Elmesélek nektek egy történetet… ❤️ Alex és Emily történetét, akik nem hittek a csodában, míg az univerzum ezer apró részletének összeállásából ki nem rajzolódott az igaz szerelem, mert akiket egymáshoz rendelt a sors azok akárhogy is, de találkozni fognak…
Karácsonyi mese – Alex 1. rész
Karácsonyi mese – Emily – 1. rész
Karácsonyi mese – Alex 2. rész
Karácsonyi mese – Emily 2. rész
…
Finom, leheletnyi vékony hóréteg fed mindent. Még kevés autó járt az utcánkban, így az út fehérsége is sértetlen. Boldogan kortyolok bele a kávémba, és a macskát próbálom rávenni, hogy ki kell fáradjon a házból akkor is a dolgát elvégezni, ha nem csak a folyékony, de szilárd halmazállapotú víztől is halálfélelme van.
A hó finoman szállingózik, nézem a hópelyhek táncát, és reménykedem, hogy a hőmérséklet nulla fok alatt marad, hogy megőrizze a havat nekünk. Gyermekem már robog lefele a lépcsőn, ámulok, hogy nincs könyörgés a felkelésre és az öltözködésre sem, fahéjas kekszet töm a szájába, és közli kiment hógolyót gyúrni.
Összekészülődök én is, és titkon már a gondolataim az irodaház felé járnak. Vajon Ő is örül a hóesésnek, vagy utálja az egészet?
A gyereket gyorsan kidobom a suli előtt, és már sietek is a parkolóba, ahol a kocsit kirúgva magam alól már szaladok is a buszmegálló felé. Késésben vagyok. Feltuszkolom magam a buszra, de nem is akarok tovább furakodni, megállok az ajtóban, és hagyom azt éles berregéssel becsukódni.
Lassan gurulunk, nagy a forgalom, esik a hó, és sokan ilyenkor tötyögős gyökkettő sebességben cirkulálnak a munkahelyük fele. Oké, gyerünk, érjünk már az épület elé, fohászkodom magamban, amikor meglátom Őt. A szokásos szőrmés kabátot viseli, farmerja álom jól áll rajta. A bakancsa bekötésével most sem bajlódott, egyik vállán hanyagul átvetett hátizsák, fején sapka. Bal karjába tipegős szőke nő kapaszkodik, láthatóan komoly problémái vannak a közlekedéssel majd tíz centis magassarkújában, a talpa alatt csúszóssá vált havon. Hosszú szőke loknijai babásan szinte egybecsigásodva lógnak, piros pulóverének mély dekoltázsa épp hogy bent tartja kebleit, szűk fekete szoknyája térd alatt végződik, így még totyogósabb járása. Szétnyíló kabátját másik kezével próbálja összetartani maga előtt, de láthatóan ez nem mindig sikerül.
Szélesen mosolyog az Idegenemre, aki próbálja talpon tartani a nőt, és nem vonszolni maga után a bejárat felé. Közben tekintetét láthatóan az elhaladó buszokra szegezi, valamiért az az érzésem, hogy ideges. Lassan kúszok be a járatommal a látómezejébe, mikor meglát, megenyhülnek vonásai.
A hó most már szakad, a fehér vattalabdák között látom, ahogy szabad kezét felemeli és int. Elmosolyodom, és kezem az ajtóüvegre tapasztom, és már távolodom is az irodaháztól, és vesztem el alakját.
Állok, és nem tudom, mit higgyek. Ki volt a szőke pingvin? A barátnője? A kolléganője? Valaki, akivel éppen kialakulóban van valami? Szép volt a nő, nekem mondjuk kicsit túlfestett volt az arca, de nem mondhatom, hogy semmilyen. Szép volt, a franc vigye el.
Csalódott vagyok. Titkon szőtt álomtörténetem a fejemben most megtépázódott. Tiszta idióta vagyok. És ha ez csak egy kolléganő volt, ám otthon van egy topmodell feleség, és három lurkó?
De intett. Nekem. És egyáltalán, ez nem lehet véletlen, hogy láthatóan Ő is figyeli az órát és ott áll az ajtóban.
Nem, nem hiszem, hogy van családja. Nem hiszem azt sem, hogy lenne barátnője. Nem lehet, Ő nem az a fajta. Nem telik jól a napom, tépelődőm magamban, hogy mit csináljak, a gondolatok csak úgy zakatolnak a fejemben.
A következő két napban megint nem láttam, idegesen és csalódottan vettem tudomásul, hogy újra eltűnt. Rosszkedvem egész nap stagnál, otthon egykedvűen főzöm a vacsorát, és burkolódzom be esténként a tv elé kedvenc plédembe, miután a gyerekkel megvívom a szokásos ” le kell feküdni” harcot.
Továbbra is jár az agyam, gondolkodom, hogy mit kellene tennem, vicc, hogy egy idegen így beférkőzött a lelkembe. Mondjuk, most lesz időm kigondolni, kivettem a hét utolsó két napját szabadságnak, rengeteg elintézni való van még karácsony előtt, ami már itt van a nyakunkon.
Végül úgy döntök, hogy nem agyalok sem a jóképű Idegenen, sem a szőke ciklonon, és azon sem, hogy éppen egy fantom kapcsolatot próbálok igazolni magamban. A két napban sikerült mindent megvennem, és elintéznem, a következő két nap az utolsó hétvége karácsony előtt. A ház már teljes karácsonyi pompában villog, a fenyőfát másnap tervezzük megvenni, a süteményeket is elkezdem legyártani.
Idegesen veszem tudomásul, hogy már csak egy nap van karácsonyig, egy hétfő, és utána két hétig a közelébe se megyek az irodaháznak. Várom és rettegek a hétfő reggeltől. Újra látnám, de tudom azt is, hogy ha nem, akkor most sokáig nem fogom.
Félek, hogy elillan a varázs, vagy rátalál az igaz szerelem valamelyik karácsonyi buliban. Vagy csak félek, hogy ez az egész nem is igaz, csak egy álom. Egy karácsonyi álom. (folytatjuk)
Alex és Emily történetének folytatását 28-án szombaton olvashatjátok.
Fotó: Internet / Pinterest
