Annyi szent, hogy én legfeljebb csak turistaként, retúrjeggyel mennék vissza a „régi szép időkbe”. Amikor 30 felettiként már bőven vénlánynak számítottam volna és a karrierem a konyha négy fala közé lenne zárva. Hogyne, egy igazi álom!
A boldogságra persze recept nincs, de az biztos, hogy ahol sok a szabály, ott valami nem stimmel. Szinte érzed, hogy egy tiszta, mély levegőt sem tudsz venni.
Épp ezért nem is hibáztatom a régi korok lányait és asszonyait – még a legrátermettebbek is legfeljebb hátulról voltak kénytelenek mozgatni a szálakat. A mai korban viszont már egészen más a helyzet. Okoskodókból, megmondóemberekből persze még mindig Dunát lehetne rekeszteni – de a mozgásterünk jelentősen megnőtt.
Sőt, ma már az számít furcsának, ha valaki érettségi után nem tanul tovább. Az anyagiaktól eltekintve a nőknek éppúgy lehetőségük van képezniük magukat, mint a férfiaknak. Egyre jobb pozíciókban is szép számmal találunk nőket. Talán csak túlzottan optimista vagyok, de e tekintetben jó irányba halad a világ.
Pontosan emiatt gondolom azt, hogy nem szabad beleesni a jó öreg „de a férjem keres úgyis eleget” csapdába. Igen, én elhiszem, hogy kényelmes. Jó, hogy nem kell megszakadnod, elég az az egyszerű kis munka, ahol a kolléganőkkel már szinte barátnők vagytok. Hogy csak 130 ezer nettót keresel? Hiszen a férjed keresetéből bőven elvagytok, és mégis csak ő a családfő! Na persze…
Csak sajnos van az a férj/apa, aki ezt kihasználja (tisztelet a kivételnek). Hiszen nála a pénz, nála a hatalom. Hidd el, tudom, gyerekként én ezt végignéztem. Ez a férfi szép lassan rájön, hogy azt csinál, amit akar. Ha épp ahhoz van kedve, az egész hétvégét a kocsmában tölti. Esetleg szeretőt tart, hiszen neki ez jár. A gátlástalanabbak a gyerekekkel zsarolják a nőt, hiszen úgyis ő fizeti mindenüket.
Persze ez nem mindenkivel történik meg. De meglepődnél, hányszor dönti a férfi oldalára a mérleget az az egyszerű tény, hogy ő keresi a pénzt. És nem hinném, hogy efféle börtönt akarnál magadnak vagy a gyerekeidnek.
kép forrás: pinterest
