Már ahogy rád nézek, ahogy a kezedet fogom, abban is benne van, hogy mennyire vagyok tisztességes veled. Legyél akár öreg, fiatal, szép vagy utálatos. Nem nevetek hátad mögött hamisan. Semmitmondó léptem nyomán, cipőm sarka nagyot koppan és akkor gyorsan orrom előtt találom a falat.
Lehetek én nagyképű, hangos és törtető, ha belül törpe lélek lakik. Ezért, ha kinyitok egy könyvet és elmerülök benne, megértem, hogy csak azzá érek, aki vagyok. Nem a hamis ígéreteim, elfelejtett évfordulók, nemtörődöm megjegyzések mögé rejtőzöm. Kimondott szavaim után ne marjon a szégyen. Ha az utcán sietek és a poros kirakat mögül rám mosolyog egy bolondos arc, akkor érezni szeretném, a világ reményekkel teli.
Ezért úgy hiszem, soha meg nem ismerhetem a többi embert. Bőrükben én nem lakhatok, de tekintetemmel, vagy egy könnyű öleléssel még szebbé tehetek egy másik holnapot.
Jó reggelt!
Van még egy perced? Olvasd el ezt is: Véletlenek nincsenek
