Amikor az embernek gyermeke születik, megváltozik a világ: őt látja a világ legszebb, legügyesebb és legokosabb csemetéjének. Később persze belátja, hogy nem mindenben kimagasló vagy tökéletes az utód, de neki akkor is a mindene marad. Jó esetben a gyermek képességeit megismerve, az ő érdekét szem előtt tartva terelgeti megfelelő iskola, sport vagy hivatás felé.
Néha azonban hiba csúszik a gépezetbe: a szülő a saját, be nem teljesült vágyát, célját akarja megvalósíttatni a gyermekével. Elvakultan, kíméletlenül.
Ha alkalmas rá, ha nem.
A kis Judith Barsi igyekezett teljesíteni a szülei álmát. Beleilleni az Amerikai Álomba. Négy évesen már színészkedett: 70 reklámfilmben, ezen kívül sorozatokban és számos filmben is szerepelt. A rendezői utasításokat gyorsan és tökéletesen megértve, fegyelmezetten dolgozott, noha még nem volt tíz éves sem. Szép gázsijából – évente több mint 100 000 dollárt keresett – háromszobás házat vettek a szülei a Los Angeles-i West Hillsben.
Mindezért azonban nem kapott sem dicséretet, sem hálát, de még jó bánásmódot sem. Magyar származású apa, Barsi József, aki az 56-os forradalom után emigrált Amerikába, súlyos alkoholproblémákkal küzdött, és rendszeresen bántalmazta a kislányát, valamint magyar származású feleségét, Máriát. A családfő azzal fenyegetőzött, hogy elvágja a torkukat és rájuk gyújtja a házat.
Noha Mária elmenekült a bántalmazó kapcsolatból, a férfi rájuk talált, és tettekre váltotta a fenyegetését.
1988. július 25-én este fejbe lőtte az alvó Judithot és Máriát, aztán leöntötte őket benzinnel, és felgyújtotta a holttesteket. Végül magával is végzett.
A kis Judith legutolsó filmjét 1989 novemberében mutatták be. A Charlie – minden kutya a mennybe jut című rajzfilm – amelyben ő kölcsönzi az egyik főszereplő hangját – záródalát, a Love Survives-t az ő tiszteletére írták.
