Ha egy pár szerelmeskedik, akkor hatan vannak jelen az ágyban

A vasaló forró gőze újra és újra arcul csapta, amint a férfi ingét vasalta. Nem bánta, sőt, hagyta, hogy ilyenkor új irányba terelődjenek múltban révedező gondolatai. A szexen agyalt éppen. Jó volt vele lenni. Pontosabban: ő volt az első pasi, akivel jó volt szeretkezni. Pedig volt már tapasztalata bőven, de innen nézve az mind csak szimpla dugás volt. Olyan megalázós, kihasználós, szégyenteli. Vele viszont egyszerre volt testileg tüzes és lelkileg biztonságos. Nem hitte volna, hogy egyszer lesz egy ilyen társa.

Pffffhööö… csapott fel a vasaló hirtelen. A főiskolán az egyik kurzuson azt tanulta a szeretkezés lélektanáról, hogy ha egy pár szerelmeskedik, akkor hatan vannak jelen az ágyban: nemcsak a férfi és a nő, de azoknak a szülei is – az apa bánásmódja az anyával, az anya viszonyulása a nőiségéhez, anyaságához, a szülők bizalma egymás iránt… Ezernyi kavargó tulajdonság és sorsbélyeg egyszerre lüktet ott, abban az aktusban. Tizennyolc évének minden keserű arcátlanságával felvértezve vitatkozni kezdett a tanárával. Neki, aki egy ideig a szüleivel nyomorgott, majd gyerekotthonba került, aztán egy leuraló, verbálisan és szexuálisan is bántalmazásokban örömöt lelő galerihez csapódott, vajon hány meg hány “embert” vinne magával az ágyba? A tanár meglátta a fájdalmas kérdések mögött rejlő nőt. Az óra végén odament hozzá, és egy hosszabb beszélgetés végén megkapta egy terapeuta nevét és elérhetőségét.

Szzzssss… ugrasztotta egy nagyot a gondolataiban a vasaló. Az összetört lélek, az önbecsülés hiánya, a téves testkép és a szeretet kicsiholásának egyetlen eszközeként kezelt üres szexualitás persze nem gyógyultak meg egykönnyen. Évekig tartó terápia után találkozott vele. Addig az önismeret, az önmunka elvette az idejét és a fókuszát a párkapcsolatokról, de akkor, ott, azon a napon érezte, hogy egy korszak lezárult, és képes lesz társa lenni a férfinak. Nem kertelt: megosztotta vele fájdalmas múltjának részleteit. Ő pedig türelmesen kivárta, ameddig ő és ő végre “mivé” válik, a múlt összetöretése pedig semmivé.

Ssshhhhhuuuu… Sosem gondolta, hogy egyszer férjhez megy, otthona lesz, és egy hófehér inget vasal majd annak, akit szeret. Hogy képes lesz egy kirakat tükrében megnézni magát – egyáltalán, hogy felemeli majd a fejét a kirakatig. Hogy este fel meri majd kapcsolni a villanyt, miközben fürdik. Hogy elhiszi: nem kell odavetnie magát mindenkinek csak azért, hogy szeretetet kapjon. Hálát érzett.

Szeretett vasalni.

 

 

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Please enter your comment!
Please enter your name here