Végy egy frissen durván vörösre festett hajú harmincas anyukát! Adj hozzá egy ítélkezésre hajlamos, a véleményét nem véka alá rejtő ”barátot”, és már kész is a diagnózis: biztosan azért lett égővörös az a sörény, mert az illető nő klimaxol. (Szülés után egy évvel sem…) Igen, a fenti történet velem esett meg, és igen, tudom, hogy az illető csak viccelt. De azért mégis gondolkodásra sarkallt ezen rövidke párbeszéd: most komolyan azonnal valami negatív történésre kell gondolni, ha valamit megváltoztatok a külsőmön???
Egyáltalán, miért kell bármi háttér történésre gondolni? De ebbe ne is menjünk bele! Elégedjünk meg azzal, hogy miért kell negatívumra asszociálni rögtön, ha meglátunk egy szembetűnőbb fizikai változást? Jelezném, hogy nem csak akkor történhet velünk ilyesmi, ha:
– meghalt valakink
– szakítottunk a párunkkal
– megszakadt a munkaviszonyunk
– nem találunk társat
– csalódtunk valakiben/valamiben, és még sorolhatnám…
Teljesen normális, hogy ha valamilyen változás áll be az életedben, akkor te is változol. Akár pozitív volt a kiváltó ok, akár negatív. Hadd említsek egy példát a saját életemből! Az eddigi legnagyobb fogyásom (20 kg) hátterében nem valami borzalmas tragédia állt, hanem az, hogy volt egy szerelmem, akivel csak akkor tudtunk elmenni együtt motorozni, ha bizonyos súlytól megszabadulok. És így is tettem, ennyi a történet.
De szerintem nem egyedi az esetem, például a szerelem okán sokan változnak. És itt most nem a „már megtaláltam az Igazit, punnyadhatok” típusú változásokra gondolok. Hanem azokra, mikor
– lecseréled a ruhatáradat, mert vezető pozíciót kaptál
– új frizurát csináltatsz, hogy elkápráztasd a szerelmedet
– kipróbálsz egy új mozgásformát, amitől alakulsz és/vagy fogysz
– elmúlik egy folyamatos téged érő stressz, aminek folyományként megtisztul az arcbőröd stb.
A közvélemény valóban az, hogy ha lefogytál vagy frizurát/stílust váltottál, akkor valami nagy stressz ért. De arról sajnos nem szól a fáma, hogy ez nem minden esetben negatív, sőt! Ha egy pozitív fordulat következik be valaki életében, az is simán előidézheti a külső változását, de továbbmegyek: még ez sem feltétlen kell hozzá. Elég, ha csak szimplán megunod az addigi külsődet. Ezért nem kell folyton a külső változások mögé tragédiákat látni!
