Még fiatal serdülő lányként láttam meg egyszer, a jóképű, kissé ázsiai vonásokkal megfűszerezett fiatal színészt Keanu Reeves-t egy filmben, ahol futott egy lángokba borult busz után (Féktelenül). Azt gondoltam elsőre, hogy milyen furán befele tartja a lábfejét, szinte dobálja még járás közben is, hogy a manóba nem kezdenek valamit ezzel egy filmsztárnál.
Aztán rájöttem, hogy nem szabad ezzel kezdeni semmit, mert ez már egy névjegye, egy szexepilje, ugyanúgy, mint mélyen ülő keleti vonású szemei, amit kínai-hawaii származású édesapjától örökölt. Ez azért elég jó kis mix, nem?
És tény és való, hogy ha látnék 100 pasit futni, csak derékól, vagy akár térdtől lefele, akkor is kiszúrnám Keanu-t.
Én akkor, és ott, abban a filmben totális – sajnálatomra csak plátói – szerelembe estem a sráccal, és az az igazság, hogy az évek alatt ez még csak fokozódott, ha lehet ilyet mondani.
Hogy miért? Mert talán az egyik „leghétköznapibb” sztár Hollywoodban, ami annyira közelivé teszi számunkra, földi halandók számára, hogy csak szeretni lehet. Nem hallunk vele kapcsolatban féktelen bulizásról, drága autók, ingatlanok vásárlásáról, vagy felfoghatatlan sztárallűrökről. Egyszerű emberként éli az életét, metrón utazik, évekig nem volt saját otthona sem, és soha nem utasít vissza egyetlen rajongót sem egy autogram vagy fotó kapcsán.
A buddhizmus híve. A magánéletét abszolút falak mögött tartja, és nagyon ritkán beszél róla, így soha nem tudjuk, hogy éppen kivel osztja meg azt.
A múltban az élet nem volt kegyes hozzá, miután elveszítette legjobb barátját, River Phoenixet, halva született kislánya a barátnőjétől, Jennyfer Syme-től, majd sajnos egy autóbalesetben maga Jennyfer is meghalt. Elgondolkodhatunk rajta, hogy ezek után, hogy tudott egyáltalán a pályán maradni, vagy hogy emberként hogyan is tudta ezt feldolgozni, de valószínűleg tudta, hogy mennie kell tovább, hiszen leukémiában szenvedő húgának Kim-nek szüksége van rá. Így sejthető, hogy jó pár lelki seb begyűjtése után, bizalmatlan a szorosabb emberi kapcsolatokkal.
„Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz.”
Egy mondat a kultikus Mátrix c. filmből, ami mára már összeforrt Keanu Reeves nevével. Tény és való, hogy ez a filmtrilógia hozta meg neki azt az elismerést és népszerűséget, amivel a mai napig a legnagyobb sztárok között emlegetik. De nem szabad elfeledkeznünk számos egyéb szerepéről sem, úgy mint a Veszedelmes viszonyok, vagy az Ördöd ügyvédje, esetleg az Édes november, vagy Ház a tónál (itt játszik újra együtt Sandra Bullock-al a Féktelenül c. film után) és a mostani hetek nagy sikere a John Wick trilógia (és még sorolhatnánk bőven).
Ő az a sztár, akinek díjat csak a rajongók osztanak a szívükben, mivel eddig egyetlen jelölést sem kapott egyetlen filmes versenyen sem. ( Az Arany Málna díjat nem vagyok hajlandó ide sorolni) Szerintem ez Őt nem zavarja, hiszen nem az a fajta ember aki szobrocskákkal parádézik. Ellenben a rajongói mindent megtesznek, hogy a legnagyobbaknak kijáró szeretetet és tiszteletet megkapja, és ennél több nem is kell.
