnak bizonyult. Bár azt Emma pontosan tudta, hogy hazudott arról, hogy látta kijönni Íriszt a kis tárgyalóból. Nem, arról lemaradt, de a folyosó végén valóban belebotlott, és nem volt semmi baja az égadta világon. Ebből nem következhetett más, csak Zsolt ártatlansága. Neki meg megérte mást állítani, mert a munkaidő végeztével egy csokor virág érkezett a nevére. Nem volt mellette név, csak egy Köszönöm feliratú kártya. Elnevette magát, és a liliomcsokrot egy nagy vázába helyezte.
Kilépve azonban az irodaházból Emma megcsúszott egy olajfolton, ami a járdán éktelenkedett, és hatalmasat esett. Érezte, hogy megreccsen a bokája, ami hatalmas fájdalommal járt. Az ajkába harapott, majd megpróbált felállni, de nem sikerült neki. Egy fekete árnyék suhant el mellette, de nem segített neki.
– Minden jót! – suttogta a kapucnis alak, és el is tűnt a sarkon.
Emma biztos volt benne, hogy csak nő lehetett, megérezte az illatát.
Zsolt este kimerülten bámulta a meccset, alig tudott koncentrálni, annyira nem tette helyre magában az eseményeket. De amikor meglátta, hogy emailje érkezett, megborzongott.
Most boldog vagy? – Ennyi volt benne. És még egy mondat: Én nem lennék a helyedben.
Ennek úgy látszik nem lesz vége ilyen könnyedén, sóhajtott fel haragosan, majd gyors elhatározással megszüntette a mailcímét, csinált egy újat, és úgy döntött, ideje kialudnia magát.
Vége
Kép forrása: Pinterest
